adozona.hu
AVI 2008.8.87
AVI 2008.8.87
Az áruk vámraktározási időtartamára határidő nincs megállapítva [Vámkódex 108. § (1) cikk]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kérelmére az F. Fővámhivatal, mint elsőfokú vámhatóság 2004. május 21-én kelt határozatával P., I. u. 1., E., D. u. 10., E., K. út 15., és B., Sz. út 160-169., valamint B., Sz. út 171. szám alatti raktárhelyiséget "E" típusú magánvámraktárrá nyilvánította.
A B., Sz. út alatti raktár felügyeletét ellátó fővámhivatal 2004. január 7-én, majd 2005. január 19-én ellenőrzést tartottak a B., Sz. út 171. sz. alatti raktárban.
Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott 2005. január 21-én kel...
A B., Sz. út alatti raktár felügyeletét ellátó fővámhivatal 2004. január 7-én, majd 2005. január 19-én ellenőrzést tartottak a B., Sz. út 171. sz. alatti raktárban.
Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott 2005. január 21-én kelt határozatával a felperes részére kiadott "E" típusú magánvámraktári engedélyt módosították.
A módosító határozat meghatározta, hogy az egyes raktárak tekintetében ki végzi a vámfelügyeletet, és az eljárás megindítását. Megállapították továbbá, hogy az eljárás lezárását minden vámraktár esetében az F. Fővámhivatal végzi.
Ezt követően 2005. január 27-én ismételt ellenőrzés folyt a B., Sz. út 169., 171. cím alatti vámraktárban. Az ellenőrzés eredményeképpen az elsőfokú vámhatóság 2005. január 31-én meghozott határozatával a felperes "E" típusú magánvámraktári engedélyét visszavonta.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2005. február 17-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A vizsgálat megállapította, hogy a felügyeletet ellátó, az eljárás megindító és lezáró vámhivatalként kijelölt F. Fővámhivatal helyett egyes esetekben a vámraktározási eljárás lezárását a T. Fővámhivatal Kirendeltsége végezte el.
A felperes súlyos kötelességszegést követett el, amikor a raktárnyilvánítást nem a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően vezette. A betárolt áruk egy részének szabad forgalomba bocsátását az e.-i telephelyen kérelmezte a nyilvántartás szerint áttárolás címén, ugyanakkor a nyilvántartási adatok ellenére a fizikai áttárolás az e.-i raktárba betárolás nem történt meg.
Ezen túl a vámhatóság azt is megállapította, hogy a vámraktári engedély gazdasági Indokoltsága is megkérdőjelezhető volt. Több esetben ugyanis a vámraktárba betárolt áruk a betárolást követően néhány percen belül kitárolásra kerültek.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az engedélyben foglalt kötelezettségeit nem szegte meg. Az "E" típusú magánvámraktár a telephelyek számától függetlenül ugyanis egy raktárnak minősült. Ezért az árut nem szükséges vámraktárként jóváhagyott helyen tárolni. A nyilvántartás egy adatbázisban történt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A bizonyítási eljárás lezárását követően a Fővárosi Bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Hivatkozott a közösségi vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-ei 2913/92. (EGK) rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 9. cikk (1), (4) bekezdésére, 85., 86., 87. cikk (2) bekezdésére, 98. cikk (2) bekezdésére, 100. cikk (1) bekezdésére, 101., 107., 108., 111. cikkére, valamint a vámkódex végrehajtásáról szóló 1993. július 2-i 2454/93. (EGK) rendelet, (a továbbiakban: Vhr.) 524., 525., 526., 527., és 528. cikkére, továbbá az 504. cikk (2) bekezdésére, 510. cikk (1) és (2) bekezdésére, 511., 512., és 521. cikkére, valamint a 496. cikk a) b) és c) pontjára. A rendelkezések alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az engedélyt visszavonó határozat a nyilvántartási kötelezettség megszegését egyrészt úgy állapította meg, hogy a vámraktárak közötti jogi előírásokat vette döntése alapjául, holott itt a vámraktár egyes telephelyei között történt az árumozgás. Másrészt a konkrét felperesi eljárás kapcsán felügyeleti illetékességgel nem rendelkező vámhivatal ellenőrzésének eredményét is figyelembe vette.
Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a perrel érintett "E" típusú vámraktár öt telephelyen üzemelt. Az ellenőrzés ugyanakkor egy telephelyen történt, ahol egy szúrópróbaszerűen kiválasztott tétel esetében be- és kitárolás közötti időtartamot vettek figyelembe. Erre alapítottan a raktározási tevékenység túlsúlyának hiányát nem lehetett volna megállapítani, figyelmen kívül hagyva a vámraktár öt telephelyének forgalmi adatait és a vámraktár típusát.
Az elsőfokú bíróság erre figyelemmel az alperes megalapozatlan és jogsértő határozatát hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a bíróság nem vette figyelembe, hogy a felperesnek készletnyilvántartását szabályszerű könyvvitel alapján kellett volna vezetnie. A Vhr. 516. cikke tartalmazza a nyilvántartások kötelező tartalmi elemeit, amelyet a felperes megszegett.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az ellenőrzés eredményének kétszeres értékelését rótta a vámhatóság terhére. A gazdasági indokoltsággal kapcsolatban megismételte az alperes azt az álláspontját, hogy abban az esetben, ha az áruk raktárba történő betárolása és a kitárolás között néhány perc telik el, akkor mindenképpen megállapítható a raktározási tevékenység gazdaságilag indokolatlan volta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a perbeli esetben elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a felperes az úgynevezett "E" típusú magánvámraktárt üzemeltetett, amely esetében több telephelyet jelentett, és amely a Vhr. 525. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján azt jelenti, hogy az árut nem szükséges vámraktárként jóváhagyott helyen tárolni. Az "E" típusú magánvámraktár esetében a jogszabály eltérő rendelkezéseket is tartalmaz az egyéb A), B), C) és D) típusú raktárakkal szemben. Így a Vhr. 521. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy amikor az árukat "E" típusú vámraktár szerinti vámeljárás alá vonják, a raktár-nyilvántartásba az árukat akkor kell felvenni, amikor az a jogosult raktározási létesítményébe beérkezik.
Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá ítéletében arra, hogy a felperes több telephellyel is rendelkezik. Ezekre a telephelyekre azonban a Vhr. 526. cikk (5) bekezdése alapján egységes engedélyt adtak számára. Így az egyes telephelyek közötti nyilvántartásokat egységes egészként kellett figyelembe venni.
A felperes által üzemeltetett egységes "E" vámraktár nyilvántartási szabályait ez által nem szegte meg. A Vámkódex 108. § 1. cikke alapján az áruk vámraktározási időtartamára határidő nincs megállapítva. A Vhr. 507. cikk (2) bekezdése is azt tartalmazza, hogy a vámraktározásnál az engedély érvényességére határidőt nem lehet megállapítani. Ebből következik, hogy önmagában egy-egy szúrópróbaszerű ellenőrzés során megállapított néhány tétel esetében az a tény, hogy a felperes a raktárt rövid időtartamra használta, nem tehette indokolttá, hogy összességében a több telephelyre is kiterjedő vámraktár működtetésének gazdasági indokolatlanságára következtetéseket vonjanak le.
Kétségtelen, hogy a vámhatóság a felperes által üzemeltetett vámraktárakat több esetben ellenőrizte. A vámraktár engedély módosítása azonban 2005. január 21-én kelt határozattal történt. Ezt követően a vámhatóság csupán egy ízben, 2005. január 27-én tartott ellenőrzést a felperes B., Sz. út 169-171. címén található vámraktárában, majd ezen ellenőrzést követően 2005. január 31-én döntött az "E" típusú magánvámraktári engedély visszavonásáról.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy az egy telephelyen szúrópróbaszerűen kiválasztott tétel rövid ki- és betárolása alapján nem lehetett volna a raktározási tevékenység túlsúlyának hiányát megállapítani, figyelmen kívül hagyva az egyéb vámraktár telephelyek forgalmi adatait, figyelemmel a Vhr. 510. cikk (1) bekezdésében foglaltakra, miszerint a raktározás tényleges gazdasági szükséglete akkor áll fenn, amennyiben az egyéb itt felsorolt műveletek nem kerülnek túlsúlyba az árutárolással szemben.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályokat nem sértette, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35. 060/2006.