adozona.hu
BH+ 2008.11.508
BH+ 2008.11.508
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet volt ügyvezetője köteles megtéríteni a gazdálkodó szervezet részére azt a kárt, amelyet azzal okozott, hogy a gazdálkodó szervezet tulajdonában lévő építési-engedélyezési tervdokumentációt a saját nevében értékesítette és a vételárral nem számolt el [Ptk. 324. §, 339. § (1) bek., 360. § (1) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 29. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a jelen per felperese 2000. január hó 26-án tervezési szerződést kötött az M. Kkt.-vel. E szerződésben az M. Kkt. mint tervező vállalata, hogy a felperes, mint megrendelő részére elkészíti és engedélyezteti a k-i ingatlan-nyilvántartásban 3362/3. hrsz. alatt felvett, a megrendelő tulajdonában lévő telekingatlanon létesítendő nyugdíjas lakóotthon építési, engedélyezési tervdokumen...
Az M. Kkt. mint tervező jogutódja az M.-P. Kft. a tervezési szerződésnek megfelelően elkészítette a tervdokumentációt, azt átadta a felperesnek és kibocsátotta a 750 000 Ft összegű számlát a tervezési díjról azzal, hogy annak fizetési határideje 2001. október hó 13. napja volt. A felperes a számlát befogadta, de azt felhívás ellenére nem fizette meg. Az M.-P. Kft. 2002. május hó 13-án felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelmet nyújtott be a megyei bíróságnál. A bíróság jogerős határozatában elrendelte a felperes felszámolását, melynek kezdő időpontja 2003. november hó 1. napja volt. Felszámolóként a D. Rt.-t jelölte ki.
Az alperes a 2003. május hó 28. napján kelt adásvételi szerződéssel eladta a tulajdonában lévő k-i 3362/6. hrsz-ú ingatlant és az M.-P. Kft. által készített, a felperes tulajdonában lévő tervdokumentációt Sz. Gy.-nek és Sz. A.-nak. Az ingatlan vételára 37 000 000 Ft, míg a tervdokumentáció vételára 3 000 000 Ft volt. Ezt követően az alperes a felperes felé nem számolt el a tervdokumentációért kapott 3 000 000 Ft vételárral.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 3 000 000 Ft megfizetésére kártérítés jogcímén. Keresetét arra alapította, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 29. § (1) bekezdése alapján az alperes köteles elszámolni a felperes vagyonával, amelyet sajátjaként értékesített és ezzel a felperes gazdasági társaságnak kárt okozott.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsősorban a felperes képviseleti jogosultságát vitatta. Másodlagosan elévülés miatt kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy az a szerződés, amelyre a felperes a keresetét alapítja 2000. február hó 16-án kelt. Ehhez képest a felperes 2005. október 25. napján terjesztette elő fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét. Az 1991. évi XLIX. törvény 40. § (1) bekezdés a), b)</a> és c) pontjaira utalva arra hivatkozott, hogy a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 180 napon belül lehet megtámadni az adósnak a kifogásolt szerződéseit és azt is a felszámoló bíróság előtt. Állította továbbá, hogy nem a felperes tulajdonában lévő terveket értékesítette 3 000 000 Ft-ért. A szerződéskötés után két évvel készült terv már nem minősül az eredeti szerződés teljesítésének és ahhoz semmi köze sem volt a felperesnek.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg felperesnek 15 napon belül 3 000 000 Ft-ot és ennek 2003. május hó 28. napjától 2004. december hó 31. napjáig évi 11%, 2005. január hó 1. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, továbbá 150 000 Ft perköltséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 180 000 Ft illetéket. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a perben a bíróság által kijelölt felszámoló, a D. Rt. vezérigazgatója adott ügyvédi meghatalmazást a felperes jogi képviselőjének. Ezért az alperesnek a felperes képviseleti jogosultságára vonatkozó kifogását alaptalannak találta.
Az alperes elévülési kifogása körében megállapította, hogy a felperes nem a közte és az M. Kkt. között létrejött szerződést támadja a jelen perben, hanem keresetét a régi Gt. 29. § (1) bekezdésére alapította. Így e követelés elévülési idejének kezdő időpontja az alperes által kötött perbeli adásvételi szerződés megkötésének napja. Ebben a szerződést megkötő felek egyértelműen meghatározták, hogy a tervdokumentáció ellenértéke 3 000 000 Ft. Ehhez képest az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az adásvételi szerződés bármilyen okból nem ment teljesedésbe, illetőleg azt, hogy az általa értékesített tervdokumentáció nem az a tervdokumentáció volt, melyet az M.-P. Kft. átadott a felperes részére, illetőleg, hogy ez a tervdokumentáció az eredetinek egy módosított változata lett volna.
