adozona.hu
BH+ 2008.11.516
BH+ 2008.11.516
A hivatásos állomány tagja felmentésének feltételéül szabott más megfelelő beosztás felajánlására vonatkozó kötelezettségének a fegyveres szerv azzal nem tett eleget, hogy a szabad, megpályázható beosztásokat közzétette [Hszt. 56. § (3) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2003. december 11-én a fogalmazó beosztású felperessel személyi elbeszélgetést folytatott, amelynek során tájékoztatta a végrehajtandó létszámcsökkentés és átszervezés kapcsán való érintettségéről. Ezt követően az alperes a felperes szolgálati viszonyát a 2003. december 17-én kelt parancsában felmentéssel megszüntette azzal az indokolással, hogy kormányhatározat az európai uniós feladatváltozásokhoz igazodva létszámcsökkentést rendelt el, melynek következtében az általa ellátott fe...
A felperes a szolgálati panasz elutasítását követően benyújtott, pontosított keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörbe való visszahelyezését, az alperesnek az elmaradt illetménye és egyéb járandósága (étkezési hozzájárulás, nyugdíjpénztári hozzájárulás, utánpótlási ruhapénz), 5 000 000 forint nem vagyoni kár és 345 652 forint vagyoni kár megfizetésére kötelezését kérte. A felmentés indokának valótlanságára hivatkozott, mivel a fogalmazói beosztások nem szűntek meg, és az alperes hátrányosan megkülönböztette, mert más beosztást nem ajánlott fel a részére.
A munkaügyi bíróság a keresetnek részben helyt adott, és megállapította, hogy az alperesnek a szolgálati viszony megszüntetéséről szóló parancsa jogellenes, ezért azt hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti beosztásában foglalkoztassa tovább, és tizenöt napon belül fizessen meg részére elmaradt illetmény címén 3 383 666 forintot, 13. havi illetmény címén 2004. évre 184 770 forintot, 2005. évre 195 650 forintot és mindezek késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A bíróság a felmentés indokát valósnak és okszerűnek találta, azonban megállapította, hogy az alperes nem tett eleget a Hszt. 56. § (3) bekezdésében meghatározott felajánlási kötelezettségének. A 2003. november 18-án megjelent, szabad státuszokat tartalmazó lista több fogalmazói, illetőleg annál alacsonyabb szolgálati beosztást felsorolt, amelyet a felperes részére fel kellett volna ajánlani. Az elsőfokú bíróság az alperes joggyakorlását rendeltetésellenesnek találta, mivel nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a felperes a gyakorlata és végzettsége alapján a testületnél maradhasson, hanem az eltávolítására törekedett. A felperes személyi anyaga hiányos volt, ez is hátrányt jelentett a számára. Az étkezési hozzájárulás, a nyugdíjpénztári hozzájárulás és az utánpótlási ruhapénz címén előterjesztett igényt a szolgálatteljesítés hiánya miatt találta megalapozatlannak, a felperes vagyoni és nem vagyoni kártérítés iránti igényét pedig az okozati összefüggés hiánya, és a szolgálati panasz benyújtására előírt határidő elmulasztása miatt utasította el.
