adozona.hu
AVI 2008.6.67
AVI 2008.6.67
Az Itv. a lakástulajdon és a hozzá kapcsolódó jogok visszterhes vagyonátruházási illetékének mértékét a 21. §-ban szabályozza a 19. §-ban meghatározott mértéknél kisebb illetékkulcs alkalmazásával (1990. évi XCIII. tv. 21. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Körzeti Földhivatal ingatlan-nyilvántartásában 3 hrsz.-on jegyzett, K., I. u. 78-80. szám alatti ingatlan egyik tulajdonosának, E. B.-nek, mint építtetőnek a kérelmére a Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának Jegyzője határozatokkal megadott építési engedély alapján elkészült pince + emelet beépítésre (pincében kamrák és raktárak, az emeleten lakórész) a 2003. augusztus 4. napján kelt határozatával végleges használatba vételi engedélyt adott. A határozat kötelezte az építtetőt, hogy az...
AVI 2008.6.67 Az Itv. a lakástulajdon és a hozzá kapcsolódó jogok visszterhes vagyonátruházási illetékének mértékét a 21. §-ban szabályozza a 19. §-ban meghatározott mértéknél kisebb illetékkulcs alkalmazásával (1990. évi XCIII. tv. 21. §).
A Körzeti Földhivatal ingatlan-nyilvántartásában 3 hrsz.-on jegyzett, K., I. u. 78-80. szám alatti ingatlan egyik tulajdonosának, E. B.-nek, mint építtetőnek a kérelmére a Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának Jegyzője határozatokkal megadott építési engedély alapján elkészült pince + emelet beépítésre (pincében kamrák és raktárak, az emeleten lakórész) a 2003. augusztus 4. napján kelt határozatával végleges használatba vételi engedélyt adott. A határozat kötelezte az építtetőt, hogy az ingatlan-nyilvántartási átvezetés céljából a megvalósult állapotról változási vázrajzot köteles a földhivatalhoz benyújtani.E. B. 2003. szeptember 2-án a Körzeti Földhivatalhoz előterjesztett kérelmében a használatba vételi engedélynek a már korábban benyújtott épületfeltüntetési vázrajzhoz való csatolását és az ingatlan tulajdoni lapján az építményeknek a határozatban foglaltak szerinti feltüntetését kérte. A földhivatal a kérelmet az ingatlan tulajdoni lapján széljegyezte.
A felperes és egy (a perben nem álló) Kft. 2003. október 21. napján a kecskeméti 21824/3 hrsz.-ú ingatlant, amelynek a rendeltetése az ingatlan-nyilvántartásban a szerződés megkötésének időpontjában áruház volt, 7 000 000 Ft telekár, 3 000 000 Ft üzlethelyiség ár, 2 × 10 000 000 Ft lakásár, összesen: 30 000 000 Ft vételárért 1/2-1/2 tulajdoni arányban megvásárolták. Az adásvételi szerződés 2. pontjában a szerződő felek rögzítették, hogy az ingatlan tulaj doni lapján széljegy van feltüntetve, mert az egyik eladó a földhivatalban épület feltüntetést kérelmezett, a 7. pont szerint az ingatlanban a valóságban nemcsak áruház, hanem lakások is kialakításra kerültek, és a széljegy tartalmát jelentő kérelem éppen a valóságos állapot feltüntetését célozta.
A Megyei Illetékhivatal a Körzeti Földhivatalt megkereste annak közlésére, hogy az ingatlan tulajdoni lapjára a szelj egy bejegyzésre került-e, milyen kérelem alapján, és az ügyben a hatóság milyen döntést hozott.
A Körzeti Földhivatal 2004. június 29. napján kelt válaszirata szerint a 2003. szeptember 2. napján benyújtott széljegyzett kérelmet, mivel álláspontja szerint az további intézkedést nem igényelt, az ügyfél tájékoztatása után irattárba helyezte, az ingatlan-nyilvántartás szerint az ingatlan megnevezése áruház.
Az elsőfokú hatóság forgalmi érték megállapítására Irányuló helyszíni szemlét követően a 2004. augusztus 17. napján kelt fizetési meghagyásában a felperes terhére a 40 000 000 Ft-ra értékelt áruház rendeltetésű ingatlan 1/2-ed tulajdoni részének a megszerzése után, 20 000 000 Ft illetékalap és 10%-os illetékkulcs alapján 2 000 000 Ft vagyonszerzési és 1500 Ft eljárási illetéket, összesen 2 001 500 Ft illetéket szabott ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. február 3. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatva elrendelte 500 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték törlését, és 1 500 000 Ft vagyonszerzési és 1500 Ft eljárási illeték megfizetését. Indokolásában idézte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek (a továbbiakban: Itv.) az illeték alapjául szolgáló érték bejelentését és megállapítását szabályozó 69. §-át, 70. §-át, és megállapította, hogy az elsőfokú illetékhatóság által előtárt összehasonlító adatok az ingatlan forgalmi értékének megemelését nem támasztották alá, ezért forgalmi értékként a szerződésben rögzített 30 000 000 Ft-ot fogadta el. Kifejtette, hogy az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlan az illetékkötelezettség keletkezésekor: az adásvételi szerződés megkötése napján áruházként volt feltüntetve, ezért az elsőfokú hatóság a vagyonszerzési illetéket 10%-os illetékkulccsal megfelelő módon számolta ki.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a hatóság az Itv.-nek a lakástulajdon fogalmát meghatározó 102. § (1) bekezdés f) pontját nem megfelelően alkalmazta. Az ingatlan ténylegesen lakáscélú hasznosításra épült, amelyben üzlethelyiség is kialakításra került, de az adásvételi szerződés megkötése időpontjában lakóházként feltüntetésre váró ingatlannak minősült, ezért a megvásárlása után az illetéket a lakásingatlanra vonatkozó illetékkulcs alkalmazásával kellett volna kiszabni.
