adozona.hu
BH+ 2008.12.568
BH+ 2008.12.568
Szövetkezeti hitelintézetnél a vezető állású személyek köre. A bírság alapja vezető állású személy kötelezettségszegése esetén - a szövetkezeti elnöki és elnök - ügyvezetői tisztség felügyeleti szempontjából nem különíthető el [1996. évi CXII. tv. 169-171. §, 1992. évi I. tv. 28. §, 1952. évi III. tv. 40. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A II. r. felperes határozatlan idejű munkaviszony keretében látja el az I. r. felperes ügyvezető igazgatói tisztségét, továbbá megbízási jogviszony keretében az I. r. felperes elnöki tisztségét. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1999. december 29. napján a II. r. felperest 350 000 Ft felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. Az alperes 2005 novemberében a 2003. június 30. és 2005. június 30. közötti időszakra vonatkozóan átfogó helyszíni vizsgálatot végzett az I. r. felperesnél. A viz...
BH+ 2008.12.568 Szövetkezeti hitelintézetnél a vezető állású személyek köre. A bírság alapja vezető állású személy kötelezettségszegése esetén - a szövetkezeti elnöki és elnök - ügyvezetői tisztség felügyeleti szempontjából nem különíthető el [1996. évi CXII. tv. 169-171. §, 1992. évi I. tv. 28. §, 1952. évi III. tv. 40. §]
A II. r. felperes határozatlan idejű munkaviszony keretében látja el az I. r. felperes ügyvezető igazgatói tisztségét, továbbá megbízási jogviszony keretében az I. r. felperes elnöki tisztségét. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1999. december 29. napján a II. r. felperest 350 000 Ft felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. Az alperes 2005 novemberében a 2003. június 30. és 2005. június 30. közötti időszakra vonatkozóan átfogó helyszíni vizsgálatot végzett az I. r. felperesnél. A vizsgálat során az alperes felhívására az I. r. felperes közölte, hogy 2005. évben a II. r. felperesnek az I. r. felperesnél betöltött tisztségével elért nettó jövedelme 492 200 Ft tiszteletdíj és az ügyvezetői igazgatói munkaviszonyából 3 635 720 Ft munkabér. Az alperes 2006. március 29. napján kelt határozatával megállapította, hogy az I. r. felperes a vizsgált időszakban a felügyelő bizottsági ülésekről készített jegyzőkönyveket nem, az igazgatósági ülésekről készített jegyzőkönyveket pedig nem minden esetben küldte meg az alperesnek, annak ellenére, hogy azt az alperes a 2001. évi határozatában előírta. Az alperes határozatának II.1. pontjában rögzítette, hogy a II. r. felperes az ÁPTF által engedélyezett ügyvezetője az elnök ügyvezetőt nem helyettesíti, az elnök helyettesei, pedig mint ügyvezetők nem rendelkeznek felügyeleti engedéllyel. A jegyzőkönyvek megküldésének elmaradása miatt az alperes határozatának V. pontjában a II. r. felperest a tisztségében megelőző évben előírt nettó jövedelme 30%-ának megfelelő összegű felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.A felperesek keresetükben az alperes határozatának II.1. pontjában és V. pontjában foglaltak hatályon kívül helyezését kérték. A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 8. § (1) bekezdés, 14. § (1) bekezdés, 44. § (1) bekezdés, 69. § (1) bekezdés, 2. számú mellékletének III/21. pontja, valamint III/25. pont b) alpontja, továbbá a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (a továbbiakban: Szt.) 28. § (1)-(2) bekezdése, továbbá 28. § (3) bekezdése, és az I. r. felperes 2003. december 16. napján elfogadott Szervezeti és Működési Szabályzata (a továbbiakban: SzMSz) I.2.2.2.4., illetve II.1.2., valamint 11. számú melléklete és a Hpt. 47. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alperes határozata nem jogszabálysértő. A Fővárosi Bíróság kifejtette, hogy az SzMSz 11. számú melléklete szerint az elnök-ügyvezető igazgató teljes jogkörrel rendelkező helyetteseként jelöli meg a hálózati igazgatót, kivéve a közvetlenül alá rendelt területeket érintő (munkaügy) üzleti (beruházás) döntésekben, amelyek esetében az igazgatóság tagjai közül kell biztosítani a helyettesítést. Az SZMSZ az elnök-ügyvezető igazgató helyetteseként jelöli meg a hálózati igazgatót és az igazgatóság tagjait, akik a Hpt. 2. számú mellékletének III/21. pontja szerint ügyvezetőnek minősülnek. Miután a II. r. felperes, mint ügyvezető, vezető állású személynek minősül [Hpt. 2. számú mellékletének III/25. pontjának b) alpontja], így helyettesei is csak az alperes előzetes engedélyével választhatók meg, illetve nevezhetők ki. A helyettesek azonban az alperes előzetes engedélyével nem rendelkeztek.