A felperes fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására és a keresetének helyt adó határozat meghozatalára, míg az alperes fellebbezése a felperes keresetének teljes elutasítására, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest elmaradt illetmény címén terhelő összeget 9 231 999 forintra felemelte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről szóló tájékoztatót 2003. november 26-án vette át. Az alperes ezt megelőzően, november 18-án tette közzé az intraneten a 2004. május 1-jét követő időszakra vonatkozó betöltetlen beosztások jegyzékét, amelyen összesen 473 szabad státuszt jelölt meg. A szabad státuszokra 2003. november 20-áig kellett a jelentkezést leadni. A felperes nyilatkozata szerint a pályázati lehetőségről egy kollégája útján értesült, annak közzétételéről az alperes nem tájékoztatta. A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás tekintette az ítélkezése alapjául, és egyetértett az elsőfokú bíróságnak a felmentés jogellenességét megállapító érdemi döntésével. Nem fogadta el az alperesnek azt az álláspontját, hogy az intraneten a szabad státuszok listájának közzétételével a Hszt. 56. § (3) bekezdésében foglalt felajánlási kötelezettségének eleget tett, de a felperes 13 olyan magasabb tiszti beosztásra pályázott, amelyeket nem lehetett felajánlani részére. Ugyanakkor a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásából törölte a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapításával összefüggő okfejtést, mivel a jogellenes magatartás egyidejűleg nem lehet rendeltetésellenes. A jogellenesség jogkövetkezményeit illetően az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az elmaradt illetményt a felemelt keresetre is figyelemmel átlagkeresettel számolta, amelynek összegét a felmentési időre megállapított havi átlagilletmény és a munkanélküli járadék megállapításához kitöltött igazolólap adatai alapján havi 337 625 forintban állapította meg. A másodfokú bíróság egyetértett a felperes vagyoni kárigényének elutasításával bizonyítottság hiányában. A nem vagyoni kártérítési igény tekintetében rámutatott arra, hogy a felmentéssel összefüggésben nem merült fel olyan adat, amely nem vagyoni kártérítésre okot adó személyiségi jogsértést bizonyított volna. A felperes depressziós betegsége 1999-től időszakosan fennállt, a betegsége kiújulását pedig nem lehetett kizárólag a jogellenes felmentéssel okozati összefüggésbe hozni, és annak súlyosbodására sem lehetett következtetni.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperes felülvizsgálati kérelme - tartalma szerint - a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésére, a munkaügyi bíróság ítéletének részbeni megváltoztatására és a keresetének teljes egészében helyt adó határozat meghozatalára irányult. Nem vagyoni kártérítési igényét a perbeli jogellenes felmentésre alapította, mellyel összefüggésben több olyan adat és bizonyíték merült fel, amely önmagában is alátámasztja, hogy az intézkedés milyen szinten érintette a felperes személyiségét. Megalapozatlanságra hivatkozott, mert a másodfokú bíróság indokolása szerint a felperes betegségének kiújulását nem lehet kizárólag a munkáltató intézkedésével okozati összefüggésbe hozni, ennek ellenére az igényt teljes egészében elutasította, és nem csupán összegszerűségében. Ezt meghaladóan a személyesen előterjesztett felülvizsgálati kérelemben foglaltak figyelembevételét is kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalára, másodlagosan a marasztalás tekintetében a részbeni megváltoztatására irányult. Továbbra is fenntartotta azt a perbeli álláspontját, hogy a szabad beosztások intraneten való közzétételével a Hszt. 56. § (3) bekezdésében előírt felajánlási kötelezettségének eleget tett. Ebben a körben az elsőfokú ítélet iratellenességét, és megalapozatlanságát állította, mert a bizonyítékok szerint a felperes a munkáltató révén értesült a szabad státuszokról és a pályázat lehetőségéről. 13 magasabb tiszti beosztásra be is adta a jelentkezését, következésképpen valótlanul állította, hogy mindenről informális úton szerzett tudomást, és a munkaügyi bíróság ennek körülményeit nem tisztázta. A beosztások felajánlásának ez a módja konkrét foglalkoztatásra vonatkozó kötelezettséget jelentett a részéről, hiszen a szabad státuszokat jelentős számban be is töltötték. Másodlagos felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy az elmaradt illetményt nem átlagilletménnyel kell számolni a Hszt. 99. § (1) bekezdése értelmében. Arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévesen hagyta helyben az elsőfokú ítéletnek az eredeti beosztásba történő visszahelyezésre vonatkozó rendelkezését, mert a rendeltetésellenes joggyakorlás mellőzése következtében a Hszt. 197. § (5) és (7) bekezdését figyelembe véve a visszahelyezés törvényi feltételei nem álltak fenn.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos, az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
1. A Hszt. 56. §-ának (3) bekezdése szerint az (1) bekezdés a) és b) pontja esetén a hivatásos állomány tagja akkor menthető fel, ha iskolai végzettségének (szakképesítésének), addigi beosztásának, rendfokozatának és besorolásának megfelelő más - akár átképzés után - betölthető beosztás, illetőleg más helységben lévő ilyen beosztás nem biztosítható számára, továbbá, ha az átképzéshez, illetve a más helységbe, illetőleg beosztásba való áthelyezéséhez nem járult hozzá, és rendelkezési állományban sem tartható. Felmentéssel szüntethető meg a szolgálati viszonya annak is, akinek alacsonyabb szolgálati beosztás biztosítható, de azt nem fogadja el.
