adozona.hu
AVI 2008.7.71
AVI 2008.7.71
Ha az önálló jogi személynek minősülő fél az erdőből kitermelt fát saját tagjai számára értékesíti, az termékértékesítésnek minősül [1992. évi LXXIV. tv. 6. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998-2002. évre személyi jövedelemadó, társasági adó és általános forgalmi adó vizsgálatot tartott.
Az ellenőrzés eredményeként a felperes terhére - a jelen perben is vitatottan - általános forgalmi adó és személyi jövedelem adónemben tett megállapításokat.
Általános forgalmi adó: a felperes az általa kitermelt fa nagy részét a tagjai részére tűzifaként értékesítette. Ezt a jogügyletet termékértékesítésnek minősítették.
Az adóhatóság megállapította, hogy az érté...
AVI 2008.7.71 Ha az önálló jogi személynek minősülő fél az erdőből kitermelt fát saját tagjai számára értékesíti, az termékértékesítésnek minősül [1992. évi LXXIV. tv. 6. § (1) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1998-2002. évre személyi jövedelemadó, társasági adó és általános forgalmi adó vizsgálatot tartott.Az ellenőrzés eredményeként a felperes terhére - a jelen perben is vitatottan - általános forgalmi adó és személyi jövedelem adónemben tett megállapításokat.
Általános forgalmi adó: a felperes az általa kitermelt fa nagy részét a tagjai részére tűzifaként értékesítette. Ezt a jogügyletet termékértékesítésnek minősítették.
Az adóhatóság megállapította, hogy az értékesített fa eladási ára elmaradt a piaci ártól, ezért a különbözet tekintetében a felperes az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 22. § (1) és (6) bekezdése alapján fizetési kötelezettséggel tartozik.
A személyi jövedelemadó tekintetében a vizsgálat megállapította, hogy az erdőbirtokossági társulat tagjai kötelesek közmunkát végezni, illetve adott esetben azt pénzben megváltani. A közmunka csemeteültetésből, ápolásból és erdővédelmi feladatok ellátásából állt. A felperes vezető tisztségviselői a tisztségükkel kapcsolatos elvégzett munkájuk után díjazásban részesültek, majd a társulat úgy tekintette, hogy a vezető tisztségviselőknek közmunka jóváírás, illetve megváltás címén jár az elvégzett munkájuk után a tiszteletdíjnak megfelelő összeg. Így a tisztségviselőknek közmunkát nem kellett sem ledolgozni, sem pénzben megváltani. Az adóhatóság ezért ezt az összeget a személyi jövedelemadó törvény 4. §-a alapján bevételnek tekintette, amely után adóelőleg levonási kötelezettség, illetőleg személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség állt fenn.
Az ellenőrzés megállapításai alapján az adóhatóság a felperest 1999-2002. évekre összesen 1 245 000 Ft általános forgalmi adó, 1999. február és március hónapra 63 000 Ft és 15 000 Ft személyi jövedelemadó hiányt, valamint 328 000 Ft bírság, 625 000 Ft késedelmi pótlék, és 109 500 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy 1998. évre vonatkozó előírásokat elévülés miatt törölte, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját.
Az elsőfokú bíróság az 1994. évi XLIX. törvény 2. § alapján megállapította, azzal, hogy az egyes tulajdonosok, erdőbirtokossági társulatot hoznak létre, a tulajdoni viszonyok nem változnak, a társulat létrehozásával önmagában a társulat nem válik a földrészletek tulajdonosává. Idézve a Ptk. 95. § (1) és (2) bekezdése szerint megállapítható, hogy fő szabályként az ingatlanon lévő növényzet és fák az egyes tulajdonosok tulajdonát képezik. A felperes az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő, és ahhoz kapcsolódó feladatának ellátását végezte akkor, amikor meghatározta az ellenszolgáltatás értékét, amelyet a tagoknak akkor kellett fizetniük, amikor haszonélvezeti vételi jogosultságuk alapján a tulajdonukban álló fát saját céljaikra elszállították. Az, hogy az elszállított fa mennyiségéhez kötve megállapították a társulatnak az általa végzett munkáért járó ellenszolgáltatás összegét, nem érintette azt a tényt, hogy a fa nem került a társulat tulajdonába, tehát a fát nem is értékesíthette tulajdonosként. Ebből következően az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a tulajdonos tagok részére történő faértékesítés, nem minősül termékértékesítésnek, ezért a termékértékesítés ellenértékének meghatározása körében nem lehetett jogszabálysértést megállapítani, és nincs jelentősége annak, hogy milyen árat számított fel a felperes a fa ellenértékeként.
