adozona.hu
BH+ 2008.11.512
BH+ 2008.11.512
Felszámolási eljárásban kifogás előterjesztésére az adós tagja az adós nevében csak akkor jogosult, ha az adós legfőbb döntést hozó szerve erre határozatában - mint képviselőt - feljogosította [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. § (4) bek., 8. § (1) bek., 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását az elsőfokú bíróság 2005. szeptember 30-i kezdő időponttal rendelte el. Az eljárás során a D. Kft. 29 627 546 Ft összegű hitelezői igényt jelentett be. Hitelezői igénye alapjaként az alábbiakra hivatkozott:
A megyei bíróság a 2004. június 16-án kelt ítéletével megállapította, hogy az ügyben nem szereplő sz-i székhelyű C. Kft., mint eladó és a kifogást előterjesztő, mint vevő között 1999. augusztus 10-én megkötött, az adós gazdálkodó szervezetben fen...
BH+ 2008.11.512 Felszámolási eljárásban kifogás előterjesztésére az adós tagja az adós nevében csak akkor jogosult, ha az adós legfőbb döntést hozó szerve erre határozatában - mint képviselőt - feljogosította [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. § (4) bek., 8. § (1) bek., 51. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását az elsőfokú bíróság 2005. szeptember 30-i kezdő időponttal rendelte el. Az eljárás során a D. Kft. 29 627 546 Ft összegű hitelezői igényt jelentett be. Hitelezői igénye alapjaként az alábbiakra hivatkozott:A megyei bíróság a 2004. június 16-án kelt ítéletével megállapította, hogy az ügyben nem szereplő sz-i székhelyű C. Kft., mint eladó és a kifogást előterjesztő, mint vevő között 1999. augusztus 10-én megkötött, az adós gazdálkodó szervezetben fennálló üzletrész átruházására vonatkozó adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan. Ennek alapján kötelezte a kifogást előterjesztőt annak tűrésére, hogy az üzletrészből 4 220 679 Ft + 25% áfa és ennek 1993. február 12. napjától a kifizetés napjáig járó, a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamata, valamint 568 000 Ft perköltség erejéig kielégítést keressen. Mindezek tűrésére a bíróság az adóst is kötelezte. Emellett egyetemlegesen kötelezte a C. Kft.-t, a kifogás előterjesztőt és az adóst, hogy fizessenek meg a részére 1 232 500 Ft perköltséget.
Az elsőfokú ítéletet az ítélőtábla 2005. május 24-én kelt ítéletével helybenhagyta és az adóst 610 800 Ft másodfokú perköltség megfizetésére is kötelezte. A jogerős ítélet alapján így 5 843 849 Ft tőke és 23 683 697 Ft késedelmi kamat követelése keletkezett.
A felszámoló a bejelentett igényből 5 843 849 Ft-ot, valamint további 100 000 Ft-ot a Cstv. 57. § (1) bekezdésének f) pontja, 23 683 697 Ft-ot pedig a Cstv. 57. § (1) bekezdésének g) pontja szerinti követelésként vett nyilvántartásba.
E felszámolói intézkedés ellen a T. Kft., mint az adós gazdálkodó szervezet tagja terjesztett elő kifogást. Kifejtette, hogy a hivatkozott jogerős ítélet alapján kizárólag a perköltség erejéig keletkezett a hitelezőnek pénzkövetelése az adóssal szemben, így ezt meghaladó részében a felszámoló a hitelezői igényt tévesen vette nyilvántartásba.
Az elsőfokú bíróság a 6. sorszámú végzésével a kifogást elutasította. Döntésének indokai szerint a hitelező által hivatkozott jogerős ítélet az adóst annak tűrésére kötelezte, hogy a hitelező a kifogást előterjesztőnek az adós gazdasági társaságban fennálló üzletrészéből 4 220 679 Ft + 25% áfa, valamint ennek 1993. február 12-től a kifizetés napjáig járó, a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamata és 568 000 Ft perköltség erejéig kielégítést keressen. Emellett - a C. Kft. és a T. Kft. kifogást előterjesztővel egyetemlegesen - az adóst 1 232 500 Ft perköltségben is marasztalta. Miután pedig a Cstv. 38. § (1) bekezdéséből következően az adós vagyonára a felszámolás kezdő időpontját követően végrehajtási eljárást nem lehet indítani, a hitelező a felszámolási eljárás keretében nem csupán perköltség igényét, hanem azt a követelését is érvényesítheti, melynek behajtását az adósnak a jogerős ítélet alapján tűrnie kell.
