adozona.hu
AVI 2008.8.89
AVI 2008.8.89
A haszonélvezeti jog megszerzésekor az arányosítást az illetékhatóságnak alkalmaznia kell (1990. évi XCIII. tv. 21., 23. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perben nem álló K. J. a 2003. augusztus 26. napján megkötött adásvételi szerződéssel az ingatlan-nyilvántartásban 269. hrsz.-on jegyzett, B., L. u. 1-2. szám alatti épületben társasházi lakást vásárolt akként, hogy arra a tulajdonszerzéssel egyidejűleg a felperes javára holtig-tartó haszonélvezeti jogot alapítottak. A szerződő felek 15 561 000 Ft vételárban állapodtak meg.
A Polgármesteri Hivatal Illetékhivatala a 2004. szeptember 20. napján kelt kibocsátott fizetési meghagyásában K. J. v...
AVI 2008.8.89 A haszonélvezeti jog megszerzésekor az arányosítást az illetékhatóságnak alkalmaznia kell (1990. évi XCIII. tv. 21., 23. §)
A perben nem álló K. J. a 2003. augusztus 26. napján megkötött adásvételi szerződéssel az ingatlan-nyilvántartásban 269. hrsz.-on jegyzett, B., L. u. 1-2. szám alatti épületben társasházi lakást vásárolt akként, hogy arra a tulajdonszerzéssel egyidejűleg a felperes javára holtig-tartó haszonélvezeti jogot alapítottak. A szerződő felek 15 561 000 Ft vételárban állapodtak meg.A Polgármesteri Hivatal Illetékhivatala a 2004. szeptember 20. napján kelt kibocsátott fizetési meghagyásában K. J. vonatozásában akként rendelkezett, hogy a megállapított 464 196 Ft illetéket a 30 000 000 Ft-nál nem nagyobb újlakás utáni kedvezmény miatt nem kell megfizetni, míg a határozatában a felperes terhére vagyonértékű jog szerzése után az illetéket 312 464 Ft-ban határozta meg, amelynek mértékét - figyelemmel a tulajdonjog és a haszonélvezeti jog értékére - arányosítás módszerével állapította meg.
A perben nem álló K. M. a 2003. augusztus 26. napján megkötött adásvételi szerződéssel az ingatlan-nyilvántartásban 38011/13/A/268. hrsz.-on jegyzett, B., L. u. 1-2. szám alatti épületben lakásingatlant vásárolt akként, hogy arra a tulajdonszerzéssel egyidejűleg a felperes javára holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítottak. A szerződő felek 15 379 000 Ft vételárban állapodtak meg.
Az elsőfokú hatóság a 2004. szeptember 20. napján kelt fizetési meghagyásában K. M. vonatkozásában akként rendelkezett, hogy a megállapított 457 644 Ft illetéket a 30 000 000 Ft-nál nem nagyobb újlakás utáni kedvezmény miatt nem kell megfizetni, míg határozatában a felperes terhére a vagyoni értékű jog szerzése után az illetéket 308 096 Ft-ban határozta meg, amelynek mértékét - figyelemmel a tulajdoni jog és a haszonélvezeti jog értékére - arányosítás módszerével állapította meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. július 13. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot hagyta helyben. Az alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a két határozata indokolásában az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 20. §-ának (l) és (3) bekezdéseit, 23. §-át, 72. §-ának (1) bekezdését idézte, és megállapította, hogy mind a lakástulajdon, mind a hozzá kapcsolódó vagyoni értékű jogok visszterhes vagyonátruházási illetékének a kiszámítására az Itv. 21. §-ának (1) bekezdésében rögzített illetékkulcsok, és a 4 000 000 Ft-os értékhatár alkalmazásával kerülhet sor. Ebből következően, ha a vevő haszonélvezeti jogot szerez (annak a lakásnak, amelyre a haszonélvezeti jog vonatkozik más személy általi egyidejű megvásárlásával), akkor esetében a 4 000 000 Ft-os értékhatárt - a haszonélvezeti jog Itv. 72. §-a szerint számított értékének, és a lakástulajdon bruttó értékének hányadosával szorozva - arányosítani kell, vagyis a 4 000 000 Ft-os értékhatáron belül arányosítva kell megállapítani külön a tulajdonjognak, és külön a haszonélvezeti jognak az Itv. 20. §-ának (1) bekezdése szerinti értékét.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatainak megváltoztatásával a terhére megállapított illetékek összegének az adásvételi szerződések megkötésének időpontjában hatályos Itv. alapján való megállapítását, másodlagosan az első- és másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Előadta, hogy az Itv. 23. §-át módosító 2003. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) a módosító rendelkezéseket 2004. január 1. napjától rendelte alkalmazni. A Mód. tv. 218. §-ának (1) bekezdése szerint e törvénynek az Itv. vagyonszerzési illetékekre vonatkozó rendelkezéseit azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket a törvény hatálybalépését követően jelentettek be illetékkiszabásra a földhivatalhoz. Az adásvételi szerződéseket a földhivatalhoz még 2003. évben benyújtotta, ebből következően a hatóság vonatkozásában az illeték összegét az arányosítás módszerével nem határozhatta volna meg.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát megváltoztatva a felperes terhére 96 000 Ft törlésével 213 464 Ft, a 05 számú határozatát megváltoztatva 99 000 Ft törlésével 206 096 Ft illetéket állapított meg. Indokolásában idézte az Itv. 21. §-ának (1) bekezdését, 23. §-át, és megállapította, hogy az Itv. 21. §-ának (1) bekezdés harmadik mondata kizárólag a lakás résztulajdonának szerzése esetén ír elő arányosítást az illeték mértékének megállapításakor. Az Itv. kiterjesztő jogértelmezést az ügyfél hátrányára nem tesz lehetővé, a résztulajdon-szerzésre vonatkozó arányosítási szabály ezért a vagyonértékű jog megszerzése kapcsán nem alkalmazható.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Itv. 20. §-ának (1) bekezdését, 23. §-át tévesen értelmezte. Fenntartotta és megismételte a határozatában kifejtett azon álláspontját, hogy a felperes illetékügyében az arányosítás módszerét kellett alkalmaznia.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 12. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, azonban a felvetett jogkérdésben - haszonélvezeti jog visszterhes megszerzésekor az illetéket arányosítással kell-e meghatározni - az alkalmazandó jogszabályok téves értelmezésével döntött.
