adozona.hu
AVI 2008.2.22
AVI 2008.2.22
Az illetékkedvezmény esetén nem a pénz eredete preferált, hanem a sajátos ellenérték (1990. évi XCIII. tv. 22. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint vevő 2004. május 24-én adásvételi előszerződést kötött a B., T. u. 12. fszt. 1. szám alatti lakás és a közös tulajdonból hozzá tartozó 63/10 000 tulajdoni hányad megvásárlása tárgyában. A szerződő felek a vételár összegét 16 500 000 forintban határozták meg.
A felperes ezt követően 2004. május 27-én megállapodást kötött Sz. I.-nal, amelynek alapján a felperes által bérelt B., K. u. 2. szám alatti fszt.-i önkormányzati bérlakás elővásárlási jogáról a Sz. I. által átadott 16 0...
A felperes ezt követően 2004. május 27-én megállapodást kötött Sz. I.-nal, amelynek alapján a felperes által bérelt B., K. u. 2. szám alatti fszt.-i önkormányzati bérlakás elővásárlási jogáról a Sz. I. által átadott 16 000 000 forint ellenében lemond, és bérleti jogát megszünteti annak érdekében, hogy a lakás tulajdonjogát Sz. I. az önkormányzattól megszerezhesse. A megállapodás tartalmazta azt is, hogy a felperes a bérleti jog megszüntetése és az elővásárlási jogról való lemondás ellenében kapott 16 000 000 forintból vásárolja meg az előszerződéssel lekötött T. utcai lakást. A felek rögzítették, hogy Sz. I. és az önkormányzat között a megállapodás folyamatban van, melynek eredménytelensége esetén az eredeti állapotot visszaállítják.
A B. Polgármesteri Hivatal Megyei Illetékhivatala mint elsőfokú hatóság a 2004. november 9-én kelt fizetési meghagyásával 830 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték és 3 000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest a T. utca 12. fszt. 1. számú lakás megszerzése után.
A felperes kérelmet terjesztett elő, amelyben az önkormányzati lakás bérleti jogáról való lemondásra vonatkozó megállapodás alapján az illeték kedvezményes kiszabását kérte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 22. §-a alapján, mivel álláspontja szerint - a megállapodásra is tekintettel - cserével vegyes adásvételi szerződést kötött.
Az elsőfokú hatóság a 2005. március 25-én kelt határozatával a felperesnek az illetékkedvezmény alkalmazására vonatkozó kérelmét elutasította. Megállapította, hogy az illeték kiszabására az adásvételi szerződés alapján az Itv. 21. § (1) bekezdésére tekintettel jogszerűen került sor. A határozat szerint a felperes a bérleti jogáról készpénz ellenében lemondott, másik lakást vásárolt, ezért az Itv. 22. §-ában említett lakástulajdonnak csere útján történő átruházásáról nincs szó, a tulajdon-átruházás ellenében nem önkormányzati bérlakás bérleti jogának megszerzése állt.
A határozat ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, és az alperes a 2005. július 13-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyben kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, és az illetéknek az Itv. 22. §-ában foglaltak szerinti megállapítását.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint az Itv. 22. §-a szerinti 50%-os illetékkedvezmény csak lakástulajdonnak önkormányzati tulajdonban álló bérlakás bérleti joga megszerzése ellenében történő átruházása esetén alkalmazható. A perbeli esetben azonban a felperes ellenérték fejében mondott le a bérleti jogáról és a bérleti jog megváltásaként kapott összegből egy harmadik személytől vásárolta meg lakását, ezért az Itv. 22. §-a a perbeli esetben nem alkalmazható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatásával a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül, megszorítóan értelmezte az Itv. 22. §-át. Ha az elsőfokú bíróság jogszabály értelmezése helyes lenne, akkor a jogalkotó rögzítette volna, hogy az illetékkedvezmény alkalmazására csak és kizárólag csere esetében van lehetőség. Az Itv. a 21. § (8) bekezdése szövegezésére is figyelemmel az Itv. 22. §-a nemcsak ingatlanok cseréjére alkalmazható, mert a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy nemcsak közvetlen, hanem a perbelihez hasonló közvetett, a bérleti jog megváltásával járó vagyonszerzés esetén is alkalmazható legyen az illetékkedvezmény.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 14. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Itv. 22. §-a szerint a lakástulajdonnak helyi önkormányzati tulajdonban álló bérlakás bérleti joga megszerzése ellenében történő átruházása esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja a lakástulajdon forgalmi értékének 50%-a.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a közigazgatási hatóság jogszerűen járt el, amikor nem alkalmazta az illetékkedvezményt, mert az Itv. 22. § alapján egyértelműen csak abban az esetben alkalmazandó illetékkedvezmény, amelyben közvetlenül a lakásingatlan tulajdonjogának ellenében történik a helyi önkormányzat tulajdonában álló lakásingatlan bérleti jogának megszerzése, a felperes által értelmezett rendelkezés a törvény szövegéből nem állapítható meg, így nem lehet a jogalkotó ilyen szándékára sem következtetni. Az illetékkedvezmény esetében nem a pénz eredete preferált, (miből származik), hanem a sajátos ellenérték (lakásbérleti jog).
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályt nem sértette meg, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.069/2006.)