adozona.hu
AVI 2008.9.97
AVI 2008.9.97
A közcélú tevékenységnek nem megfelelő felhasználás esetén az adóhatóságnak joga van az összeget az elévülési időn belül a kedvezményezettel visszafizettetni (2003. évi XCII. tv.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálta az adózók rendelkezése szerint a 2001. évi személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásából átutalt összeg közcélú tevékenységének megfelelő felhasználását.
A vizsgálat megállapította, hogy a felperes részére az 1988. évi bevalláshoz kapcsolódóan a személyi jövedelemadó 1%-ából az adóhatóság 102 66 568 Ft-ot átutalt, majd ezt követően ezt jogosulatlannak minősítették, és kötelezte az összeg visszafizetésére.
2000. decemberben az Egészségügyi Minisztérium ut...
AVI 2008.9.97 A közcélú tevékenységnek nem megfelelő felhasználás esetén az adóhatóságnak joga van az összeget az elévülési időn belül a kedvezményezettel visszafizettetni (2003. évi XCII. tv.)
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálta az adózók rendelkezése szerint a 2001. évi személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásából átutalt összeg közcélú tevékenységének megfelelő felhasználását.A vizsgálat megállapította, hogy a felperes részére az 1988. évi bevalláshoz kapcsolódóan a személyi jövedelemadó 1%-ából az adóhatóság 102 66 568 Ft-ot átutalt, majd ezt követően ezt jogosulatlannak minősítették, és kötelezte az összeg visszafizetésére.
2000. decemberben az Egészségügyi Minisztérium utalta át a felperesnek 135 000 000 Ft-ot, mely összegről utóbb megállapították, hogy ez jogalap nélkül történt, ezért peres eljárásban a felperestől ezt visszakövetelték. A Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete megállapította, hogy a felperes jogalap nélkül jutott ehhez az összeghez, azt vissza kell fizetnie. A bíróság végzésével elrendelte az ügyben a végrehajtást, majd biztosítási intézkedést is hozott.
Az adóhatóság e peres eljárás során elrendelt végrehajtás kapcsán utolsó fizetendő részletként 42 741 027 Ft-ot átutalt a végrehajtói számlára a 2001. évben az adózók által felajánlott 1%-ból kifizetendő összegből.
A felperes részére 2001. évben összesen 93 363 067 Ft-ot ajánlottak fel az adózók, ebből utalta át az adóhatóság a követelés foglalása címén a végrehajtói letétre a 42 741 027 Ft-ot. A fennmaradó összeget a felperesnek kiutalták.
Az ellenőrzés során meghozott elsőfokú határozatot a másodfokú hatóság megsemmisítette, új eljárást rendelt el, amely új eljárásra elrendelte, hogy a felperes jogosult a 2001. évet megelőző időszakra elszámolni, és igazolni, hogy a megkapott összegeket milyen alapítványi közcélra használta.
Az új eljárás során meghozott 2004. október 12-én kelt határozat megállapította, hogy a felperes számára 2001. évben felajánlott 93 363 067 Ft-ból 58 883 104 Ft-ot nem a közcélú tevékenységének megfelelően használta fel, ezért kötelezte ezen összeg megfizetésére, valamint 30 000 Ft bírságot szabott ki a sajtóközleményre vonatkozó jogszabályi kötelezettség részbeni megsértése miatt.
Az adóhatóság határozatát azzal indokolta, hogy a felperes 42 741 027 Ft-ot nem a közcélú tevékenységnek megfelelően használt fel. A felszámított 16 422 736 Ft költséget pedig nem lehet az adózók személyi jövedelemadójából felajánlott 1% -ból fedezni, így ezek az összegek azok, amelyeket a felperes az 1996. évi CXXVI. törvény 5. § (4) bekezdése alapján köteles visszafizetni.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2004. december 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy az alperes 42 741 027 Ft-ot jogtalanul utalta át a bírósági végrehajtó számlájára, ezt az összeget a felperes nem kapta meg, ezért nem is tartozik vele közcélú felhasználás címén elszámolni. Az összeg második részével kapcsolatosan az volt az álláspontja, hogy az adóhatóság törvénysértően nem fogadta el a 16 412 077 Ft működési költséget a cél szerinti felhasználásnak. Ez az összeg ugyanis az alapítvány működésével kapcsolatosan merült fel. A felperes kizárólag közhasznú tevékenységet végez, melyhez költségek is tartoznak, ezért ezeket is el lehet számolni a felhasználás körében.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában ki fejtett álláspontját.
A Fővárosi Bíróság 12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy bár a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény értelmében az alapítvány tevékenysége során felmerülő költségekhez tartozik a 18. § (3) bekezdés a) pontja szerint a közhasznú szervezet tevékenysége érdekében felmerült közvetlen költségek, és a d) pont szerint a közhasznú és egyéb vállalkozási tevékenység érdekében felmerült közvetett költségek is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek az elismert költségek megfelelnének az 1996. évi CXXVI. törvényben foglalt és felhasználásként automatikusan elismerhető költségeknek az egyéb törvényi feltételek hiányában. Önmagában az alapítvány működéséhez, a mindennapi léthez kapcsolódó kiadások az 1%-os felajánlásokból történő finanszírozás megengedhetőségének törvényi feltételeit nem elégíti ki. Az alapítvány működése során a felperes által elszámolt, és az adóhatóság által el nem fogadott működési költségek nem finanszírozhatók felajánlásokból, ezeket az alapítói vagyon, annak hozadéka, illetve a csatlakozói hozzájárulásokból kellene fedezni.
