AVI 2008.7.78

Amennyiben a fél az adóigazgatási eljárásban az iratait nem bocsátja az adóhatóság rendelkezésére, nem vitathatja az adóhatóság - birtokában lévő adatok felhasználásával elvégzett - tényfeltáró kötelezettségének teljesítését (2003. évi XCII. tv. 32., 33., 35. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság a felperesnél - 2000. évre vonatkozóan - költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben 3 132 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 1 566 000 Ft adóbírság, 161 152 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot - az indokolás kijavításával - helybenhagyta. Az alperes...

AVI 2008.7.78 Amennyiben a fél az adóigazgatási eljárásban az iratait nem bocsátja az adóhatóság rendelkezésére, nem vitathatja az adóhatóság - birtokában lévő adatok felhasználásával elvégzett - tényfeltáró kötelezettségének teljesítését (2003. évi XCII. tv. 32., 33., 35. §)
Az adóhatóság a felperesnél - 2000. évre vonatkozóan - költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben 3 132 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 1 566 000 Ft adóbírság, 161 152 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot - az indokolás kijavításával - helybenhagyta. Az alperes a 2005. augusztus 15. napján hozott határozatával az elsőfokú határozatot és az azt helybenhagyó határozatát akként módosította, hogy a felperes terhére áfa adónemben 961 000 Ft adókülönbözetet írt elő. Kötelezte az adókülönbözet, 480 000 Ft adóbírság, 209 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az adóhatóság 2001 évre vonatkozóan is költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest áfa adónemben 1 626 000 Ft adóhiánynak minősül adókülönbözet, 813 000 Ft adóbírság, 363 018 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot - az indokolás kijavításával és kiegészítésével - helybenhagyta. Az alperes a 2005. augusztus 15. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatra is kiterjedően akként módosította, hogy a felperes 1 210 000 Ft áfa adókülönbözet, 605 000 Ft adóbírság, 232 804 Ft késedelmi pótlék megfizetésére köteles.
Az alperes a korábbi határozatait módosító, perben felülvizsgálni kért határozataiban korábbi döntését azért módosította, mivel a felperes a per során olyan bizonylatokat csatolt, amelyeket a közigazgatási eljárásban nem bocsátott az adóhatóság rendelkezésére. A perben feltárt adatokra tekintettel sem fogadta el az alperes a W. Kft. (továbbiakban: kft.) által kibocsátott számlákat az áfa levonására jogosító hiteles dokumentumoknak. E körben döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjába, 33. § (1) bekezdésébe, 35. § (1) bekezdés a) pontjába foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Kérelmét a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 135. § (1) bekezdésébe, az Áfa. tv. 22-25. §-aiba, 28., 32-33/A. §-aiba, 34-35. §-aiba foglalt jogszabályi rendelkezések megszegésére alapította.
Az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványát és kereseteit is elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes határozatai a felülvizsgálattal érintett körben megalapozottak, törvényesek, nem sértenek eljárási, anyagi jogszabályt. A felperesnek a túlfizetésekkel kapcsolatos érvelése nem kapcsolható a keresettel támadott adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatához. Az alperes mindkét adóévet tekintve a felperes javára módosította korábbi döntéseit, a fizetési kötelezettségeket enyhítette, így határozatai nem esnek az Art. 135. § (1) bekezdése szerinti súlyosítási tilalom alá. A kft. számlái nem felelnek meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjába, 33. § (1) bekezdésébe, 35. § (1) bekezdés a) pontjába, a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésébe, illetve az ezt megelőzően hatályban volt 1991. évi XVIII. törvény rendelkezéseibe foglaltaknak, nem hiteles bizonylatok. Ennél fogva ezekre alapítottan a felperes áfa-levonási jogát nem jogszerűen gyakorolta.
A jogerős Ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmei szerinti határozat meghozatalát. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 135. § (1) bekezdésébe foglaltaknak, figyelmen kívül hagyta, hogy túlfizetése volt, ennél fogva nem keletkezhetett "adóhátraléka, amely után bírság és késedelmi kamat megfizetésére" sem lehetett volna kötelezni. Az áfát jogszerűen igényelte vissza, a határozatok sértik az Áfa. tv. 22-25. §-aiba, 28. §-ába, 32-33/A. §-aiba, 34., 35. §-aiba foglaltakat, marasztalására jogszabályi rendelkezés hiányában került sor. Sérelmezte, hogy az alperes megállapításait nem igazolta, a bíróság pedig bizonyítási indítványait elutasította.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 22. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 135. § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság a bíróság által még el nem bírált határozatát az adózó terhére akkor módosíthatja, ha az jogszabálysértő és a határozat jogerőre emelkedésétől egy év még nem telt el.
