adozona.hu
BH 2008.12.325
BH 2008.12.325
I. A Btk. 290. § (1) bekezdés a) pontja szerinti csődbűncselekmény tartozás fedezetéül szolgáló vagyon hiányában nem valósulhat meg - Az ítéleti tényállásnak ezért tartalmaznia kell, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő gazdálkodó szervezetnek mennyi volt a tartozása és volt-e olyan vagyona, amely e tartozás fedezetéül szolgált. II. A csődbűncselekmény elkövetőjére vonatkozó Btk. 291. §-a szerinti értelmező rend
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 2006. október 10-én kelt elsőfokú ítéletében a II. r. terhelt bűnösségét csődbűntettben és folytatólagosan elkövetett jövedéki orgazdaság vétségében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre és 1 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a II. r. terhelttel szemben a korábban jogerős ítélettel kiszabott 4 hónapi fogházbüntetés végrehajtását is.
Az ügyben másodfokon eljárt bíróság a 2007. szeptember 27-én jogerős végzésével a II. r. terhelte...
BH 2008.12.325 I. A Btk. 290. § (1) bekezdés a) pontja szerinti csődbűncselekmény tartozás fedezetéül szolgáló vagyon hiányában nem valósulhat meg - Az ítéleti tényállásnak ezért tartalmaznia kell, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő gazdálkodó szervezetnek mennyi volt a tartozása és volt-e olyan vagyona, amely e tartozás fedezetéül szolgált.
II. A csődbűncselekmény elkövetőjére vonatkozó Btk. 291. §-a szerinti értelmező rendelkezés alkalmazhatóságának feltétele, hogy a gazdálkodó szervezet (adós) vagyonával vagy annak egy részével való rendelkezési jogosultságot valamely érvényes vagy érvénytelen jogügylet alapozza meg, továbbá e jogügyleten alapuló jogosultság a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésekor, illetve ezt követően is fennálljon [Btk. 290. § (1) bekezdés a) pontja és 291/A. §-a; 2007. évi XII. tv.-el megállapított és jelenleg hatályos Btk. 290. § (1) bek. a) pontjára, valamint 291. §-ára is irányadó].
Az elsőfokú bíróság 2006. október 10-én kelt elsőfokú ítéletében a II. r. terhelt bűnösségét csődbűntettben és folytatólagosan elkövetett jövedéki orgazdaság vétségében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre és 1 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a II. r. terhelttel szemben a korábban jogerős ítélettel kiszabott 4 hónapi fogházbüntetés végrehajtását is.Az ügyben másodfokon eljárt bíróság a 2007. szeptember 27-én jogerős végzésével a II. r. terheltet érintően az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az ítélet tartalmazza az I. r. terhelt jogerős elítélését is, a felülvizsgálati indítvány az ítélet e részét nem érinti.
A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amely kizárólag a II. r. terheltnek felrótt csődbűntett tekintetében sérelmez jogsértéseket.
A felülvizsgálati indítvánnyal érintett ítéleti tényállás a következő:
Az I. r. terhelt, mint beltag részvételével 1997 decemberében társasági szerződéssel megalakult a C. Bt., amelyet a megyei bíróság, mint cégbíróság 1998. január 9-én bejegyzett. A Bt. vezetésére, mint beltag az I. r. terhelt volt jogosult, kültagként 1999 augusztusától az I. r. terhelt mostohaapjának édesanyja, N. I.-né került a társasági szerződésbe. A tényállás szerint a bt. ügyeit 1999 augusztusától az I. r. terhelt és N. I.-né, mint kültag szóbeli meghatalmazása alapján az I. r. terhelt édesanyjának férje, a II. r. terhelt intézte. Ő üzemeltette a községben lévő italboltot, volt házastársa, N. A.-né segítségével. Ennek keretében italkészletet rendelt, azokat árusította, a készletrendeléskor a szükséges adminisztrációt elvégezte és a bizonylatokat a megbízott könyvelőnél leadta. Az ítélet szerint az I. r. terhelt a bt. működtetésében ténylegesen egyáltalán nem vett részt.
