adozona.hu
AVI 2008.7.79
AVI 2008.7.79
Az adóhatóság tényállás-tisztázási kötelezettsége nem feltétlen, nem kizárólagos, nem korlátok nélküli (2003. évi XCII. tv. 97. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyéni gazdálkodó felperes tevékenysége 1999-2003 években veszteséges volt, ezért, hogy biztosított legyen a vállalkozás folyamatos működése, összesen 29 millió forint vagyoni betétet könyvelt.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett, az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperest kötelezte 5 286 954 Ft személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja), adókülönbözet 2 643 477 Ft adóbírság, 1 931 618 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán elj...
AVI 2008.7.79 Az adóhatóság tényállás-tisztázási kötelezettsége nem feltétlen, nem kizárólagos, nem korlátok nélküli (2003. évi XCII. tv. 97. §)
Az egyéni gazdálkodó felperes tevékenysége 1999-2003 években veszteséges volt, ezért, hogy biztosított legyen a vállalkozás folyamatos működése, összesen 29 millió forint vagyoni betétet könyvelt.Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett, az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperest kötelezte 5 286 954 Ft személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja), adókülönbözet 2 643 477 Ft adóbírság, 1 931 618 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdéseibe, 108-109. §-aiba, az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 1. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdésébe foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes eljárása nem felelt meg az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseibe foglaltaknak, az adóigazgatási eljárás során bizonyította a vagyoni betétek forrását.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a becslés jogalapját megteremtette az a körülmény, hogy a felperes bevallás alapján számítható jövedelme nem állt arányban az adott időszakra elszámolt vagyoni betéttel.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 206. § (1) bekezdésébe, 221. § (1) bekezdésébe foglaltaknak. Jogi álláspontja szerint az okirati bizonyítékok, a tanúvallomások és a peres felek által tett nyilatkozatok együttesen igazolják, hogy az alperes elmulasztotta tényállás tisztázási kötelezettségének teljesítését. A becslés és az ehhez fűzött jogkövetkezmények jogalap nélküliek.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 97. § (4)-(6) bekezdése szerinti szabályozásból következően az adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettsége nem feltétlen, nem kizárólagos, nem korlátok nélküli. A bizonyítási kötelezettség az adóhatóságot csak addig terheli, amíg ezt a törvény nem az adózó kötelezettségeként írja elő. Az Art. 108. § (6) bekezdése, 109. § (3) bekezdése értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. A közigazgatási perben a bizonyítás a Pp. 164. § (1) bekezdése folytán a felperest terheli. Abban az esetben, ha az előzőekben meghatározott törvényi feltételek fennállnak, nem az adóhatóság, hanem az adózó kötelezettsége a bizonyítás az adóhatóság valószínűsítésével szemben.
Az Art. 109. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelem együttes összege, az adó alapját becsléssel kell megállapítani. Ez esetben az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
A perbeli esetben a felperes a vagyoni betétek tényét és összegszerűségét nem vitatta. Hitelt nem vett fel, ingatlant nem örökölt. A bizonylatok alapján nem rendelkezett olyan összegekkel, amelyekből a vagyoni betéteket fedezni tudta volna, így a becslés jogalapja fennállt.
Ezért az alperes és az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a becslésre jogalapot adott az a körülmény, hogy a bevallás alapján számítható felperesi jövedelem nem állt arányban az adott Időszakra elszámolt vagyoni betétekkel a veszteségesen gazdálkodó felperes esetében.
Az adóigazgatási és peres eljárás során az adózó, illetve a felperes által benyújtott bizonyítékokat az adóhatóságnak és a bíróságnak is egyenként és összességében kell vizsgálnia, az értékeléséről számot kell adnia [1957. évi IV. törvény 43. § (1) bekezdés c) pontja, Pp. 206. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése].
A jogerős ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes vagy a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes, téves, kirívóan okszerűtlen ténybeli következtetéseket tartalmaz.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére nincs lehetőség. A Legfelsőbb Bíróságnak a rendelkezésére álló iratok alapján kell döntenie. [Pp. 270. §, 275. § (1) bekezdése, BH 1994/639., BH 1998/401., BH 1999/44., BH 2002/29.) Nem állapítható meg iratellenesség azon a jogcímen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték tekintetében nem azonos a bíróságéval; ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire nincs lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati érvelésével kapcsolatban észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során a bankszámlakivonat tekintetében tévesen rögzítette, hogy a B. Kft.-é, mivel az a B. Inc. bizonylata volt. Ez azonban nem jelent egyben tartalmi szempontból is megvalósuló iratellenességet tekintettel arra, hogy az ügy eldöntése szempontjából nincs jelentősége. A számlakivonat ugyanis nem magánszemély, hanem cég számlakivonata így nem alkalmas egy magánszemély által nyújtott kölcsön Igazolásának alátámasztására. A jogerős ítélet tekintetében egyebekben sem formai, sem tartalmi iratellenesség nem állapítható meg, ilyenre a felperes sem tudott hivatkozni.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az olyan nyilatkozatok, vallomások, amelyek a nyilatkozat és vallomástevők korábbi előadásaival, illetve egymással vagy egyéb adatokkal nem egybehangzóak, nem alkalmasak valamely állítás, okirat tartalmi hitelességének kétséget kizáró, hitelt érdemlő igazolására. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan tulajdonított jelentőséget az egyes nyilatkozatok, vallomások időrendiségének, következetességének. A bizonyítékok értékelésénél alappal vette figyelembe azt is, hogy a tanúk a kölcsön összegére és jogcímére nyilatkozni se tudtak, illetve, hogy a felperes által megjelölt kölcsönadónál nem igazolt az összeg rendelkezésre állása.
A jogerős ítélet teljes körűen megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdéseiben foglaltaknak.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a felperes által előadottak nem alkalmasak a jogerős ítélet tényállása tekintetében jogszabálysértés megállapítására. A közigazgatási határozatok a jogalap és a jogkövetkezmények tekintetében is jogszerű döntést tartalmaznak. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.042/2006.)