A Hpt. 46. §, 66. § (5) bekezdés, 146. § (10) bekezdés, 190. § (2) bekezdés g) pontja, továbbá 169. § (1) és (3) bekezdése, továbbá 170. § (2) bekezdése, 11/S. §-a, továbbá a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-a alapján a Fővárosi Bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az alperes a II. r. felperessel szemben jogszerűen szabott ki felügyeleti bírságot, és e döntését megfelelően megindokolta. Rámutatott arra is, hogy a Hpt. 171. §-a értelmében a II. r. felperes kettős tisztség betöltésére figyelemmel a megelőző évben valamennyi tisztséggel elért nettó jövedelmét figyelembe kell venni a bírság összegének meghatározásakor.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérték. Kifogásolták, hogy a Fővárosi Bíróság ítélete ellen nem biztosított rendes fellebbezési jogorvoslatot. Előadták, hogy ugyan 2001. évben az alperes valóban előírta az I. r. felperes számára a közgyűlési, igazgatósági, felügyelő bizottsági ülésekről készült jegyzőkönyvek megküldését, azonban az eltelt négy évben időközben lefolytatott helyszíni vizsgálatok ellenére azok megküldésének elmaradását nem kifogásolta. A perbeli vizsgálat lefolytatásakor kibocsátott erre irányuló felhívásra pedig e mulasztását rövid határidővel pótolta. Álláspontjuk szerint e mulasztás semmiképp sem olyan súlyú, amelynek alapján bírságot kellene kiszabni. Vitatták, hogy a bírság kiszabásáról szóló rendelkezés megfelelne a Hpt. 169. § (3) bekezdésében és a Pp. 339/B. §-ában foglaltaknak. Kifogásolták, hogy az alperes nem értékelte a mulasztással előidézett kockázat mértékét, ami határozatát megalapozatlanná teszi. A felperesek hivatkoztak arra, hogy az alperes tévedett a II. r. felperes jövedelmének megállapításakor, mert olyan jövedelmi elemet is figyelembe vett, amelyet csak a jogszabály kiterjesztő értelmezése esetén lehetne értékelni. Kifejtették, hogy a II. r. felperes jogállása az I. r. felperes szervezetében kettős, ügyvezetőként és elnökként is más-más személyek jogosultak őt helyettesíteni. Az igazgatóság tagjai a II. r. felperest csak a szövetkezet ügyeiben helyettesítik, a Hpt. szempontjából az igazgatóság tagjai ügyvezetőnek nem tekinthetők, ezért megválasztásukhoz az alperes előzetes engedélye sem szükséges.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, előadva, hogy az I. r. felperes elleni felügyeleti eljárás 2005. szeptember 19. napján indult, ezért a 2005. november 1-jén hatályba lépett fellebbezési jogorvoslatot lehetővé tevő jogszabályi rendelkezéseket a perbeli ügyben nem lehetett alkalmazni. Kifejtette, hogy a felpereseket felügyeleti határozat kötelezte a testületi ülések jegyzőkönyvének megküldésére. Az ezzel kapcsolatos felperesi jogsértést nem menti, hogy az alperes e folyamatos jogsértő állapotot nem észlelte, és csak a perbeli határozatában alkalmazott ismételten intézkedést. Utalt arra, hogy a Hpt. 151. § (1) bekezdés c) pontja, illetve (2) bekezdés h) pontja az adatszolgáltatási kötelezettség megsértése esetén bírság kiszabását is lehetővé teszi, ezért a jegyzőkönyvek megküldésének elmulasztása miatt a II. r. felperessel szemben jogszerűen alkalmazhatók bírságszankciók. A bírság összege vonatkozásában kitért arra, hogy a II. r. felperes minden az I. r. felperesi szövetkezettől származó jövedelmével felel az esetleges jogsértésekért. Kifejtette, hogy a II. r. felperes, mint a szövetkezet elnöke, és mint ügyvezető is a szövetkezet vezető állású személye.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 340. § (1) bekezdése szerint a bíróság ítélete ellen fellebbezésnek - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - nincs helye. A Pp. 340. § (2) bekezdése kimondja, hogy a bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye, ha a közigazgatási pert olyan határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amelyet olyan szerv hozott egyfokú eljárásban, amelynek illetékessége az egész országra kiterjed, és e határozatot a bíróság a törvény alapján megváltoztathatja. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény (a továbbiakban: PSZÁF tv.) 2005. október 31-éig hatályos 4. § (3) bekezdése az alperes határozatának bíróság általi megváltoztatását nem tette lehetővé. A PSZÁF tv. 4. § (3) bekezdésének módosítását a 2005. november 1-je után indult ügyekben lehet alkalmazni. Miután a perbeli felügyeleti ügy 2005. szeptember 19-én indult, arra a jogorvoslatra 2005. október 31-éig hatályos szabályokat kell alkalmazni. Ennek megfelelően a Fővárosi Bíróság helyesen rögzítette ítéletének rendelkező részében és indokolásában, hogy az elsőfokú ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