2003. szeptember 24-én kelt és október 18-án jogerős végzésével a megyei bíróság a C. Bt. fizetésképtelenségét megállapítva, annak felszámolását rendelte el. A felszámolóként kirendelt K. Kft. megbízásából a felszámolást dr. F. J.-nek kellett végeznie. A felszámolási eljárásról az I. és II. r. terhelt is tudomást szerzett.
Az ítéleti tényállás rögzíti, hogy az I. r. terhelt sem a felszámolás kezdőnapjától számított és törvényileg előírt 45 napon belül, sem ezt követően nem tett eleget beszámolási, leltárkészítési és egyéb tájékoztatási kötelezettségének és ezzel a felszámolás eredményét meghiúsította. Ezek a tények képezték az I. r. terhelt csődbűntettben való bűnösségének megállapítását és jogerős elítéltetését.
A tényállás szerint azonban a II. r. terhelt 2003. október 18-át követően is üzemeltette az italboltot, egészen 2004. március 17-éig. Ebben az időszakban 886 322 forint értékben italárut vásárolt, melyet meg nem állapítható összegű nyereséggel értékesített. A felszámolót az italvásárlásra fordított készpénzvagyonról és a bevételről nem tájékoztatta, ekként ezeket - az ítéleti megállapítás szerint - a felszámoló elől eltitkolta, a bevételt pedig saját céljaira fordította. E magatartásával a bt. egyedüli hitelezőjének az APEH megyei igazgatóságának a kielégítését részben meghiúsította.
A másodfokú bíróság végzésében a bűnösség megállapítását vitató védői érvekre reagálva az elsőfokú bíróság jogi indokolását kiegészítette. A védelem vitatta ugyanis, hogy az I. r. terhelt ún. szóbeli meghatalmazása elegendő lett volna arra, hogy a bt. gazdasági vezetését a II. r. terhelt jogszerűen átvehesse, sőt azt is, hogy ilyen szóbeli meghatalmazásra bármikor is sor került volna. A másodfokú bíróság a szóbeli meghatalmazás megtörténtét tényként elfogadva rámutatott arra, hogy a Btk. 291/A. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte. A Btk. szabályozása szerint csődbűntett alanya az lehet, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult. Az elkövetéskor hatályban volt, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 22. § (3) bekezdése a gazdasági társaság vezetésének meghatalmazással, megbízással történő átengedését nem teszi lehetővé, és kimondja, hogy e feladat csak személyesen látható el, képviseletnek e tekintetben helye nincs. A már idézett büntetőjogi értelmező rendelkezés szerint a bt. vezetésének, s ebben vagyonkezelői jogosultságainak érvénytelen szerződéssel történő átadása azonban a csődbűntett tényállásának megvalósítása esetén büntetőjogi következményekkel jár. A Btk. 291/A. § (2) bekezdése szerint ugyanis a csődbűntett alanya lehet az is, aki a gazdasági társaság vagyonának kezelésére vonatkozó érvénytelen meghatalmazással valósítja meg a Btk. 290. § (1) bekezdésében felsorolt elkövetési magatartások bármelyikét. Az I. r. terhelt szóbeli meghatalmazása gazdasági jogi értelemben érvénytelen jogügylettel vonta be a bt. gazdasági ügyeinek intézésébe a II. r. terheltet, a II. r. terhelt jogellenes magatartása így a Btk. értelmező rendelkezését figyelembe véve büntetendő.
A jogerős bírói határozat ellen a II. r. terhelt és meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a csődbűntett megállapítása kapcsán anyagi jogsértésre hivatkozással a terhelt felmentését indítványozta. Utalt arra is, hogy a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt a kiszabott halmazati büntetés is törvénysértő.
A felülvizsgálati indítvány rögzíti, hogy a C. Bt. üzemeltetésében működő italboltot az I. r. terhelt családja üzemeltette többnyire úgy, hogy abban az I. r. terhelt nem vett részt. Az italbolt üzemeltetésével kapcsolatos teendőket alapvetően az I. r. terhelt édesanyja, N. A.-né és házasságkötése után N. A. II. r. terhelt végezte. Az ítéleti tényállásban szerepel ugyan, hogy a bt. tényleges üzemeltetésére törvényileg kizárólagosan jogosult I. r. terhelt szóbeli meghatalmazással adta át a bt. valamennyi ügyét a II. r. terheltnek, arra vonatkozóan azonban nem merültek fel adatok, és ilyen ténymegállapítás sincs, hogy e szóbeli meghatalmazás valóságosan mikor és milyen tartalommal hangzott el. A védő álláspontja szerint a meghatalmazással kapcsolatos ténybeli és jogi aggályok miatt nem tekinthető egyértelműen megállapíthatónak, hogy a II. r. terhelt a bt. tagjainak meghatalmazása alapján ténylegesen elláthatta volna a bt. ügyeit.