A személyi jövedelemadó hiány körében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felderített tények önkényes értelmezését jelenti, miszerint a felperesi társulatban a tisztségviselők szellemi munkája ne lenne elismerhető közmunkaként. A közmunkát nem végezték el, és nem fizették be az erre jutó megváltást sem. A társulat ugyanis nem mentesítette a kötelezően végzendő közmunkák alól a tisztségviselőket, hanem meghatározta azt, hogy a szellemi tevékenységük milyen mértékben kerül elszámolásra. Megalapozatlanul állapította meg az adóhatóság azt, hogy a felperes tisztségviselői olyan jövedelemre tettek szert, amely személyi jövedelemadó kötelezettség alá esne.
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes álláspontja szerint az ítélet sértette az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdését, valamint ellentétes az Szja. tv. 4. § (1) és (2) bekezdésével. Hangsúlyozta az alperes, hogy a személyi jövedelemadó különbözet 1999. február és március hónapra való megállapítása nem a tisztségviselők közmunka elszámolásával volt kapcsolatos, hanem a felperes által keresettel nem támadott osztalék és megbízás, tiszteletdíj, személyi jövedelemadó előleg levonásával kapcsolatos. E címen a felperes előleget levont, de ugyanakkor személyi jövedelemadót nem vallott és fizetett be. A jóváírással kapcsolatos téma ügyében a felperest - a határozat szerint - csak mulasztási bírsággal sújtották.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást végzéssel elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati eljárás során abban a kérdésben kellett dönteni, hogy az adóhatóság határozata, illetve az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelel-e.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak nem felelt meg.
Az általános forgalmi adó hiányával kapcsolatban megállapította a Legfelsőbb Bíróság, függetlenül az erdőbirtokossági társulatra vonatkozó jogi szabályozástól az adóigazgatási eljárás során az adójogszabályok rendelkezéseiből kell kiindulni. A felperes, mint önálló jogi személy a tagjai számára az erdőből kitermelt fát értékesítette. Ez az értékesítés az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdése alapján termékértékesítésnek minősíthető. A termékértékesítés a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, mely szerint az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja fel. A perbeli ügylet minden elemében megvalósította az Áfa. tv. termékértékesítés fogalmát. Ugyanakkor az Áfa. tv. 22. § (1) bekezdése szerint az adó alapja a termékértékesítésnél a teljesítés ellenértéke. A 22. § (6) bekezdése szerint az ellenérték helyett az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi érték az adó alapja akkor, ha a
b) a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás az alábbiakban meghatározott kör részére történik:
ba) az adóalany jelenlegi és volt tulajdonosa - tagja - részére történik.
Jelen ügyben e jogszabályi rendelkezésnek megfelelően történt a termékértékesítés, tehát az adóhatóság jogszerűen járt el akkor, amikor az általános forgalmi adó alapját a felperes által alkalmazott ártól eltérően a megyében kialakult forgalmi érték alapján határozta meg.
A személyi jövedelemadó tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a következőket állapította meg.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a rendelkezésre álló iratok, a társaság alapszabálya, valamint a közgyűlési határozatok alapján, hogy az erdőbirtokossági társulat tagjai kötelesek voltak közmunkát végezni, illetőleg azt adott esetben azt 300 fő/Ft/óra díjjal megváltani. A vezető tisztségviselők a státuszokból adódó elvégzett munkájuk után részesültek évente díjazásban, illetőleg a díjazás fejében közmunka jóváírás történt. Ez tehát azt jelentette, hogy a vezető tisztségviselőknek ténylegesen a közmunkát sem ledolgozni, sem pedig pénzben megváltaniuk nem kellett. Ebből következik tehát, hogy a vezető tisztségviselők által végzett szellemi munka ellenértékének minősül az az összeg, amelyet a közmunka ellenértékének (akár pénzbeli megváltásként) elszámoltak. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) bekezdése alapján jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, a törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak a törvényben meghatározott hányada. Az Szja. tv. 24-27. §-ai szerint ez az úgynevezett nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, amely után a felperesnek mint kifizetőnek adóelőleg levonási kötelezettsége van az Szja. tv. 46. §-a alapján.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a keresettel támadott határozatokban a személyi jövedelemadó-hiány nem az előzőekben kifejtett okból került a felperes részére megállapításra. A felperes nem is ezt támadta a keresetében. A vezető tisztségviselők jövedelmének minősülő bevétel adóelőleg levonási kötelezettség nem teljesítése miatt a felperes terhére a 109 500 forint mulasztási bírság kiszabása történt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.044/2006.)