A 2001. évi felajánlásokból átutalt 42 471 000 Ft vonatkozásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy ez az összeg egy polgárjogi követelésként tartozás jogcímén került a végrehajtói számlára; ténylegesen ezt a felperes kezéhez nem folyósították. Ugyanakkor az sem volt vitatott, hogy az adóhatóság 1998-as 1%-os felajánlások során tévesen utalt ki a felperesnek 102 millió Ft-ot, erre vonatkozóan keletkezett a felperesnek az Egészségügyi Minisztériummal elszámolási vitája. Ezen előzmények alapján adott lehetőséget az adóhatóság az újeljárás során a felperesnek arra, hogy a felhasznált közcélú tevékenységre fordított kiadásaikat számlákkal igazolja, olyan számlákkal, amely tanúsította volna a 42 741 027 Ft jogszerű elköltését. A felperes ezzel a lehetőséggel nem élt, és az új eljárásban ezt az igazolást nem teljesítette, így az elsőfokú bíróság megállapította, hogy ezen összeg végrehajtónak történő átutalásával a felperes egy polgárjogi kötelezettség alól szabadult, ezért továbbra is fennállt az elszámolási kötelezettsége arra, hogy a 42 000 000 Ft-os összeg tekintetében megtörtént-e a közcélú felhasználás. A felperes ez utóbbi igazolást nem tudta teljesíteni, ezért az elsőfokú bíróság a keresetét alaptalannak találta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, fenntartotta és hangsúlyozta a keresetében kifejtett jogi álláspontját, mely szerint részben nincs költségmentes működés, ezért az ezzel kapcsolatos költségeket jogosult volt elszámolni, másrészt hangsúlyozta, hogy a 2001. évben a vitatott 42 000 000 Ft-os összeg nem került a számlájára, így azzal elszámolni sem volt köteles.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 12. számú ítéletét részben hatályon kívül helyezte és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - részben, és akként változtatta meg, hogy a határozatban szereplő összegből a felperes 16 422 736 (tizenhatmillió-négyszázhuszonkettőezer-hétszázharminchat) forintot köteles megfizetni, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Egyetért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel a működési költség vonatkozásában. A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 7. § (4) bekezdésének helyes értelmezése szerint, amennyiben a felajánlott összeget nem közcélú tevékenységnek megfelelően használja fel a kedvezményezett, úgy azt a részt vissza kell fizetnie.
A felajánló adózók az általuk felajánlott személyi jövedelemadó részt a közcélú tevékenységnek megfelelő alapítványi célhoz, perbeli esetben a rákbetegségben szenvedő gyermekek gyógyításához, gondozásához ajánlják fel.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy alapítvány általános működési költségeit így nem ebből az összegből, hanem egyéb rendelkezésre álló bevételekből kell fedezni. Ezt az álláspontot valóban megerősíti a törvény 4. § (1) bekezdésében írt rendelkezés, mely szerint már meghatározott ideig működő alapítvány számára lehetséges csak az ilyen felajánlás. Ez tehát azt jelenti, hogy nem a felajánlott összegekből kell a működési költséget fedezni.
Alaposnak találta viszont a Legfelsőbb Bíróság a felperes kérelmét a 42 471 000 Ft összeg tekintetében.
A perben nem volt vitatott, hogy az 1996. évi CXXVI. törvény 7. § (4) bekezdés alkalmazásában a 4. §-ban említett kedvezményezettnek átutalt összeg olyan költségvetési támogatásnak minősül, amelynek e törvény szerinti közcélú tevékenység megfelelő felhasználását az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) megfelelő szabályainak alkalmazásával jogosult ellenőrizni. A közcélú tevékenységnek nem megfelelő felhasználás megállapítása esetén az adóhatóságnak joga van erről határozatot hozni, és ezt az összeget elévülési időn belül a kedvezményezettel visszafizettetni.
Nem volt vitás, hogy a perbeli esetben az adóhatóság a 2001. évi adózók által felajánlott összeget közcélú megfelelő felhasználását vizsgálta. Ebben az évben az állampolgárok a felperes számára 93 363 067 Ft-ot ajánlottak fel. A felperes ebből az összegből 2001. évre vonatkozóan 42 741 027 Ft-ot nem kapott meg, ezt az összeget egyéb polgárjogi tartozása címén végrehajtói számlára utalták.
A Legfelsőbb Bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az az összeg, amelyet a 2001. évi felhasználásokból a felperes nem kapott meg, nem képezheti a felperes részéről elszámolási kötelezettség tárgyát.
A Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta, és nem is vizsgálhatta azt a kérdést, hogy ennek az összegnek milyen jogcímén történt a visszatartása, illetve nem vizsgálta azt sem, hogy a felperes a 2001. évet megelőzően milyen eljárást folytatott, hogyan számolt el a neki kiutalt 1%-okkal.
A jelen adóhatósági eljárás, és az azt követően meghozott határozatok kizárólag azt tartalmazták, és ez által a bírósági felülvizsgálat is erre korlátozódhatott, hogy a 2001. évi 1%-os felajánlásokat a felperes a meghatározott közcélú tevékenységének megfelelően használta-e fel. A felperes a 2001. évi felajánlásokból nem vitásan 42 471 027 Ft-ot nem kapott meg, így ezzel az összeggel nem volt köteles elszámolni a felhasználás tekintetében.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint részben hatályon kívül helyezte és az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően részben és akként változtatta meg, hogy a felülvizsgált határozatban szereplő összegből a felperes 16 422 736 Ft-ot köteles megfizetni.
Egyebekben a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.102/2006.)