Mindemellett a felülvizsgálati indítvány szerint az ítéletből is kitűnik, hogy a felszámolás oka a bt. teljes fizetésképtelensége volt, ekként a felszámolás elrendelése után üzemeltetés sem történhetett a bt. vagyonából. Az üzemeltetést a család saját pénzéből folytatta, az italvásárlások tehát nem a gazdasági társaság pénzéből, vagyonából történtek. A II. r. terhelt valójában nem tett mást, mint hogy az italboltot nyitva tartotta, ez azonban korántsem jelentette a bt. ügyeinek átfogó intézését, irányítását.
Utal az indítvány arra is, hogy a II. r. terhelt a csődbűntett törvényi tényállásának egyetlen fordulatát sem valósította meg, a vagyont nem titkolta el, nem tette használhatatlanná, és nem is semmisítette meg. Önmagában pedig az a magatartás, hogy az italboltot a család tőkéjéből üzemeltette, nem volt a felszámoló előtt ismeretlen és nem is volt tiltott magatartás.
A II. r. terhelt és védője a csődbűntett alóli felmentésre, illetőleg az ítéletek hatályon kívül helyezésére tett indítványt.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a tényállást vitató felülvizsgálati érveket a törvényben kizártnak, az anyagi jogi érveket pedig tévesnek tartva a sérelmezett jogerős határozat hatályban tartását indítványozta. Az I. r. terhelt törvényben előírt kötelezettségeit megszegve a felszámolás eredményét meghiúsította, így a vagyonnal való gazdálkodás korábbi szóbeli megbízása alapján ténylegesen a II. r. terheltre szállt. A Btk. 291/A. § értelmében pedig közömbös, hogy e szóbeli meghatalmazás érvénytelen volt, ennek folytán a felülvizsgálattal támadott ítélet jogi okfejtése helytálló és a II. r. terhelt csődbűntettben való bűnösségének megállapítására is törvényesen került sor.
4. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak a II. rendű terhelt csődbűntettben való bűnösségét anyagi jogsértés okából vitató védői érvekre figyelemmel a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatát elvégezte [Be. 416. § (1) bek. a) pont]. E felülvizsgálat érdemben nem érintette azokat a védői kifogásokat, amelyek a tényállás megalapozatlanságával álltak összefüggésben. A jogerős ítélet tényállása a felülvizsgálati eljárásban irányadó [Be. 423. § (1) bek.], ezért a Legfelsőbb Bíróság a vitatott anyagi jogsértéseket is csupán az alapeljárásban jogerős határozattal megállapított tényálláshoz igazodva vizsgálhatta.
A sérelmezett határozatok felülvizsgálata alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alapítéletek indokolása a II. r. terhelt csődbűntettben való bűnösségének megállapításával összefüggésben hiányos és jogilag aggályos.
A cselekmény elkövetésekor (2003 októberétől - 2004 márciusáig) hatályos Btk. 290. § (1) bekezdés a) pontja szerinti ún. fedezetelvonó csődbűntett elkövetőjeként volt felelősségre vonható az, aki a gazdasági tevékenysége körében bekövetkezett fizetésképtelenség esetén a tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elrejtette, eltitkolta, megrongálta, megsemmisítette, használhatatlanná tette, és ezzel a hitelezői kielégítést részben vagy egészben meghiúsította.