A felperes a felmentés idején fogalmazó beosztást töltött be, és a per során az alperes sem vitatta, hogy volt ekkor szabad státuszként fogalmazói, illetve annál alacsonyabb szolgálati beosztás. A perben és a felülvizsgálati kérelmében is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szabad, megpályázható beosztásoknak intraneten való közzétételével a felajánlási kötelezettségének eleget tett. Ez az álláspont azonban téves, ezért nincs jelentősége annak, hogy a felperes az intraneten való közzétételről mikor és milyen módon szerzett tudomást, és annak sem, hogy az általa megpályázott 13 szolgálati beosztás magasabb tiszti beosztás volt, amelynek betöltéséhez az előírt feltételekkel nem rendelkezett.
A Hszt. 56. § (3) bekezdésében előírt felajánlási kötelezettség egyrészt kifejezetten a felmentéssel érintett személy számára való felajánlást jelent, másrészt a felajánlott beosztás elfogadása esetén a beosztásban való foglalkoztatásra vonatkozó kötelezettséget is magába foglalja. A felajánlott beosztás elfogadása vagy elutasítása felől kizárólag a hivatásos állomány tagja dönt, szemben a pályázati kiírással, amikor - az alperes által sem vitatottan - a pályázók közül különböző szempontok alapján a fegyveres szerv választ. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül helyezkedett arra az álláspontra, hogy a szabad státuszok közzététele és pályázhatósága a törvényben megfogalmazott konkrét felajánlási kötelezettséget nem pótolja. Ez utóbbinak az alperes bizonyítottan nem tett eleget, ezért a törvény megsértésével kiadott felmentés jogellenes.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében maga is hivatkozik arra, hogy a Hszt. 197. § (2) bekezdése szerint, ha a szolgálati viszonyt jogellenesen szüntették meg, a hivatásos állomány tagját olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szolgálati viszony meg sem szűnt volna. A (3) bekezdés az elmaradt illetmény és egyéb járandóság kifizetéséről rendelkezik. Ennek összegszerű megállapítását illetően az ítélkezési gyakorlatnak megfelel az átlagilletménnyel [Hszt. 108. § (1) bekezdés] való számítás, mert ezáltal jut a felmentéssel érintett személy ahhoz az összeghez, amit a jogviszony fennállása esetén átlagosan megkapott volna.
A Hszt. 197. § (5) bekezdése megsértését az alperes a (7) bekezdésben foglaltak téves értelmezésével panaszolta. Az (5) bekezdés szerint, ha a felmentés a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik, a fegyveres szerv a visszahelyezés mellőzését nem is kérheti. Következésképpen a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapításának mellőzése nem érintette a felperes kérelmére elrendelt visszahelyezésről szóló elsőfokú ítéleti rendelkezés jogszerűségét.
2. A felperes a nem vagyoni kártérítési igényének jogalapjaként a perbeli felmentéssel okozott kilátástalan élethelyzettel összefüggésben kialakult újabb megbetegedését is megjelölte. Mindezek alátámasztására orvosi dokumentációt csatolt. A tárgyalási jegyzőkönyvekből nem tűnik ki, hogy az eljáró tanács elnöke a személyesen eljáró felperest a kártérítési igényével kapcsolatban a bizonyításra szoruló tényekről, bizonyítási teherről, a bizonyítás sikertelenségének következményeiről tájékoztatta. Ebben a körben az elsőfokú bíróság semmilyen bizonyítást nem folytatott, a betegség természetére vagy az egészségi állapota rosszabbodására a felperest nem is nyilatkoztatta, ezért a bizonyítottság hiányára hivatkozva ennek jogkövetkezményét, a kereseti kérelem elutasítását jogszabálysértően alkalmazta. Ezt a másodfokú bíróság nem észlelte, és az ítélete indokolásában olyan megállapítást tett, amelyet tényállás nem támaszt alá.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben az elsőfokú ítéletnek a nem vagyoni kártérítést elutasító rendelkezését helybenhagyta, hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bek.]; ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv.II.10.261/2007.)