adozona.hu
AVI 2008.4.38
AVI 2008.4.38
Amennyiben általános forgalmi adó visszatérítésről van szó, az adóalany fogalmának meghatározásánál nem az Art., hanem az Áfa. tv. rendelkezései az irányadóak (1992. évi LXXIV. tv. 13. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogelődje a C. Rt. 1998. augusztus 7-én kérte egy darab Hyundai Gallopper típusú dízel üzemmódú 1998 évjáratú 2 személy szállítására alkalmas tehergépkocsi vámkezelését. A vámhatóság a kérelem alapján a vámkezelést elvégezte.
A gépjárművet a felperes 1998. augusztus 10-én kelt adásvételi szerződéssel értékesítette a D. Bt. részére, mely Bt.-től 1998. augusztus 14-én vásárolta meg az I. Szövetkezet.
A Közlekedésrendészeti Hatóság 2003. július 14-én ellenőrizte az I. Szövetkezet tu...
AVI 2008.4.38 Amennyiben általános forgalmi adó visszatérítésről van szó, az adóalany fogalmának meghatározásánál nem az Art., hanem az Áfa. tv. rendelkezései az irányadóak (1992. évi LXXIV. tv. 13. §).
A felperes jogelődje a C. Rt. 1998. augusztus 7-én kérte egy darab Hyundai Gallopper típusú dízel üzemmódú 1998 évjáratú 2 személy szállítására alkalmas tehergépkocsi vámkezelését. A vámhatóság a kérelem alapján a vámkezelést elvégezte.A gépjárművet a felperes 1998. augusztus 10-én kelt adásvételi szerződéssel értékesítette a D. Bt. részére, mely Bt.-től 1998. augusztus 14-én vásárolta meg az I. Szövetkezet.
A Közlekedésrendészeti Hatóság 2003. július 14-én ellenőrizte az I. Szövetkezet tulajdonát képező gépjárművet, és megállapította, hogy a vezető-üléssor mögötti térelválasztó elem nincs felszerelve, az első üléssor mögött további két személy részére alkalmas üléssort szereltek be, ahol a gépkocsivezető utast szállított.
A vizsgálat első szakaszában a gépjármű tulajdonosát az I. Szövetkezetet vonták felelősségre az átalakítás miatt, majd a másodfokú vámhatóság megsemmisítő határozatát követően megállapításra került, hogy az importőr nem tett eleget a jogszabályban előírt figyelem felhívási kötelezettségnek, ezért a felperest, mint a C. Rt. jogutódját 2004. június 16-án kelt elsőfokú határozattal 614 187 Ft vám, 701 928 Ft fogyasztási adó, 329 028 Ft általános forgalmi adó, összesen 1 645 143 Ft vámteher-különbözet megfizetésére kötelezték.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2004. augusztus 30-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú vámhivatal új eljárásra kötelezését kérte.
A felperes álláspontja az volt, hogy jogszabálysértő módon kötelezték további vámteher megfizetésére, tekintettel arra, hogy az általuk kötött adásvételi szerződésben felhívták a vevő figyelmét, hogy a tehergépjármű átalakítási tilalom alatt áll, és amennyiben ezt megszegik, úgy vámteher-fizetési kötelezettség merülhet fel.