A Btk. 291/A. §-ában meghatározott értelmező rendelkezés szerint a csődbűntett elkövetője a gazdálkodó szervezet vagyonával rendelkezésre jogosult lehet abban az esetben is, ha a vagyonnal rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen. A csődbűntettként szabályozott magatartás büntetőjogi üldözése ugyanis a hitelezők érdekeinek védelmére szolgál. A Btk. 291/A. § (2) bekezdése szerinti értelmező rendelkezés ezért nemcsak a polgári, illetve a gazdasági jog szabályai szerint rendelkezésre jogosult esetében kívánja megakadályozni a tartozás fedezetéül szolgáló vagyonnak a hitelezők igényeinek kielégítését meghiúsító elvonását, hanem minden olyan személyt érintően, aki e vagyonnal vagy annak egy részével ténylegesen, akár érvénytelen jogügylet alapján is jogosult rendelkezni.
E rendelkezés alkalmazhatóságának is feltétele azonban, hogy a vagyonnal tényleges rendelkezési jogosultságot valamely jogügylet alapozza meg, továbbá, hogy e (szabályszerű vagy jogellenes ügylettel megszerzett) jogosultság a fizetésképtelenség bekövetkezésekor, illetve ezt követően is fennálljon.
Az irányadó tényállás szerint a II. r. terheltet - aki nem volt a bt. tagja - az I. r. terhelt (beltag) és N. I.-né kültag bízta meg a Bt. ügyeinek az intézésével, aki ezt követően ténylegesen rendelkezett a Bt. vagyonával. Helytállóan utalt az eljárt bíróság arra, hogy e megbízás a Gt. 21. § (3) bekezdése, 22. § (3) bekezdése szerint nem volt jogszerű.
Az 1999-ben történt megbízás ellenére az irányadó tényállásból kitűnően az I. r. terhelt volt az, aki a felszámolás elrendelését követően azzal hiúsította meg annak eredményét, hogy nem tett eleget a beszámolási, leltárkészítési kötelezettségének. Emiatt a bíróság a büntetőjogi felelősségét meg is állapította. Ebből viszont az következik, hogy a Gt.</a> előbb hivatkozott szabályai szerint a felszámolás elrendelését követően a tartozás fedezetéül szolgáló vagyonnal (ha volt ilyen) az I. r. terhelt rendelkezett, így a II. r. terhelt e jogosultsága, ebből következően az a körülmény, hogy a csődbűntett alanya lehetett, - vitatható. Ez utóbbi kérdéseket az eljárt bíróság nem tisztázta, így a büntetőjogi felelősség kérdése szempontjából jelentős azon kérdés, hogy a felszámolás elrendelését követően ténylegesen ki volt a Bt. vagyonával rendelkezésre jogosult, az iratok alapján nem állapítható meg.
A csődbűntett elkövetési tárgya az adósnak a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyona. Az elkövetéskor hatályos Csődtörvény (Cstv). 3. § e) pontja szerint a gazdasági társaság vagyona mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít. Felszámolási eljárás esetén az a vagyon veendő figyelembe, amellyel a gazdálkodó szervezet a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, illetve amelyet ezt követően, az eljárás tartama alatt szerez. Ebből következően a felszámolási eljárás kezdő időpontjában meglévő és ezt követően szerzett forgóeszköz is lehet a csődbűntett elkövetési tárgya. A forgóeszköz meglétének és összegének az ismerete azonban nélkülözhetetlen annak megállapíthatóságához, hogy az adósnak volt-e olyan vagyona, amely alkalmas volt a hitelezői igények kielégítésére. Ez okból ismerni kell az adós tartozásának az összegét is, ugyanis a csődbűntett elkövetési tárgya csak az e tartozás fedezetéül szolgáló vagyon lehet. Az adós vagyonának ezt meghaladó része nem lehet a csődbűntett elkövetési tárgya.
A büntetőjogi felelősség megállapíthatósága érdekében ezért a cselekmény történeti tényállásának pontosan kell tartalmaznia, hogy a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetnek mennyi volt a tartozása, volt-e olyan vagyona, amely a tartozás fedezetéül szolgált. Ilyen vagyon hiányában a bűncselekmény nem valósulhat meg.
A jogerős határozat tényállása nem tartalmazza sem a tartozás összegét, sem azt, hogy mit lehetett a Bt. tartozása fedezetéül szolgáló vagyonnak tekinteni. Önmagából a felszámolás alatt lévő bt. tulajdonában lévő üzlet működtetéséből a csődbűntett elkövetési tárgyát képező vagyon meglétére nem lehet következtetni. Ehhez annak összegszerű megállapítása szükséges, hogy az üzemeltetés a felszámolási eljárás kezdő időpontjában meglévő és a Bt. tulajdonában lévő forgóeszközből történt és a működtetés ténylegesen a Bt. tulajdonába kerülő nyereséget eredményezett.
