adozona.hu
AVI 2008.5.57
AVI 2008.5.57
Az adózó a perben jogosult ellenbizonyítással élni [Pp. 164. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság fogyasztói árkiegészítésre irányuló adóellenőrzést végzett a felperesnél 2004. szeptember, október, november hónapokra. Ennek során megállapította, hogy a felperes egyik tagjával a T. Önkormányzat koncessziós szerződést kötött a helyi tömegközlekedés megszervezésére és működtetésére. A felperes által üzemeltetett 2 db autóbusz 194 férőhelyes kapacitásával szemben az eladott bérletek száma 1644. A felperes árbevételét döntően a kedvezményes nyugdíjas és tanulóbérletjegy ...
AVI 2008.5.57 Az adózó a perben jogosult ellenbizonyítással élni [Pp. 164. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság fogyasztói árkiegészítésre irányuló adóellenőrzést végzett a felperesnél 2004. szeptember, október, november hónapokra. Ennek során megállapította, hogy a felperes egyik tagjával a T. Önkormányzat koncessziós szerződést kötött a helyi tömegközlekedés megszervezésére és működtetésére. A felperes által üzemeltetett 2 db autóbusz 194 férőhelyes kapacitásával szemben az eladott bérletek száma 1644. A felperes árbevételét döntően a kedvezményes nyugdíjas és tanulóbérletjegy értékesítések biztosították.A tanulóbérletek esetén az iskolák az autóbuszbérlet költségét költségvetésükbe beállították, azt részükre az önkormányzat megfizette, így tényleges vásárlója a helyi önkormányzat. A nyugdíj ások esetében az önkormányzat 345 fő résére biztosított közlekedési támogatást, de a bérletet korábban kapták meg, mint a támogatást.
A revízió megállapította, hogy az önkormányzat egyes vagyontárgyak fokozott használatáért közterületi-használati díjat számlázott ki a felperes felé. A felperes és az önkormányzat is érdekelt volt a kedvezményes nyugdíjas és tanulóbérletek számának növelésében, amely így nem az utazási szükséglethez igazodott.
Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság 3 db határozatával összesen 7 774 000 Ft jogosulatlan fogyasztói árkiegészítés igénylést állapított meg, és rendelkezett 50%-os mértékű adóbírság előírásáról is. Kifejtette, hogy a felperes eljárása nem felel meg a fogyasztói árkiegészítésről szóló adózás rendjéről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény (továbbiakban: Fa. tv.) 4. § (3) bekezdésében, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 2. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Kifejtette, hogy a felperes a jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta.
A felperes keresetében az alperes határozatainak felülvizsgálatát kérte azzal, hogy a fogyasztói árkiegészítést jogszerűen igényelte a kedvezményesen értékesített bérletek után.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatalt - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Jogi álláspontja szerint a felperes jogai rendeltetésszerűen gyakorolta. A felperes tevékenységétől független, hogy az önkormányzat szociális rendeletét hogyan alkotja meg, milyen feltételekkel nyújt támogatást. A közoktatási intézmények, mint önálló jogi személyek vásárolták meg a tanulóbérleteket. Az oktatási intézmények nem teljes körűen biztosították a kedvezményes diákbérletet a tanulóik számára. Az önkormányzat költségvetéséből történő intézményi támogatás juttatása önmagában nem eredményezheti, hogy a bérlet vásárlójának az önkormányzatot kell tekinteni.
