adozona.hu
AVI 2008.4.41
AVI 2008.4.41
A méltányosság gyakorlása csak akkor kötelező a hatóság számára, ha annak törvényben meghatározott feltételei fennállnak [2003. évi XCII. tv. 1. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Fővámhivatal Kirendeltsége a 2005. február 4. napján hozott jogerős határozatában - jövedéki törvénysértés miatt - kötelezte a felperest 1 617 605 Ft jövedéki bírság megfizetésére.
A felperes a 2005. március 8-án előterjesztett beadványában kérte, hogy a hatóság - méltányosságból - a jövedéki bírságot 300 000 Ft-ra mérsékelje, ennek egy összegben történő befizetését vállalja. Azzal érvelt, hogy jövedelmi és vagyoni viszonyai nem teszik lehetővé a tartozás kiegyenlítését, és végrehajtás ese...
AVI 2008.4.41 A méltányosság gyakorlása csak akkor kötelező a hatóság számára, ha annak törvényben meghatározott feltételei fennállnak [2003. évi XCII. tv. 1. § (6) bek.].
A Fővámhivatal Kirendeltsége a 2005. február 4. napján hozott jogerős határozatában - jövedéki törvénysértés miatt - kötelezte a felperest 1 617 605 Ft jövedéki bírság megfizetésére.A felperes a 2005. március 8-án előterjesztett beadványában kérte, hogy a hatóság - méltányosságból - a jövedéki bírságot 300 000 Ft-ra mérsékelje, ennek egy összegben történő befizetését vállalja. Azzal érvelt, hogy jövedelmi és vagyoni viszonyai nem teszik lehetővé a tartozás kiegyenlítését, és végrehajtás esetén is csak a kb. 300 000 Ft értékű, tulajdonában lévő személygépkocsit lehetne végrehajtás alá vonni.
Az elsőfokú hatóság a felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (6) bekezdésébe, 133. § (1) bekezdésébe, 134. § (1) bekezdésébe foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a környezettanulmányban foglaltak mellett figyelembe vette és értékelte a jövedéki törvénysértés súlyát, illetőleg azt, hogy a fizetési kötelezettség a kérelmező jogsértő magatartása következtében alakult ki. A méltányosság alkalmazása nem kötelező, a rendelkezésre álló adatok egyenként és összességében történő vizsgálata a kérelem teljesítését nem indokolja. A tartozás teljes vagy jelentős mértékű mérséklése a jogalkotó céljával ellentétes lenne, nem szolgálná az elkövetett jogsértések visszaszorítását. Utalt arra, hogy a méltányossági eljárásban az nem vehető figyelembe, hogy a kérelmező jövedelemmel, vagyonnal nem rendelkezik, és ezért a tartozás végrehajtása kilátástalan.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy az új eljárás során a hatóságnak a 7001/2005. APEH irányelvben foglaltakat kell alkalmaznia. Hivatkozott arra, hogyha a feltételek fennállnak, a hatóság köteles a méltányosan eljárni, kifejtette egyben, hogy körülményei csupán 300 000 Ft tartozás megfizetését teszik lehetővé.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy az Art. 1. § (6) bekezdése, 133. § (1) bekezdése, 134. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésekből, valamint a 7001/2005. APEH irányelvből következően a méltányosság gyakorlása nem mérlegelés kérdése; ha annak feltételei fennállnak, a hatóság köteles méltányosan eljárni. Mivel az alperes ezt nem tette, határozata jogszabálysértő. Az új eljárásra előírta, a közigazgatási eljárásban és a perben feltárt, illetve egyéb adatok figyelembevételével kell dönteni arról, hogy a felperes kérelme szerint a méltányosság gyakorlásának törvényi feltételei fennállnak-e, a felperes a személyi, vagyoni, családi körülményei és igazolt adatok alapján milyen mértékű méltányosságra tarthat igényt. A kérelem ismételt elbírálásakor a közigazgatási szerv köteles figyelembe venni az irányelvben foglaltakat, azt, hogy a törvényi feltételek megléte esetén a méltányosság gyakorlása a vámhivatal részéről kötelező.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 221. § (1) bekezdésében, 339. § (1) bekezdésében, az Art. 134. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Hivatkozott arra, hogy a bíróság nem jelölte meg azt a konkrét jogszabályi rendelkezést, amelyet megsértését a terhére rója. Jogszabálysértően mérlegelte felül a döntését és tévesen kötelezte a mérlegelési jogkör meghatározott irányú gyakorlására.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt nem alapos:
A 2003. évi CXXVII. törvény 48. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a méltányossági kérelem elbírálására az Art. szabályai vonatkoznak. Ebből következően a hatóság eljárása meg kell, hogy feleljen az Art. 1. § (6) bekezdése szerinti alapelvnek, mely szerint a méltányosság gyakorlása csak akkor kötelező a hatóság számára, ha annak törvényben meghatározott feltételei fennállnak.