A perbeli esetben az alperes a 2003. március 27-én, illetve március 28-án meghozott határozatait a peres eljárás során egy éven túl, 2005. augusztus 15-én módosította. Ezek a módosítások azonban nem a felperes terhére, hanem javára történtek tekintettel arra, hogy a korábbi 3 132 000 Ft, illetve 1 626 000 Ft áfa adókülönbözet helyett a felperest 961 000 Ft, illetve 1 210 000 Ft áfa adókülönbözet megfizetésére kötelezték. Az adóbírság, illetve késedelmi pótlék összege is ennek megfelelően a korábbi határozatokhoz képest leszállításra került. Az Art. 135. § (1) bekezdése - mint ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott - csak az adózó terhére történő módosítást tiltja, a javára történő változtatást nem. Ennél fogva e körben hozott alperesi határozatok és a jogerős ítéleti döntés törvényes.
A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a túlfizetésekkel kapcsolatos érvelését a bíróság figyelmen kívül hagyta, mivel az ítélet (7. oldal 1. és 2. bekezdése) e tárgyban részletes indokolást rögzít, és helyes jogkövetkeztetéseket tartalmaz. A felperes túlfizetéssel kapcsolat érvelése nem alapos és nem felel meg az Art. 170. § (2) bekezdésébe, 178. § 3. pontjába, az 1990. évi XCI. törvény 72. § (2) bekezdésébe, 97. § b) pontjába foglaltaknak a következők miatt:
A felperes folyószámláján túlfizetés 2003. június 13. napján azért állt fenn, mert az 1997-1999 évekre vonatkozó ellenőrzés alapján a másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot megsemmisítette és újeljárást rendelt el.
Ebből következően az elsőfokú határozat szerinti összeget az adóhatóság a felperes folyószámláján jóváírta, az átvezetésekre 2003. július 21-én, augusztus 5-én került sor. Az e perben hozott határozatok ugyanakkor a 2000-2001-es adóéveket érintik, keltezésük 2003. március 27., illetve 28. napja, az ezekben előírt adókülönbözetek függetlenek a folyószámlától és az adott konkrét időszakra vonatkozó bevallásokhoz képest tartalmaznak megállapításokat, ennél fogva csak ezek képezhették a bírósági felülvizsgálat tárgyát is.
Az elsőfokú bíróság helytállóan és törvényesen rögzítette azt is, hogy az alperesi módosító határozatok rendelkező részéből és indokolásából kifejezetten, egyértelműen megállapítható a módosítások mikéntje. Nincs továbbá olyan jogszabályi rendelkezés - ilyet a felperes sem tudott megjelölni -, amely kizárná a határozat részbeni módosítását.
A felperes érvelésével ellentétben az alperes és az elsőfokú bíróság nem jogszabályi rendelkezés hiányában, hanem az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdése és az Sztv. 166. § (2) bekezdése szerinti szabályozásra tekintettel törvényesen állapította meg, hogy a kft. számlái nem hiteles dokumentumok, ennél fogva adólevonási jog gyakorlására nem alkalmasak. Az alperes a perrel érintett módosított határozataiban részletesen indokolta, hogy a számlák hiteltelenségét mely okoknál fogva állapította meg. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az adóigazgatási eljárásban a felperes az iratait nem bocsátotta az adóhatóság rendelkezésre, még a fellebbezéshez sem csatolt bizonyítékokat, ennél fogva alappal nem vitathatja az alperes - birtokában lévő adatok felhasználásával elvégzett - tényfeltáró kötelezettségének teljesítését. A jogerős ítélet pedig megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésébe foglaltaknak, a felperesi bizonyítási indítvány elutasításának indoka jogszerű.
Hiteltelen számla esetén az adólevonási joggal kapcsolatos adózói jogok akkor nem sérülhetnek, ha az adózó az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintést tanúsított. Az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése szerinti feltételek meglétére, illetve e törvényhelyre a felperes nem hivatkozott ennél fogva erre vonatkozóan bizonyítékot sem tárt fel. A felperes bizonylatai üzemcsarnok bérbeadásból, illetve szállásdíjból származó bevételre és ilyen jellegű tevékenységre utalnak, amelyek a vitatott számlák szerinti nagy összegű, nyomdaipari munkálatok elnevezésű szolgáltatásnyújtással nem hozhatók összefüggésbe. A számlák szerinti SZJ szám nem felel meg a számla tartalmának megjelölésével. Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja akként rendelkezik, hogy nem vonható le az áfa, ha az adóalany a terméket és szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, illetve hasznosítja. Az alperes az áfa adókülönbözetet e tényállásra és a kft. felszámolójának nyilatkozatára valamint az Áfa. tv. 32-33. §-aira, 35. § (1) bekezdésére alapította. A számlák szerinti gazdasági események valóságának igazolására, az alaki és tartalmi hitelesség bizonyítására és az e körben tett alperesi megállapítások megcáfolására alkalmas bizonyítást a felperes - a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva - nem ajánlott fel, ezért az e körben előadott érvelése nem alapos.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.083/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.