E végzés ellen a kifogást előterjesztő fellebbezése folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 2. sorszámú végzésében az eljárást megszüntette és az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte.
Döntésének indokai szerint az elsőfokú bíróság tévesen bírálta el érdemben az adós tagjának kifogását. A jelen eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv., az 1997. évi XXVII. tv., a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel, valamint a 2004. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) 51. § (1) bekezdése szerint, a felszámoló jogszabálysértő intézkedése, vagy mulasztása ellen kifogás előterjesztésére ugyanis a sérelmet szenvedett fél jogosult a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül.
A Cstv. 6. § (4) bekezdése szerint a felszámolási eljárásban az adóst a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni azzal, hogy abban az esetben, ha a felszámoló tevékenysége, vagy mulasztása miatt benyújtott kifogás elbírálása harmadik személy jogát is érinti, ő is félnek minősül. Az adós tagja viszont az ítélkezési gyakorlat szerint e minőségében, tehát, ha egyben nem tartozik pl. a hitelezők közé is, közvetlen érintettség hiányában, kifogás előterjesztésére nem jogosult. E körben a BH 2003.294. számú jogesetre és a Fővárosi Ítélőtáblának két eseti határozatára hivatkozott.
Kifejtette: a Cstv. 37. §-a, valamint 46. § (5) és (6) bekezdései szerint a felszámoló kizárólagos jogkörébe tartozik annak elbírálása, hogy valamely hitelezői igényt nyilvántartásba vesz-e, vagy azt elutasítja. A hitelezői igény nyilvántartásba-vételével kapcsolatban sérelmet szenvedett felek (további hitelezők, illetőleg az adós) is csak rendkívül szűk körben, mégpedig akkor terjeszthetnek elő kifogást, ha a nyilvántartásba-vétel a Cstv. valamely erre vonatkozó rendelkezése megsértésével történt. A hitelezői igény tartalmi felülvizsgálatára, megalapozottságának, jogalapjának és összegszerűségének elbírálására a kifogásolási eljárásban nem kerülhet sor. Ha a felszámoló a nyilvántartásba-vétel körében nem a tőle elvárható gondossággal járt el és e kötelezettségei megszegésével kárt okozott, vele szemben a Cstv. 54. §-a alapján külön perben kártérítési igény érvényesíthető.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a kifogás tárgyában indult eljárást a többször módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 251. § (1) bekezdése alapján - a Pp. 157. § a) pontjára és 130. § (1) bekezdés g) és b) pontjaira figyelemmel - megszüntette, és az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte.
A jogerős végzés ellen a kifogással élő T. Kft. nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést vagy változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül és adjon helyt a kifogásának. Felülvizsgálati kérelme indokaként arra hivatkozott, hogy a T. Kft. az A. Kft.-ben nem pusztán tulajdonos, hanem annak hitelezője is, e minőségében jogosult kifogást előterjeszteni. Felülvizsgálati kérelmét Gfv.6. sorszám alatt azzal egészítette ki, hogy az adós nevében is jogosult kifogás előterjesztésére, mert kifogást a Cstv. 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselője nyújthat be. A T. Kft. az A. Kft. 90%-os üzletrészének tulajdonosa, s minthogy a kifogás benyújtásához a taggyűlés egyszerű szótöbbséggel hozott határozata is elegendő, a kifogás benyújtása részéről jogszerű volt. Ezen túl hivatkozott arra, hogy a D. Kft. hitelezői igénybejelentése folytán a T. Kft.-nek ténylegesen pénzkövetelése keletkezett a készfizető kezes A. Kft.-vel szemben. Ekkor a T. Kft. már "kifutott" a Cstv. 37. § (1) bekezdésben írt határidőből, de "tudomása szerint" a 2. § szerinti igénybejelentés folyamatban van. Felülvizsgálati kérelme kiegészítésében arra is hivatkozott, hogy az ítélet nem marasztaló volt, ezért jogsértő a felszámolónak az az intézkedése, amellyel a D. Kft. hitelezői igényét nyilvántartásba vette. Megismételte, hogy a T. Kft. is hitelező, függetlenül attól, hogy a hitelezői igényét bejelentette-e vagy sem. Mindezekre figyelemmel a jogerős végzés álláspontja szerint sérti a Cstv. 51. §-át, valamint 8. § (1) bekezdését.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelme tartalmilag a jogerős végzés hatályában fenntartására irányult. Hivatkozott arra, hogy a T. Kft. a felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem jelentett be, s kifogását nem mint hitelező, hanem mint az A. Kft. tagja nyújtotta be. E minőségében azonban kifogás benyújtására nem jogosult. Kérte a kifogással élőt a felülvizsgálati eljárással felmerült költségek megfizetésére is kötelezni.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Pp. 270. § (3) bekezdése lehetővé teszi a felülvizsgálatot - egyebek között - a pert a Pp.157. § a) és b) pontja szerint megszüntető jogerős végzés ellen is. A Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében e törvényhely alapján a felszámolási eljárásban hozott eljárást megszüntető végzés ellen is lehetőség van felülvizsgálatra.