Az Itv. 3. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. A felperes az adásvételi szerződéseket 2003. augusztus 26-án kötötte meg, és ügyleteit illetékkiszabásra a közigazgatási iratok szerint 2003. szeptember hónapban bejelentette. A felperes keresetében megfelelően idézte az Itv. 23. §-át módosító Mód. tv.-nek a hatályba léptetésére vonatkozó rendelkezését, azonban tévedett abban, hogy az illetékhatóság vonatkozásában az Itv.-nek a Mód. tv.-nyel módosított rendelkezéseit alkalmazta volna.
Az Itv. 23. §-át a Mód. tv. 130. §-a 2004. január 1-jétől hatályosan módosította. A Mód. tv. 130. §-ához fűzött törvényi indokolás szerint "a törvény pontosítja a
lakástulajdonra vonatkozó vagyoni értékű jog megszerzéséért fizetendő illeték kiszámításának módját. Lakástulajdon visszterhes megszerzése esetén az illeték mértéke lakásonként 4 millió Ft forgalmi értékig 2%, az afölötti rész után pedig 6%. Résztulajdon szerzése estén a 2%-os illetékkulcs a 4 millió forint arányos részére alkalmazható. A hatályos szabályozás szerint lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén is e szabály érvényesül. A rendelkezés kiegészítése és pontosítása egyértelművé teszi, hogy a 2%-os illetékmérték a vagyoni értékű jog értékének olyan hányadára alkalmazható, mint amilyen arányt ez az érték a lakás forgalmi értékében képvisel." Az illetékhatóság felperes illetékügyében az arányosítás módszerét az Itv. 23. §-ának pontosítása és kiegészítése előtti, tehát 2004. január 1-jét megelőző szabályozás alapján helytállóan alkalmazta.
Az Itv. 21. §-ának (1) bekezdés első mondata szerint lakástulajdon szerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a lakástulajdon forgalmi értéke. A második mondat az illeték mértékét akként szabályozza, hogy az - lakásonként - 4 millió forintig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 6%. E jogszabályhely harmadik mondata arra az esetre fogalmaz meg rendelkezést, ha a lakás résztulajdonát szerzik meg, amely esetben a 4 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2 %-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 6% illetéket kell fizetni. Az Itv. 23. §-a alapján lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzéséért, a 72. § szerint számított forgalmi érték után a 21. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű illetéket kell fizetni.
Az Itv. 21. §-ának (1) bekezdése és a 23. §-a egybevetése alapján megállapítható, hogy a haszonélvezeti jog (vagyonértékű jog) megszerzésekor az arányosítást az illetékhatóságnak alkalmaznia kell. Az Itv. 23. §-a ugyanis nem zárja ki az Itv. 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályozás egyik fordulatát sem, így lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén alkalmazandó a résztulajdon megszerzéséhez kapcsolódó arányosításról rendelkező harmadik mondatban foglalt rendelkezés is. A 2%-os illetékmérték a haszonélvezeti jog olyan hányadára alkalmazható tehát, mint amilyen arányt ez az érték a lakás forgalmi értékében képvisel.
Az Itv. 21. §-ának (1) bekezdése alapján a 2%-os kedvezményes illetékmérték lakásonként vehető igénybe 4 millió forint összeghatárig. Ezt az összeghatárt kell figyelembe venni mind a lakástulajdon, mind a résztulajdon, illetve ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog után kiszabandó visszterhes vagyonátruházási illeték mértékénél. A 2%-os kedvezményes illetékkulcs a lakástulajdon egészére alapított vagyoni értékű jog megváltása, megvásárlása esetén is csak ingatlanonként a 4 000 000 Ft összeghatárig alkalmazható. Miután a lakástulajdon és a haszonélvezeti jog, mint vagyoni értékű jog szerzése után is illetéket kell fizetni, ezt az összeghatárt arányosítani kell az állagvevő és a haszonélvező között.
A kedvezményes illetékkulcs lakásonként illeti meg a jogszerzőt, a teljes tulajdont és vele az összes tulajdonosi jogosítványokat egy személyben megszerző illetékkedvezményénél az ingatlan nem részesülhet összesítve - több kedvezményben akkor, ha annak tulajdonjogát és a tulajdonosi jogok egyik részjogosítványát: a haszonélvezeti jogot más-más személy szerzi meg. A perbeli esetben a felperest az egy ingatlanra járó összkedvezményből olyan arányú kedvezmény illeti meg, amilyen arányt a megszerzett tulajdonosi részjogosítvány (haszonélvezeti jog) értéke a teljes (valamennyi tulajdonosi jogosítványt magába foglaló) tulajdonjoghoz viszonyítva képvisel.
Nem sértett jogszabályt tehát az alperes határozata, amelyben a felperest terhelő illeték mértékét az arányosítás módszerével határozta meg.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (A) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.200/2006.)