A felperesek maguk sem vitatták, hogy az alperes 2001. évi határozatában előírta az I. r. felperes számára a testületi ülések jegyzőkönyveinek folyamatos megküldését, amely kötelezettség teljesítéséért a II. r. felperes, mint elnök-ügyvezető felelt. A kötelezettség fennállását - a felülvizsgálati kérelemben kifejtettek ellentétben - nem érinti az a körülmény, hogy a kötelezettség teljesítésének elmaradását az alperes korábban nem kifogásolta, ezért a jogerős ítélet jogszerűen állapította meg, hogy a felperesek az adatszolgáltatási kötelezettséget megsértették. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a Hpt. 170. § (2) bekezdése értelmében bírság kiszabásának van helye azzal a hitelintézettel, illetőleg a vezető állású személlyel szemben, aki a felügyelet határozatában foglaltak teljesítését elmulasztja, késedelmesen vagy hiányosan teljesíti. A Hpt. 171. §-a szerint a vezető állású személlyel szemben kiszabott bírság a bírsággal érintett személy megelőző évben tisztségével vagy megbízatásával elért nettó jövedelmének 10%-ától - 50%-áig terjedő összeg lehet. A II. r. felperessel szemben kiszabott bírság jogalapja tehát fennáll, annak mértékét az alperes a Hpt. 171. §-ában meghatározott kereten belül állapította meg. A bírság összegszerűsége vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az alperes határozata a bírság összegének meghatározása körében a mérlegelési szempontokat tartalmazza, e körben a bíróság ugyan tévesen hivatkozott a Pp. 339/B. §-ára, amely szintén a 2005. november 1. napját követően indult eljárásokban alkalmazandó, de annak tartalmát a korábbi bírói gyakorlatnak megfelelően jogszerűen vette figyelembe. Ennek megfelelően, ha a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik, illetve ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, és a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, a mérlegelési határozatot jogszerűnek kell tekinteni. Az alperes a bírság mértékének meghatározásakor figyelemmel volt arra, hogy a határozatban előírt kötelezettség folyamatos megsértése történt, illetve a II. r. felperes terhére korábban a pénzügyi felügyelet már bírságot szabott ki. Ezen körülményekkel a bírság 30%-os mértékben történő megállapítása nem aránytalan. Nem helytálló tehát az a felülvizsgálati álláspont, hogy az alperes határozatában nem értékelte a mulasztással előidézett kockázat mértékét. A fentiekre figyelemmel a jogerős ítélet, illetve az alperesi bírság kiszabása nem ellentétes a Hpt. 169. § (3) bekezdésében foglaltakkal.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a felperesek felülvizsgálati kérelmükben nem jelölték meg, hogy mely jogszabályba ütközik a II. r. felperes megbízási jogviszony és munkajogviszony alapján I. r. felperestől szerzett jövedelme együttes figyelembevétele. Miután azonban a Hpt. 171. §-a e bírsággal érintett személy megelőző évben tisztségével vagy megbízatásával elért nettó jövedelmét tekinti a bírság alapjának, és a felperesek felülvizsgálati álláspontját a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a tekintetben, hogy a II. r. felperes két tisztsége pénzügyi felügyeleti szempontból elkülöníthető lenne, a Legfelsőbb Bíróság nem tudott jogszabálysértést megállapítani a bírság alapját illetően sem. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy nem felel meg az általános közigazgatási gyakorlatnak az a megoldás, hogy az alperes a határozatának rendelkező részében csak a bírság százalékos mértékét tünteti fel, s annak pontos összegét csak a határozat indokolásában rögzíti. A határozatnak ugyanis a rendelkező részében kell tartalmaznia a közigazgatási szerv döntését [Áe. 43. § (1) bekezdés b) pontja, illetve a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 72. § (1) bekezdés d), a) pontja].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.IV.37.308/2007.)