A felülvizsgálati kérelem azonban alaptalan, mert a jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kifogással élő T. Kft. a kifogást milyen minőségében nyújtotta be és ekként a kifogás előterjesztésére jogosult-e, vagy sem. Az iratok tartalmából megállapíthatóan a kifogást előterjesztő a kifogását nem az adós nevében, hanem mint az adós tagja nyújtotta be.
A másodfokú bíróság a végzésében felhívott jogszabályok alapján helytállóan következtetett arra, hogy az adós gazdálkodó szervezet tagjaként kifogást előterjesztő T. Kft. a felszámolási eljárásban a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti kifogás előterjesztésére nem jogosult. A felszámoló jogszabálysértő intézkedése, vagy mulasztása ellen az adós is jogosult kifogás előterjesztésére, mert a Cstv. 6. § (4) bekezdése szerint a felszámolási eljárásban félnek minősül. A Cstv. 51. § (1) bekezdésének második mondata azonban pontos rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az adós nevében kifogást a 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselője nyújthat be, azaz az adós Kft. taggyűlése által képviseletre feljogosított személy. Az adós üzletrészének 90%-ban tulajdonos tagja, ilyen minőségében, az adós nevében kifogás előterjesztésére nem jogosult. Amennyiben a kifogással élő az adós nevében kívánt volna kifogással élni, ahhoz a Cstv. 8. § (1) bekezdés c) pontja szerint a taggyűlésnek erre vonatkozó előzetes, őt a képviseletre feljogosító határozatára lett volna szüksége. Ilyen határozatot a kifogással élő az alapeljárás során nem csatolt, hiszen kifogását sem az adós gazdálkodó szervezet nevében, hanem annak tagjaként terjesztette elő.
A felülvizsgálati eljárás a jogerős határozat valamely jogszabálysértésben megnyilvánuló hibájának orvoslására szolgáló rendkívüli jogorvoslat. Ebből következően tárgya csak az lehet, amelyre az alapeljárás során a felek hivatkoztak, amelyre a kérelmet, illetve ellenkérelmet alapították.
E körben a jogerős végzés helyesen állapította meg, hogy a T. Kft. az adós gazdálkodó szervezet tagjaként terjesztette elő a kifogását, ebbéli minőségében pedig kifogás előterjesztésére nem jogosult.
A felülvizsgálati kérelem kiegészítéseiben a kifogással élő hitelezői minőségét is állította, azonban saját nyilatkozatából és az adósnak erre adott észrevételéből is megállapítható, hogy az adós felszámolójához határidőben hitelezői igényt nem jelentett be, regisztrációs díj befizetését nem igazolta, nevezettnek ezért nincs a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezői igénye. A Cstv. 3. § c) pontjának utolsó mondata értelmében ezért nem minősül az A. Kft. "fa." adós hitelezőjének, s ilyen minőségében kifogás előterjesztésére sem jogosult.
Miután a fent kifejtett indokok miatt a T. Kft. kifogás előterjesztésére nem jogosult, érdemben nem vizsgálható, hogy a felszámolónak a hitelezői igény nyilvántartásba-vételére vonatkozó intézkedése jogszabálysértő volt-e, vagy sem.
A fent kifejtettekre tekintettel a jogerős végzés a jogszabályoknak megfelel, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Cstv. 6. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.XI.30.512/2007.)