A bizonyítékok értékelése alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes tulajdonában lévő terveket az alperes, mint a felperes volt ügyvezetője a saját nevében értékesítette és a vételárral nem számolt el. Ezzel a felperesnek kárt okozott. Összegében is alaposnak találta a felperes követelését. E körben akként foglalt állást, az alperesnek kellett volna bizonyítania azt az állítását, hogy az általa értékesített tervdokumentáció nem kizárólag az a dokumentáció, amelyet a felperes az M.-P. Kft.-től átvett a szerződés alapján, hanem az más okiratokat, engedélyeket is tartalmaz. Az alperes azonban e körben nemcsak bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, de logikusan felépített kimerítő tényállást sem közölt a bírósággal. Határozatának jogi indokaként a Ptk. 339. § (1) bekezdésére, 301. § (1) bekezdésére, valamint a régi Gt. 29. § (1) bekezdésére hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes részéről benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján, annak helyes indokaira utalással. Az alperes fellebbezési előadása kapcsán megjegyezte, hogy az alperes csak a másodfokú eljárásban hivatkozott arra, tudná bizonyítani a perben szereplő építési tervek nem azonosak az általa eladott tervekkel, de erre vonatkozóan bizonyítékot még itt sem csatolt és bizonyítási indítványa sem volt. Az alperest semmi sem akadályozta abban, hogy korábban az elsőfokú eljárásban is megtegye ezt a nyilatkozatát, bizonyítékait feltárja, de miután ezt az elsőfokú bíróság részletes felhívására sem tette meg, így a másodfokú eljárásban - a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése értelmében - erre már nem hivatkozhat.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, valamint mindhárom fokú perköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet részben felderítetlen, részben a felderített tényálláshoz képest iratellenes, továbbá logikai okfejtése téves és saját magának is ellentmondó megállapításokat tartalmaz.
Elsőként arra hivatkozott, hogy a jelen perben érvényesített követelés miatt indult felszámolás az M.-P. Kft. hitelező kérésére a felperessel szemben. Ez a felszámolási eljárás mindeddig nem fejeződött be, a tárgya pedig ugyanaz, nevezetesen az M.-P. Kft. eredetileg 50 000 Ft-ban, a polgári perben már 3 000 000 Ft-ban megjelölt követelése. Az alperes álláspontja szerint az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel megállapítható a perfüggőség, még akkor is, ha a felszámolási eljárás nemperes eljárás. Ha a perfüggőség nem is vezet a kereset elutasítására, de az eljárás felfüggesztésére, a felszámolás befejezéséig igen, a Pp. 152. §-a értelmében.
Másrészt arra hivatkozott, hogy a Cstv. 37. §-ára figyelemmel az igénybejelentés elkésett, és ez jogvesztéssel járt, továbbá figyelmen kívül hagyták a Cstv. 38. § (3) bekezdését is.
Továbbra is hivatkozott arra, hogy a felperes perbeli legitimáció kérdéses. A felszámolás alatt álló cégnek ugyanis az alperes ügyvezetője volt, ezért nem lehet felperese az ügyvezetővel szemben indított polgári pernek, hanem csak maga a felszámoló. A felszámoló személye pedig tisztázatlan. A D. Rt. ki volt ugyan jelölve felszámoló cégnek, de a jelen per megindulásakor R. I. felszámolóbiztos már nem volt ennek a cégnek az alkalmazottja. Sem a per megindításakor nem volt és most nincs az ügynek kívüle felszámolóbiztosa, aki a jelen perben a jogi képviselőnek joghatályos meghatalmazást adhatott volna a per vitelére. Ez okból is felszámolási iratok nélkül a jogerős ítéleti tényállás felderítetlen.
Érdemben az alperes megismételte azt az előadását, hogy a felperes soha nem volt tulajdonosa annak az ingatlannak, amelyet a perben a felperes a követelése alapjaként megjelölt. A k.-i 3362/6 hrsz.-ú ingatlan mindig az alperes tulajdona volt. Az kétségtelen, hogy 2000. január 26-án az alperes az M. Kft. nevében rendelt meg az M.-P. Kft.-től egy tervet, amelyre vonatkozó tervezési szerződést az iratokhoz A/1. alatt csatolta és mely szerint a tervezési díj összege 600 000 Ft + áfa volt. Ennek a szállítási ideje 2000. február 20-a lett volna, de az M.-P. Kft. ezt több mint jelentős késedelemmel teljesítette, ezért az M.-P. Kft.-nek semmi köze nincs ahhoz, hogy az alperes a saját tulajdonában lévő és a jelen perben érintett ingatlant 2003. május 28-án a tervezési szerződéssel együtt eladta. Jogsértőnek állította azt a jogerős ítéleti megállapítást is, mely szerint a felperes nem az alperes és az M.-P. Kft. között létrejött tervezési szerződést támadja, hanem keresetét az 1997. évi CXLIV. törvény 29. § (1) bekezdésére alapítja. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogellenesen jutott arra a következtetésre is, hogy az elévülés ideje 2003. május hó 28-án, vagyis az adásvételi szerződés felperes által történt megkötésének napján kezdődik. Nem csupán a kezdő időpont megjelölése téves, hanem az is, hogy a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta, miszerint a perbeli esetben az elévülési idő 180 napos, vagy 6 hónapos, tehát mindenképpen elévült a felperes ilyen irányú követelése.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A jogerős ítélet a bizonyítékok okszerű értékelésével helyesen állapította meg a tényállást és helytálló az arra alapított jogi döntése is. A jogerős ítélet indokaival a felülvizsgálati bíróság is egyetért. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak miatt a Legfelsőbb Bíróság ismételten hangsúlyozza, hogy jelen per tárgya a felszámolás alatt álló felperes kártérítési igényének érvényesítése, a volt ügyvezetőjével, mint alperessel szemben amiatt, mert a felperes tulajdonában lévő, a k.-i ingatlan-nyilvántartásban 3362/6. hrsz. alatt felvett ingatlanra létesítendő nyugdíjas lakóotthon építési engedélyezési tervdokumentációját az ügyvezető alperes a saját nevében értékesítette és annak 3 millió Ft-os vételárával nem számolt el a felperes, mint a terv tulajdonosa részére.