A hitelezői igény fedezetéül szolgáló vagyon meglétével, mértékével az ügyben eljáró bíróságok nem foglalkoztak. A vagyon törvényi fogalmának figyelembevétele nélkül kizárólag a Bt. által működtetett italbolt üzemeltetésének tényéből indultak ki, jóllehet a hitelezői igény fedezetéül szolgáló vagyon tekintetében ez nem volt releváns.
Sem az első-, sem a másodfokú ítéletből nem állapítható meg egyértelműen, hogy a II. r. terhelt a Btk. 290. § (1) bekezdés a) pontja szerinti csődbűntett melyik elkövetési magatartását valósította meg, s e magatartás jogi értékelésében milyen szempontok érvényesültek.
A csődbűntett elkövetési magatartása lehet a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elrejtése vagy eltitkolása. Az elrejtés folytán a nyilvántartásban már szereplő vagyon tűnik el, eltitkolás esetén az adósnak a gazdálkodó szervezet vagyonával összefüggő magatartása miatt nem szerezhető tényismeret a vagyonról és így hiúsul meg, válik lehetetlenné a hitelező kielégítése.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt a felszámolás elrendelését követően nem tett eleget a beszámolási, leltárkészítési, illetve egyéb tájékoztatási kötelezettségének. Ebből következik, hogy a felszámolót tájékoztató hiteles nyilvántartás a forgóeszközről nem készült. Ennek hiányában pedig legfeljebb elkövetési magatartásként a vagyon eltitkolása jöhet szóba, (feltéve, hogy volt eltitkolható vagyon). Önmagában azonban az a magatartás, hogy a II. r. terhelt egy nyilvános üzletet, a Bt. italboltját pontosan fel nem tárt anyagi források felhasználásával üzemeltette, - a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon eltitkolásának nem tekinthető.
Mindemellett a csődbűntett szándékos bűncselekmény, az elkövető szándékának az elkövetési magatartásra és az eredményre is ki kell terjedni. Az elkövető a vagyont eltitkolja, s így kizárja, meghiúsítja a hitelezői igények kielégítését. Magatartásának ez kifejezett célja vagy közömbös aziránt, hogy ez az eredmény bekövetkezhet.
Az ítéleti tényállásból azonban az sem állapítható meg, hogy a II. r. terheltet az italbolt üzemeltetésével kapcsolatos tevékenysége során a Bt. vagyonának eltitkolásával összefüggő szándék vezette volna. Ennek megállapítását kizárólagosan az italbolt üzemeltetése ugyancsak nem alapozza meg.
Mindezt figyelembe véve megállapítható tehát, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a büntetőjogi felelősség szempontjából jelentős kérdésekkel nem foglalkoztak, a csődbűntett törvényi tényállási elemeinek tényleges (történeti) megvalósulását az anyagi jogi szabályok téves és hiányos elemzése miatt kellő alapossággal nem tárták fel, megállapításaikat nem indokolták. Ez okból a felülvizsgált ítéletek alapján nem lehetett állást foglalni abban a kérdésben, hogy a II. r. terhelt csődbűntettben való büntetőjogi felelőssége az anyagi jogszabályoknak megfelelően megállapítható-e.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a bíróság jogerős határozata felülvizsgálható akkor, ha a határozat meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés b) vagy c) pontjában, illetve a II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel kerül sor. A Be. 373. § (1) bekezdés III. pontja szerint hatályon kívül kell helyezni azt az ítéletet, amelyben a bűnösség megállapítását érintően a bíróság indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
Az alapügyben eljárt bíróságok a II. r. terheltnek felrótt csődbűntett tekintetében a bűncselekmény alanyával, tárgyával és elkövetési magatartásával összefüggő ténymegállapítások jogi értékelését részben tévesen, részben hiányosan indokolták. Ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság az ítéletek érdemi felülvizsgálatát elvégezni nem tudta, ezért azokat a Be. 428. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását rendelte el.
(Legf. Bír. Bfv. II. 1003/2007.)