adozona.hu
AVI 2008.3.26
AVI 2008.3.26
A természetbeni juttatás adó- és járulékköteles, amelyet a kifizető köteles megfizetni (1995. évi XCVII. tv. 69. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
B. I. és felesége B.-né ü. Z. 1994. november 17. napján szerezte meg a 2103/3. hrsz. alatti belterületi ingatlan tulajdonát 1/2-1/2 arányban. Mindketten a felperesi cég cégjegyzésre jogosult tagjai, 50-50%-ban tulajdonosai, munkáltatójuk a felperes.
B. I. és felesége apportként a társaság rendelkezésére bocsátotta a közös tulajdonú belterületi telekingatlanát. Az apport értékét 2 500 000 Ft összegben határozták meg. A cégbíróság az apportra figyelemmel - 1995. február 15-i hatállyal - a társ...
AVI 2008.3.26 A természetbeni juttatás adó- és járulékköteles, amelyet a kifizető köteles megfizetni (1995. évi XCVII. tv. 69. §)
B. I. és felesége B.-né ü. Z. 1994. november 17. napján szerezte meg a 2103/3. hrsz. alatti belterületi ingatlan tulajdonát 1/2-1/2 arányban. Mindketten a felperesi cég cégjegyzésre jogosult tagjai, 50-50%-ban tulajdonosai, munkáltatójuk a felperes.B. I. és felesége apportként a társaság rendelkezésére bocsátotta a közös tulajdonú belterületi telekingatlanát. Az apport értékét 2 500 000 Ft összegben határozták meg. A cégbíróság az apportra figyelemmel - 1995. február 15-i hatállyal - a társaság jegyzett törzstőkéjét megemelte. A felperes az ingatlant tárgyi eszközei között állományba vette és azt 2002. június 11. napjáig könyveiben 2 500 000 Ft-os értéken szerepeltette. A felperes a tulajdonosváltozás átvezetését a földhivatalnál nem kezdeményezte.
B. I. és felesége részére a 2103/3. helyrajzi számú ingatlanra a hatóság 1996. június 20-án, illetve 1996. szeptember 9-én lakóház építési illetve használatbavételi engedélyt adott. A 2103/3. hrsz. alatti belterületi ingatlanra 1995. szeptember 1. napjától 1997. február 19. közötti időszakra a Ny. és Vidéke Takarékszövetkezet javára jelzálogjog, elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre, amely a hitelező, valamint B. I. és felesége között családi lakóház építés céljára 1995. május 3-án kötött kölcsönszerződésen alapult.
A 2002. június 11-én kelt adásvételi szerződéssel a felperes eladta a tulajdonában lévő 2103/3. hrsz. alatti ingatlant B. I. és felesége részére. A szerződésben a felek 2 600 000 Ft vételárban állapodtak meg. Ez az értékesítés - az 1995. évi apportálással egyezően - az ingatlan-nyilvántartáson nem került átvezetésre.
A Gy. Község Polgármesteri Hivatala által 2005. április 26-án kiállított adó- és értékbizonyítvány szerint 2002. évben a 2103/3. hrsz.-ú ingatlan telekértéke 8 millió forint, az azon lévő lakóház értéke pedig 20 millió forint volt.
Az adóhatóság a felperesnél 1993-2003 évekre vonatkozóan bevallások utólagos ellenőrzését végezte. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes határozatában helybenhagyta. Több adónemet érintően kötelezte a felperest 1 265 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 3 632 000 Ft adóbírság, 2 361 000 Ft késedelmi pótlék és 300 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére. Ezen belül - 2002 évre vonatkozóan - a felperes terhére a személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) adónemben 2 376 000 Ft, nyugdíjbiztosítási, illetve egészségbiztosítási alapot megillető járulék adónemekben 972 000 Ft, illetve 594 000 Ft, munkaadói járulék adónemben 162 000 FT, azaz összesen 4 104 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a 2002. június 11-ei ingatlan adásvételi szerződéssel kapcsolatosan. Az volt a jogi álláspontja, hogy a szerződő felek a telekingatlan eladási árát a piaci értéknél alacsonyabb összegben állapították meg. Az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7), (8) és (9) bekezdései, l/A. § (1) bekezdése, az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 69. § (1) bekezdése, 97. § j) pontjára alapítottan a 8 000 000 Ft és 2 600 000 Ft közötti különbözetet, az 5 400 000 Ft-ot B. L. és B.-né U. Z. részére nyújtott adóköteles természetbeni juttatásnak minősítette. Erre figyelemmel írta elő az adó- és járulékfizetési kötelezettséget, egyben a társaság 2002 évi adózás előtti eredményét 4 104 000 Ft-tal csökkentette, javára 2002 évre 739 000 Ft társasági adókülönbözetet állapított meg.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes helyesen állapította meg, hogy az ingatlan az adó- és értékbizonyítványban megjelölt forgalmi értéket képviselte. Az alperes által levont jogkövetkeztetések törvényesek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás jogszabálysértő, az érdemi döntés nem felel meg a Ptk. 97. § (3) bekezdésébe, 117. § (3) bekezdésébe, 137. § (1) és (2) bekezdésébe, 227. § (2) bekezdésébe, 234. § (1) bekezdésébe, 237. § (1) bekezdésébe, az Art. 1. § (8) bekezdésébe, a Legfelsőbb Bíróság 21. számú irányelvébe, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 32. számú állásfoglalásába, a BH 2001/317. és 1975/362. számú határozataiba foglaltaknak. Álláspontja szerint korábban is vitatta, hogy az ingatlan a tulajdonába került volna, és a telekingatlan értéke - a szakvélemény és adó- és értékbizonyítvány által alátámasztottan - 2002-ben 2 700 000 Ft volt.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes vagy a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes okszerűtlen, téves ténybeli következtetéseket tartalmaz [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése, BH. 1998.401, BH 1999.44]. E perben azonban az elsőfokú bíróság ítéletében iratszerűen rögzítette a szerződéseknek, a cég- és ingatlan-nyilvántartásnak, a hatósági engedélyeknek és a felek által becsatolt egyéb okiratoknak az ügy eldöntése szempontjából ügydöntő adatait.