A nyugdíjasok esetében a szociális segély átadása nyugta ellenében történt, ezt követhette a bérletek megvásárlása a nyugdíjasok részéről. Ezért kizárt, hogy az önkormányzat természetbeni juttatás formájában részesítette közlekedési támogatásban a nyugdíjasokat, így a nyugdíjas bérletek vásárlójának az önkormányzatot nem lehet tekinteni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megsértette az Fa. tv. 4. § (3) bekezdését, az Art. 2. § (1) bekezdését. A kedvezményes bérletek vevőjének mindkét esetben az önkormányzat tekintendő, ennek fedezetét az önkormányzat biztosította éves költségvetésében. A rendeltetésszerű joggyakorlás nem állapítható meg, a fogyasztói árkiegészítést a felperes jogosulatlanul igényelte.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte azzal, hogy a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően folytatta tevékenységét, üzemeltette a buszokat, nem sértette meg a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. A bérletek vásárlójának nem lehet az önkormányzatot tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az Fa. tv. nem zárja ki az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy az érintettek kiadásaihoz egyéni és utólagos elbírálás alapján hozzájáruljanak, és azt sem, hogy a tömegközlekedés tárgyi feltételeit - szerződésekben rögzítetten - biztosítsák. A fogyasztói árkiegészítésnek azonban az a célja, hogy a közlekedés és szolgáltatás-nyújtónak az utazási kedvezmény miatti bevétel kiesését a költségvetés terhére ellentételezze. Ezért az olyan megállapodások, ügyletek, egyéb cselekmények, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak piacot vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével.
A korábbi törvénymódosításnak (1997. évi CVIII. tv.), majd az új törvénynek (Fa. tv.) éppen az volt a célja, hogy kizárják az olyan bérletvásárlásokat, amelynek során a többségi tulajdonuk révén közvetlenül érdekelt önkormányzatok az utazási szükségletektől független bérletvásárlások és konstrukciók révén piacot, illetve bevételt teremtettek a szolgáltatónak [és ehhez fűzött miniszteri indokolás, régi Fa. tv. 12. § (3) bekezdése, új Fa. tv. 4. § (3) bekezdése].
Az alperesnek és a bíróságnak nemcsak a fogyasztói árkiegészítés formai törvényi feltételeit kellett megvizsgálnia. Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében ugyanis a szerződéseket, ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Ennél fogva az alperes helyesen vonta értékelési körébe a felperes és az önkormányzat, valamint a kedvezményezettek között létrejött, az időpontjukból, elnevezésükből, tartalmukból következően egymástól elválaszthatatlan, fogyasztói árkiegészítéssel szorosan összefüggő ügyleteket, gazdasági eseményeket, és ezek eredményét (önkormányzat és felperes közötti kapcsolat és szerződés, önkormányzati rendelet, segélyezési gyakorlat, számlák tartalma, kifizetése, bérletértékesítésnek, ellenérték kiegyenlítésének módja, az ezt végző személyek köre, iskolák költségvetése). Ezeket helyesen értékelte és minősítette.
Az alperes a rendelkezésére álló bizonylatok, megállapodások, nyilatkozatok alapján iratszerűen rögzítette, hogy mindenki, aki kedvezményre jogosult volt, utazási támogatásban részesült. A bérletvásárlást nem a magánszemélyek (tanulók, nyugdíjasok) kezdeményezték, nem maguktól kérték a támogatást sem, azt az önkormányzat automatikusan nyújtotta szociális rászorultságtól függetlenül. A kedvezményezettek pénzt (támogatást) nem, csak bérletet kaptak, amelyért ők a felperesnek vételárat ténylegesen nem fizettek, a kedvezményezettek részéről ezért tényleges bérletvásárlásra nem került sor. A vásárlói kör megteremtésére mesterségesen került sor, és ténylegesen az önkormányzat finanszírozta, vásárolta a kedvezményes bérleteket minden olyan személy kapcsán, aki után járt a fogyasztói árkiegészítés.
A felperes a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva mindezekkel szemben nem élt ellenbizonyítással. Nem csatolt olyan bizonyítékot, amely az utazási szükségleteknek megfelelő kedvezményes bérletre jogosult szociálisan rászorult személyek által kezdeményezett és a valóságban is általuk eszközölt bérletvásárlást igazolta volna.
Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az alperes nem az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát, hanem a különböző ügyleteknek az adójogi minősítését végezte el. A tényállás szerinti ügyletek adójogi minősítéséből következően az alperes határozata megfelel a Fa. tv. szabályainak és az Art. 2. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésnek, jogszerű érdemi döntést tartalmaz.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.030/2006.)