adozona.hu
AVI 2008.7.73
AVI 2008.7.73
Amennyiben a számla bármilyen okból alaki vagy anyagi jogi hiányosságban szenved, arra levonási jog nem alapítható (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2004. április hónapra kiutalás előtti általános forgalmi adó ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozatával a felperes terhére 298 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 206 000 Ft jogosulatlan igénylésnek, 92 000 Ft adóhiánynak minősült. Ennek megfizetésére kötelezte a felperest, 149 000 Ft adóbírságot és 11 000 Ft késedelmi pótlékot is megállapított terhére.
E megállapítások abból eredtek, hogy a vizsgált időszakban a ...
E megállapítások abból eredtek, hogy a vizsgált időszakban a felperes részére az I. Bt. három számlát bocsátott ki bútorgyártás és szerelés címen. A felperes e számlák általános forgalmi adótartalmát kívánta visszaigényelni. Az ellenőrzés megállapította, hogy a számlakibocsátó. nem rendelkezik sem a székhelyén, sem fióktelepén olyan eszközökkel, szerszámokkal és alkalmazottal, akik e munka elvégzésére alkalmasak lennének. A számlakibocsátó kizárólag alpinista felszereléssel rendelkezik, és ilyen jellegű munkálatokra vállalkoznak. Így az általuk kibocsátott számlák nem tekinthetők hitelesnek, általános forgalmi adó levonásra ezért nem alkalmasak.
A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes kérte a kereset elutasítását fenntartva álláspontját.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 2004. december 27. napján vette át a jegyzőkönyvet, ezért a hatósági eljárásra a jogszabályban előírt 60 nap 2005. február 25-én járt le. A felperest értesítették ezen ügyintézési határidő meghosszabbításáról. Önmagában azonban az a körülmény, hogy az eljárási határidő meghosszabbítása nem volt kellőképpen dokumentálva, az ügy érdemi elbírálására kihatással nem volt.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdése alapján megállapítható volt, hogy a számlák hiányos adattartama, a számlakibocsátó körülményei és eszközállománya nem volt alkalmas arra, hogy az általuk kibocsátott számlát hitelesnek lehetett volna tekinteni. Ezért a felperes adólevonási jogával jogszerűen nem élhetett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott felülvizsgálati kérelmet, fenntartotta a korábbi álláspontját, mely szerint az adóhatóság túllépte az eljárási határidőket. Ezért jogszabálysértő a határozat, másrészt hangsúlyozta, hogy a számlák alaki hibái a számlakibocsátó felelőssége körébe tartoznak. A gazdasági esemény megvalósult, ezért jogosan élt a levonási joggal.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. §-a alapján az ítélet jogszabálysértő voltára hivatkozással lehet kérni. A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértését eljárásjogi és anyagi jogból látta megvalósultnak.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes hivatkozásait nem találta megalapozottnak. Egyetértett az elsőfokú ítélettel abban, hogy amennyiben a felperes által hivatkozott adóhatósági határidő túllépés meg is valósult volna, önmagában ez nem jelent olyan jelentős eljárási jogszabálysértést, amely az ügy érdemére kihatással lehetett volna.
Az anyagi jogszabálysértés tekintetében az Áfa. tv. hivatkozott 32. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdése, valamint a számviteli előírások alapján csak alakilag és tartalmilag hiteles számlák alapján lehet levonási jogot gyakorolni. Önmagában valóban a számlakibocsátó felelőssége körébe tartozik a számlák megfelelő alaki és tartalmi hitelessége, azonban amennyiben ilyen hiányosságokban szenved a számla, akkor arra levonási jog nem alapítható.
A perbeli esetben kibocsátott három számlán alaki hiányosságok is szerepeltek. Tekintettel arra, hogy a számlákon a mennyiségi egység egységárának feltüntetése elmaradt, helytelen SZJ szám szerepel. Ezen túl azonban tartalmi okokból sem volt a számla hitelesnek tekinthető, hiszen amennyiben egy számlakibocsátó gazdasági társaság arról állít ki bizonylatot, hogy bizonyos munkálatokat elvégzett, akkor ennek a gazdasági eseménynek ennek megfelelően kellett valóságosan is végbemennie. így fel sem merülhet az a felperesi hivatkozás, mint elfogadásra alkalmas érv, hogy a társaság tagjai is jogosultak saját szerszámaikkal a munkálatok elvégzésére.
Mindezekre tekintettel az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a perbeli három számla alaki és tartalmi hiányosságai miatt adólevonási jog gyakorlására nem alkalmas.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.202/2006.)