A felperes a keresetében hivatkozott arra is, hogy a követelés elévült.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében idézte a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vtv.) végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 142. § (1) bekezdését. Az elsőfokú bíróság úgy értelmezte ezt a rendelkezést, mely szerint a felperes, mint importőrtől a tehergépjármű értékesítésekor történő figyelemfelhívásnak a vevő felé oly módon kell teljesülnie, hogy abból a vevő kétségtelen tudomást szerezzen az átalakítási tilalomról. A perbeli esetben ez nem volt megállapítható, a Vhr. 142. § (1) bekezdésének a határozathozatalkor meglévő szövegezéséből, sem az ellenőrzés megtörténtekor hatályos szöveg szerint.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperesnek továbbra is az volt az álláspontja, hogy az általa közölt figyelem-felhívás az átalakítási tilalomra a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelt. A szövegezése pedig az akkori idő gazdasági racionalitását tükrözte.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes jogelődje 1998. évben vámkezeltette a perbeli tehergépjárművet. Még ebben az évben került sor a gépjármű továbbértékesítésére. A vámkezeléskor, illetőleg a továbbértékesítéskor hatályos Vhr. 142. § (2) bekezdése szerint a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjától számított öt éven belül a vámfizetésre kötelezett importőrnek meg kell fizetnie a személyszállító és a tehergépjármű közötti vámteher különbözetet a vámkezeléskor hatályos jogszabályok figyelembevételével. A vámfizetésre kötelezett importőr mentesül a vámteher különbözet megfizetése alól, ha a tehergépjármű értékesítésekor igazoltan felhívta a vevő figyelmét a fenti korlátozásra. Ilyen esetben a vámteher-különbözetet a gépjárművet átalakító tulajdonos köteles megfizetni.
Ez a jogszabályi rendelkezés a szövegében 2003. január 1-jétől annyiban változott meg, miszerint számozásában a Vhr. 142. § (7) bekezdése rendelkezik akként: ... .a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjától számított öt éven belül a vámfizetésre kötelezett importőrnek meg kell fizetnie a személygépkocsi és a tehergépkocsi közötti vámteher különbözetet a vámkeléskor hatályos jogszabályok figyelembevételével. A vámfizetésre kötelezett importőr mentesül a vámteher különbözet megfizetése alól, ha a tehergépkocsi értékesítésekor - a vevő rendelkezésére bocsátott okmányon, ideértve a forgalmi engedélyt is, igazoltan felhívta a vevő figyelmét a fenti korlátozásra is. Ilyen esetben a vámteher-különbözetet a gépjárművet átalakító (átalakíttató tulajdonos) üzembentartó köteles megfizetni.
Ez utóbbi rendelkezést a 265/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet 33. § (1) bekezdése alapján a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett.
Ennek alapján helyesen járt el a vámhatóság, illetőleg az elsőfokú bíróság, amikor ez utóbbi módosított szövegű Vhr. 142. § (7) bekezdése alapján értékelte a felperes, mint importőr figyelem felhívását. Megjegyzi azonban a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy lényegében az 1998-as, illetve a 2003. január 1-jétől hatályos normaszövegben különbség nincs, mindkét időben az volt a cél, hogy a vámkezelt tehergépjármű öt éven belül ne kerüljön személygépkocsivá átalakításra, és ezt a törvényi tilalmat a gépjármű utólagos tulajdonszerző vevői tudomásul vegyék.
Így mind a korábbi, mind a 2003. január 1-jétől hatályos figyelemfelhívásnak úgy kellett megtörténnie, hogy a vevő részére egyértelmű legyen az átalakítás esetén a fizetési kötelezettség beállta.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperes és az elsőfokú bíróság jogértelmezésével, mind azt már korábbi döntéseiben is kifejtette, (az Elvi Határozatok Gyűjteményének 2005. számú 806. döntése) az importőrtől származó figyelemfelhívás jogszerűsége akkor állapítható meg, amennyiben a tehergépjármű értékesítésekor az importőr egyértelműen közli, hogy amennyiben öt éven belül a tehergépjármű átalakításra kerül, a vevő a vámhatóság által kiszabott vámterheket köteles megfizetni.
A Legfelsőbb Bíróság - mint azt korábban kifejtette - azt állapította meg, hogy ennek a jogszabályi előírásnak nem felel meg az a mód, mely szerint a felperes az adásvételi szerződés egyik pontjában arra hívta fel a vevőt, hogy az öt éven belüli tehergépjármű átalakítás esetén a vámterheket a vevő a felperes felé köteles megfizetni. Ez a szerződési kikötés a Legfelsőbb Bíróság szerint arra alkalmas, hogy a felperes az esetleges szerződésszegésből eredő kárát a vevő felé polgárjogi úton érvényesítse.
Mindezekre tekintettel az alperes határozata és az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv I. 35.352/2005.)