A Pp. 130. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében perfüggőség akkor áll fenn, ha a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt - akár ugyanazon bíróság, akár más bíróság előtt - a per már folyamatban van (128. § ), vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak (229. §). A felszámolási eljárás a jelen per felperese az M. Kft. ellen folyik. A jelen pert a felszámolás alatt álló Kft. indította a volt ügyvezetője ellen kártérítés megfizetése iránt. Ebből megállapítható, hogy a két eljárás tárgya - felszámolási eljárás és kártérítés - különböző és az abban résztvevő felek sem azonosak. Ezért minden jogalapot nélkülöz a felperesnek az a felülvizsgálati álláspontja, hogy a két eljárás között perfüggőség áll fenn és ezért a jelen eljárás megszüntetésének lett volna helye.
A felszámolási eljárás jogerős befejezése a jelen kártérítési per elbírálásának nem előkérdése, ezért a felperes felülvizsgálati kérelmében arra is alaptalanul hivatkozott, hogy a Pp. 152. §-a alapján a jelen per felfüggesztésének lenne helye a felszámolási eljárás befejezéséig.
Jogilag nem értelmezhető az alperesnek az a felülvizsgálati előadása, hogy "a Cstv. 37. §-ára figyelemmel az igénybejelentés elkésett és az jogvesztéssel járt, továbbá figyelmen kívül hagyták a Cstv. 38. § (3) bekezdését is". Az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) felülvizsgálati kérelemben idézett 37. §-a ugyanis a felszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezettel szemben fennálló hitelezői követelések bejelentésével, annak határidejével, valamint kielégítésének sorrendjével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz. A Cstv. 38. § (3) bekezdése pedig arra vonatkozóan tartalmaz szabályozást, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelés hogyan érvényesíthető. Ezek a rendelkezések nyilvánvalóan nem kerülhetnek alkalmazásra az alperes magánszeméllyel szemben kártérítés iránt indított perben. Így fogalmilag kizárt, hogy a jogerős ítélet e rendelkezéseket sértse.
Az alperes alaptalanul hivatkozott a felperes perbeli legitimációjának hiányára is. A perbeli eljárás megindítására a felperes felszámolója, a D. Rt. nevében annak vezérigazgatója (K. Z.) a Cstv. 34. § (2) bekezdése és a Pp. 67. § (1) bekezdésének c) pontja alapján jogszerűen adott meghatalmazást a felperesi képviselő részére.
Az elsőfokú iratok között 9. sorszám alatt található tervezési szerződésből egyértelműen megállapítható, hogy a terv megrendelője a jelen per felperese volt. Az építési-engedélyezési terv perben becsatolt előlapján feltüntetett adatok, továbbá az M.-P. Kft. 2004. március 16-án kelt nyilatkozata szintén egyértelműen bizonyítják, hogy ez a terv az alperes által megvásárolt k.-i 3362/6. hrsz.-ú ingatlanra készült, az eredeti tervezési szerződés szerint, melyet a Kft. ügyvezetője - 9. sorszám alatt szintén becsatolt, 2003. május 28-án kelt ingatlan adásvételi szerződésből megállapíthatóan - magánszemélyként értékesített Sz. Gy. és Sz. A. vevők részére 3 millió Ft vételárért. Az alperes ezzel ellentétes előadása alaptalan.
Miután az alperes 2003. május 28. napján értékesítette a felperes tulajdonában lévő tervet, a felperes emiatti kártérítési igényének elévülése - a Ptk. 360. § (1) bekezdése értelmében - 2003. május hó 28-án kezdődött, mint ahogy azt a jogerős ítélet helytállóan tartalmazza. A kártérítési követelés elévülési ideje - a Ptk. 324. § (1) bekezdése szerint - öt év.
Ugyancsak minden jogalapot nélkülöz az alperesnek az az előadása, hogy a perbeli esetben az elévülési idő 180 napos, vagy 6 hónapos lenne. Az alperes által e körben hivatkozott Cstv. 40. §-a a felszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezet által kötött szerződések megtámadására vonatkozóan tartalmaz szabályokat, s ezek között szabályozza a megtámadási határidőket. Ezek a szabályok azonban nem alkalmazhatók arra a szerződésre, amelyet nem a felszámolás alatt álló felperes, hanem annak ügyvezetője, az alperes, a saját nevében kötött meg.
A kifejtett indokok miatt a jogerős ítélet nem sérti az alperes által a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogszabályokat. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.150/2008.)