A tényállás kapcsán jogszabálysértés nem állapítható meg annak ellenére, hogy bizonyíték tekintetében a fél álláspontja nem egyezik a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (2) bekezdése, BH 1994.639., BH 1999.44., BH 2002.29.]. Ha a bíróság a tényállásnak és a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek az egybevetése alapján nem a fél jogi álláspontjával egyező jogkövetkeztetésre jut, nem a tényállás, hanem jogkérdés körébe tartozóan vitatható pl.: anyagi jogszabálysértésre, téves jogértelmezésre való hivatkozással.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéleti tényállása kapcsán jogszabálysértést nem állapított meg, a felperes jogi érvelését pedig a következők miatt nem fogadta el:
A perbeli jogvita adójogi jogviszonyból ered, ennél fogva elbírálására is az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadóak. Egyéb jogszabály csak ott és akkor alkalmazható, ha ezt az adójogi rendelkezés lehetővé teszi. Ezért a felperesnek a Ptk. szabályai téves értelmezésére és polgári jogi jogvitákban hozott határozatokra alapított jogi álláspontja a felülvizsgálati kérelmet nem alapozhatja meg.
Az Art. 1. § (7) bekezdése feljogosítja az adóhatóságot és a bíróságot arra, hogy a szerződéseket, ügyleteket valódi tartalmuk szerint minősítse. Az érvénytelen szerződésnek vagy más ügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az adójogi minősítés a szerződéses felek közötti polgári jogi jogviszonyra nem hat ki (275/B. AB határozat). Az adóügyi perekben eljáró bíróság csak a határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában dönthet, mégpedig a kereseti kérelem és ellenkérelem keretei között, hivatalból bizonyítást nem vehet fel. Jogszabálysértés esetén a határozatokat megváltoztathatja, vagy hatályon kívül helyezheti, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárásra kötelezheti [Art. 143. § (1) bekezdése, Pp. 164. § (1)-(2) bekezdése, Pp. 215. §-a, Pp. 339. § (1) bekezdése, 339. § (2) bekezdés g) pontja]. Ezért - a felperes érvelésével ellentétben - "hivatalból nem köteles észlelni", hogy egy szerződés semmis, vagy érvénytelen, eredeti állapot visszaállítására nincs hatásköre.
Az Art. 1. § (8)-(9) bekezdései valamennyi adónemre nézve alapelvként írják elő kapcsolt vállalkozások esetére a szokásos piaci ár alapulvételét és azt is, hogy az adókötelezettséget nem befolyásolja az, ha a magatartás törvényi rendelkezésbe ütközik, ezért a semmis, érvénytelen szerződésen alapuló anyagi előny is adóztatható. Az Art. továbbá alapelvként rögzíti a rendeltetésszerű joggyakorlást, és az ezzel ellentétes magatartás adójogi értékelését is lehetővé teszi [Art. l/A. § (1) bekezdése].
Természetbeni juttatás a kifizető által a magánszemélynek megjelenési formájától függetlenül adott vagyoni értéknek az a része, amit a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg. Az így szerzett vagyoni érték adó és járulékköteles, amelyeket a kifizetőnek kell megfizetnie (Szja. tv. 69. §). A felperes kifizetőnek minősül [Szja. tv. 97. § j) pontja]. A felperes és B. I., valamint felesége között a kapcsolt vállalkozás ténye közokiratokkal igazolt. Az ingatlan - apportként - a tényállásból és az adójogi minősítésből következően bekerült a felperes vagyonába. A felperes az ingatlant tárgyi eszközként nyilván is tartotta, tehát az ezzel ellentétes érvelése alaptalan. A telek személyes célra, lakásként történő beépítését B. I. és felesége végezte, így számukra a telek - a beépítés folytán - nem értéktelenedhetett el.
E körben ismételten kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kapcsolt vállalkozások ügyleteinél adózási szempontból a szokásos piaci árat kell alkalmazni [Art. 1. § (8) bekezdése]. Ezért helyesen járt el az alperes és az elsőfokú bíróság, hogy nem fogadta el a felperes által hivatkozott telekértéket. Az alperes tehát a kifejtettekből következően törvényesen vonta le a szerződés szerinti eladási ár (2 600 000 Ft) és forgalmi érték (8 000 000 Ft) közötti különbözet adójogi következményeit, jogszerűen minősítette a különbözetet adóköteles természetbeni juttatásnak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.001/2006.)