A felperes a per során nyújtotta be a Körzeti Földhivatal 2006. március 21. napján kelt határozatát, amely szerint az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlan lakóház, udvar és áruház minősítéssel jelölt akként, hogy a lakóház 2003. augusztus 4. napjára visszamenő hatállyal került feltüntetésre. A felperes csatolta továbbá a Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Mérnöki és Környezetgazdálkodási Osztály Építési Hatósági Csoportjának 2006. február 28. napján kelt tájékoztatását is többek között arról, hogy a hatóság 1981. évben kiadott építési engedélyben egy pince, kettő lakás (fszt. + emelet kialakítással/, továbbá a földszinten üzlet építését engedélyezte, és a 2003. évet - amikor az épület pincéje és a kettő lakás használatba vételét engedélyezte megelőzően, 1990. évben hozta meg a földszinti üzlet használatba vételét engedélyező határozatot. A felperes álláspontja szerint ezen iratok egyértelműen igazolják, hogy lakóingatlant vásárolt.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában Idézte az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés f) pontját, (3) bekezdését, és megállapította, hogy ügydöntő jelentősége az Illetékkiszabás időpontjában irányadó ingatlan-nyilvántartási állapotnak van. A felperes illetékfizetési kötelezettsége 2003. október 2-án keletkezett, amely időpontban az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint az ingatlan áruház megnevezéssel volt nyilvántartva. A földhivatali eljárás iratai nem tartalmaznak olyan adatot, amely alapján megállapítható lenne, hogy a korábbi tulajdonosok kezdeményezésére az építmény lakás jellegének megállapítása iránt eljárás indult volna. Az épület feltüntetési vázrajz, illetve az épület használatba vételi engedélyének benyújtása ilyen kérelemnek nem minősíthető. Az a körülmény pedig, hogy 2006-ban a földhivatal az ingatlan-nyilvántartásban visszamenőleges hatállyal a "lakás" megjelölést is feltüntette, nem eredményezi az alperes korábban meghozott határozatának jogszerűtlenségét.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés f) pontját helytelenül alkalmazta, a földhivatali bejegyzés visszaható hatályát kellő súllyal nem vette figyelembe.
Az alperes az ítélet hatályában tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, az alperes 2005. február 3. napján kelt határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az eljárásra jogosult elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
Az Itv. 18. §-ának (1) bekezdése alapján ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. A felperes vagyonszerzése utáni illetékfizetési kötelezettségét nem vitatta, azonban ingatlanának az illetékhatóság által áruházként történt meghatározását és emiatt az egész ingatlan megszerzésére a 10%-os illetékkulcs alkalmazhatóságát nem fogadta el.
Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés s) pontja szerint e törvény alkalmazásában lakóépület: kizárólag vagy túlnyomó részben lakást tartalmazó épület, míg az f) pont értelmében lakástulajdon: lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel. Lakásnak minősül az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri. A (3) bekezdés alapján az (1) bekezdés f) és l)-m) továbbá s) pontjaiban foglaltak alkalmazásakor a vagyontárgy minősítése tekintetében az illetékkötelezettség keletkezésekor fennálló állapot az irányadó. A felperes e jogszabályhelyekre alapította azon álláspontját, hogy lakóépületet vásárolt.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésével a tényállást hiányosan állapította meg. A közigazgatási iratok között ugyanis megtalálható a Körzeti Földhivatalnak az elsőfokú hatóság megkeresésére adott, 2004. június 29-én kelt válaszirata, amelyben a földhivatal rögzítette, hogy az adásvételi szerződést megelőzően az ingatlan korábbi tulajdonosa a megépített építmények feltüntetését kérte, továbbá fellelhető az a 2003. szeptember 18-án kiváltott tulajdoni lap másolat is, amely a kérelem széljegyzését tartalmazta. Az elsőfokú eljárás során a Megyei Illetékhivatal által felvett jegyzőkönyv is rögzítette, hogy a felépítményben az üzleten kívül 2 lakás is található. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt is, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a megépített lakások feltüntetése iránt az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában eljárás nem volt folyamatban. A Körzeti Földhivatal válaszirata, illetve a 2003. szeptember 18-ai tulajdoni lap másolat azt bizonyították, hogy a felperes által megvásárolt ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként vagy lakásként feltüntetésre váró volt. E tényt utólag igazolta a Körzeti Földhivatal 2006. március 21. napján kelt határozata, amely az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlanon megépített lakásokat a használatba vételüket engedélyező határozat keltének az időpontjára, 2003. augusztus 4-ére visszamenőleg tüntette fel. Az első- és másodfokú illetékhatóság határozatában az ingatlant nem megfelelően határozta meg, ezért a határozatok jogszerűségéről az elsőfokú bíróság tévesen döntött.
Az Itv. 19. §-ának (1) bekezdése szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%. Az Itv. a lakástulajdon és a hozzá kapcsolódó jogok visszterhes vagyonátruházási illetékének mértékét a 21. §-ban szabályozza, a 19. §-ban meghatározott 10%-os mértéknél kisebb illetékkulcs alkalmazásával.
A felperes által megvásárolt ingatlan hatóság általi téves meghatározása az illeték mértékében is kimutatható, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése, és 339. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság jogsértő ítéletét, továbbá az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az eljárásra jogosult elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú hatóságnak a megismételt eljárásban a felperes visszterhes vagyonszerzése után az illetéket akként kell megállapítania, hogy a felperes által megvásárolt ingatlan részben áruház, részben pedig az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként vagy lakásként feltüntetésre váró volt. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.306/2006.)