A mérséklés törvényi feltételeit az Art. 134. § (1) bekezdése határozza meg akként, hogy a hatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő tartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése a kérelmező és vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. A törvényi szabályozásból következően a méltányosságra hivatkozással előterjesztett mérséklési kérelem elbírálása során tehát nem alapítható döntés a tartozást keletkeztető okokra, a jövedéki törvénysértés súlyára, és nem vizsgálható az sem, hogy mi szolgálná jobban az ilyen jellegű jogszabálysértések visszaszorítását.
A fizetési kötelezettség mérséklésére vagy elengedésére csak a ténylegesen fennálló tartozás vonatkozásában kerülhet sor. E körben pedig azt kell megvizsgálni, illetve mérlegelni, hogy a tartozás megfizetése a kérelmező és vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti-e, ezért a vagyoni, jövedelmi, szociális helyzet feltárása elengedhetetlen. A vizsgálatnak ki kell terjednie az elért, de nem adózott jövedelemre is, figyelmet kell fordítani arra is, hogy a jövedelmi és vagyoni viszonyokról rendelkezésre álló vagy a kérelmező által szolgáltatott adatok nincsenek-e feltűnő és fel nem oldható ellentétben egymással. A tartozás mérséklése tárgyában hozott határozat akkor jogszerű, és abban a körben tartalmaz érdemi döntést, amely az Art. 134. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésnek megfelel; teljes körűen feltárja a döntés alapjául szolgáló okokat, tényeket, körülményeket; tartalmazza, hogy a hatóság döntésének meghozatalakor mit, mikor, miért, milyen súllyal értékelt, miért nem találta alaposnak a kérelmet, avagy miért csak az általa meghatározott összeg tekintetében találta alkalmazhatónak a jogszabályi rendelkezéseket.
A kifejtettekből következik, hogy az elsőfokú bíróság Ítéletébe foglalt érdemi döntés jogszerű, mivel az alperes a méltányossági kérelem elbírálása során olyan tényeket és körülményeket is értékelési körébe vont, amelyeket az Art. nem tesz lehetővé. Az új eljárás elrendeléséről is jogszerűen döntött az elsőfokú bíróság, mivel a közigazgatási szerv hatáskörét vonta volna el, és a kérelmező jogorvoslathoz való jogát csorbította volna akkor, ha a hatóság helyett végzi el az Art. 134. § (1) bekezdése szerint vizsgálható tények, körülmények teljes körű feltárását és értékelését, és ő vonja le az ezeknek megfelelő jogi konzekvenciákat a méltányosság alkalmazhatósága vagy nem alkalmazhatósága illetve a mérték, összegszerűség tekintetében. Ezért az elsőfokú bíróság érdemben jogszerűen döntött a Pp. 339. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésnek megfelelően a határozatok hatályon kívül helyezéséről és az új eljárás elrendeléséről. Határozata a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésnek megfelelően tartalmazza a döntés indokául szolgáló törvényhelyeket is, hiszen felsorolja az Art. 1. § (6) bekezdése, 133. § (1) bekezdése, 134. § (1) bekezdése szerinti rendelkezéseket, mint az érdemi döntés jogalapját.
Az új eljárásra nézve azt is jogszerűen határozta meg, hogy az Art. 134. § (1) bekezdése szerinti szabályozásból következően a hatóságnak azt kell feltárnia, hogy a tartozás megfizetése a kérelmező és vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti-e vagy sem. Amennyiben a megélhetés súlyos veszélyeztetettsége fennáll, abban az esetben a méltányosság gyakorlása kötelező. A méltányosság mértékére azonban kötelező érvényű iránymutatás, előírás nem adható, ilyet az elsőfokú jogerős ítélet indokolása sem tartalmaz. A hatóság jogosult dönteni arról, hogy a méltányosság gyakorlásának jogszabályi feltételei fennállnak-e vagy sem és ennek alapján hozható érdemi döntés az összegszerűség tekintetében is. Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a hatóság eljárására nézve a felperes által hivatkozott APEH irányelv valóban útmutatásokat tartalmaz, de az jogszabálynak nem tekinthető. (1987. évi XI. törvény 1. §)
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.014/2006.)