adozona.hu
AVI 2008.8.85
AVI 2008.8.85
Nem állapítható meg a kellő körültekintés ténye, ha az adózó a számlákon kívül a megrendelés visszaigazolást dokumentáló okiratokkal nem rendelkezik [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság új eljárás keretében a 2002. III. negyedévére lefolytatott adóellenőrzés alapján a felperes terhére 59 432 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, így az áfa kiutalását megtagadta és 29 716 000 Ft adóbírságot szabott ki. A vizsgálat alapját felperesnek az U. Kft.-vel kötött összesen 321 774 200 Ft-os ügylet képezte, melyről a kft. két számlát (2002. szeptember 23., október 26.) állított ki a felperes nevére. A számlákon g...
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, illetve újeljárásra kötelezését kérte anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésekre hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 182. § (1) bekezdésére figyelemmel az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 2. § (7) bekezdésében rögzített alapelvet az adóhatóság nem sértette meg.
Az adóhatóság részéről alappal került megállapításra, hogy az U. Kft. nem birtokolta az árut és a termék felett sem rendelkezett, így az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 6. § (1) és (2) bekezdése alapján termékértékesítést sem végezhetett.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 165. § (2) bekezdése, 166. § (2) bekezdésére tekintettel az adólevonási jog gyakorlására benyújtott számla alakilag és tartalmilag nem hiteles. Ebből következően az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdésében foglaltak szerint erre alapítottan adólevonási jogot jogszerűen nem lehetett gyakorolni.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével kapcsolatban rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy a felperes képviselője a rendelkezésre álló adatokból tudhatta, hogy a számlák mögött valós gazdasági esemény nem történt, így kellő körültekintés részéről nem volt megállapítható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek történő helyt adást, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Továbbra is fenntartotta az eljárásjogi és anyagi jogszabálysértésekre történő hivatkozását. A számlák nem voltak fiktívek, valós gazdasági eseményről készültek, a felperes az adott helyzetben elvárható módon járt az ügyletben.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében a fél a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérheti a Legfelsőbb Bíróságtól. A (2) bekezdés értelmében a felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalása értelmében keresetében a fél anyagi és eljárási jogszabálysértésre is hivatkozhat. Az eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős, és a döntés érdemére is kihat. A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján megállapította, hogy a felperesnek a közigazgatási hatóságok eljárási késedelmére való hivatkozása még alapozottsága esetén sem hatott ki az ügy érdemi döntésére.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság megfelelően járt el, eljárási jogszabálysértés e körben sem volt megállapítható.
A felperes hivatkozásával szemben az elsőfokú adóhatóság nem kizárólag a teljesítési időpont téves megjelölése alapján tekintette a számlát fiktívnek, ez csak egy volt a bizonyítékok sorában. Az adóhatóságok vizsgálták mind a teljesítés időpontját, mind az áru eredetét, valamint a gazdasági tevékenységi láncolatban szereplő feleket, azok teljesítőképességét, a pénzmozgások valódiságát. Széleskörű bizonyítási eljárást folytattak le mind a felperes, mind a gazdasági láncolatban résztvevő felek tekintetében.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az adóhatóság az Áe. 26. § (1) bekezdésében és az Art. 138. § (2) bekezdésében írtakat betartotta a szükséges tényállás tisztázása körében.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése alapján az alperes és az elsőfokú bíróság is vizsgálta a felperes magatartását, melyre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel. A gazdasági ügyletről - a számlákon kívül - semmiféle írásbeli iratanyaggal (megrendelés, visszaigazolás stb.) nem rendelkezett. Meghallgatásakor maga is elismerte, hogy pontosan nem tudta milyen anyagot vásárol, az áru megvételéhez szükséges pénzzel nem rendelkezett, az állítólagos kölcsönről semmiféle iratot nem mutatott be. Ilyen nagy volumenű üzletnél a Legfelsőbb Bíróság is életszerűtlennek és gazdaságilag indokolatlannak tekintette az állítólagos szóbeli megállapodásokat.
A számlákon szereplő áru eredetét és valódiságát sem lehetett kétséget kizáró módon megállapítani. Az elsőfokú eljárás során az alperes által benyújtott Központi Bűnüldözési Parancsnokság Bűnüldözési Osztályának tájékoztatása még inkább kétségessé tette az áru meglétét.
Mindezek alapján helytállóan jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy az Sztv. 165. § (2) és 166. § (2) bekezdésére figyelemmel a benyújtott számlák alakilag és tartalmilag nem voltak hitelesek, így a felperes adólevonási jogát jogszerűen nem gyakorolhatta.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.075/2006.)