adozona.hu
AVI 2008.1.8
AVI 2008.1.8
Az állami kezességvállalás nyújtotta biztonság nem szolgáltathat alapot a hitelintézetnek kevésbé körültekintő hitelezési tevékenységhez (Ptk. 276. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. december 30-án benyújtott kérelmében állami kezességvállalás beváltását kezdeményezte a P. Kft.-vel (továbbiakban: kft.) 2001. április 21-én megkötött kölcsönszerződés (továbbiakban: kölcsönszerződés) alapján. A felperes 54 200 000 Ft összegű tőketartozás figyelembevételével, 37 940 000 Ft összegben kezdeményezte az állami készfizető kezesség beváltását.
Az elsőfokú adóhatóság ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként határozatával a felperes kérelmét elutasította. Me...
AVI 2008.1.8 Az állami kezességvállalás nyújtotta biztonság nem szolgáltathat alapot a hitelintézetnek kevésbé körültekintő hitelezési tevékenységhez (Ptk. 276. §)
A felperes 2002. december 30-án benyújtott kérelmében állami kezességvállalás beváltását kezdeményezte a P. Kft.-vel (továbbiakban: kft.) 2001. április 21-én megkötött kölcsönszerződés (továbbiakban: kölcsönszerződés) alapján. A felperes 54 200 000 Ft összegű tőketartozás figyelembevételével, 37 940 000 Ft összegben kezdeményezte az állami készfizető kezesség beváltását.Az elsőfokú adóhatóság ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként határozatával a felperes kérelmét elutasította. Megállapította, hogy mind a kölcsönszerződés 4/A. pontjában, mind a 2001. május 3-án kelt közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés (közjegyzői kölcsönszerződés) a kölcsönszerződés hatályba lépésének feltételeként egyebek mellett a készfizető kezességvállalási szerződések közokiratba foglalását határozták meg. A kölcsönszerződés 8. pontjában a tulajdonosok készfizető kezességvállalása szerepel. Ezzel szemben a közjegyzői kölcsönszerződés 8. pontjában a tulajdonosokkal kötött fizetési kötelezettség vállalásáról szóló megállapodások szerepelnek. Így a szerződés hatályba lépésének feltételei közokiratban nem kerültek megváltoztatásra, illetve meghatározásra.
A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy csak elnevezésbeli formai hiba történt, a megállapodás fizetési kötelezettségvállalása azonos a készfizető kezességvállalással.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését azzal, hogy az adóhatóság az állami készfizető kezességvállalás foganatosítására köteles. Az adóhatóság olyan formai hibákra hivatkozott, amelyre vonatkozóan a felperesnek jogszabályi kötelezettsége nem volt. A korábbi, magasabb rendű állami kezességvállalás helyébe lépett az új kölcsönszerződés szerinti állami kötelezettségvállalás. Ha az adóhatóság álláspontja helytálló lenne, úgy hatályban maradt volna a korábbi kezességvállalás.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében megjelent (2004. január) jogesetre hivatkozva kifejtette, hogy az APEH-ről szóló 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés b) pontja alapján az Art.-ban meghatározott adóztatási feladatok között sorolja fel a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére juttatott támogatás megállapítását, végrehajtását, a visszatérítés kiutalását és ellenőrzését. Így az adóhatóságnak joga és kötelessége is volt vizsgálni a hitelszerződést és mellékleteit.
A korábban, 1999. október 1. napján létrejött 80 millió Ft összegű, a tőketartozás 90%-ára vonatkozó állami kezességvállalású hitelszerződést a jelen határozattal érintett szerződés kiváltotta, a korábbi szerződés elenyészett, így ahhoz kapcsolódóan jogok és kötelezettségek már a vizsgált időszakban nem álltak fenn.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az állam kezességvállalás beváltásához szükséges törvényi feltételeknek a felperes nem felelt meg. A kölcsönszerződés 4/A. pontjában rögzítették, hogy a kölcsönszerződés feltétele a készfizető kezességvállalás szerződések közokiratba foglalása, amelyek nem történtek meg. A közjegyzői szerződés 8. pontjában szereplő, tulajdonosokkal kötött fizetési kötelezettségvállalásról szóló megállapodások sem tartalmukban, sem elnevezésükben nem felelnek meg a készfizetői kezesi szerződésnek.
A perbeli esetben jogszabály által kimondott állami készfizető kezességvállalás beváltására irányult a felperes kérelme, amely joghatályosan akkor állt volna be, ha az ehhez szükséges jogszabályi feltételeket a felperes teljesítette volna. Mivel azonban a közjegyzői kölcsönszerződésbe foglaltak sem tartalmukban, sem elnevezésüknek nem tekinthetők készfizető kezességnek, így az állami készfizető kezességvállalás beváltására vonatkozó jogszabályi feltételek nem teljesültek. A közjegyzői kölcsönszerződésben azonban a kft. tulajdonosai a fizetési kötelezettség vállalásakor nem készfizető kezességet, hanem csak az állami készfizető kezesség után sorban következő kezességet vállaltak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és kérte a Legfelsőbb Bíróságot, hogy az elsőfokú határozatra is kiterjedően helyezze hatályon kívül az ítéletet és a határozatokat; kötelezze az alperest, mint egyetemleges készfizető kezest kezesség beváltási igényük egyharmad részének, azaz 12 646 666 Ft megfizetésére; rendelkezzen az Art. 27. § (4) bekezdésének alapján számított és a (6) bekezdésnek megfelelő mértékű késedelmi kamatok megtérítéséről és felmerült eljárási illeték, ügyvédi költség megtérítéséről. Az állami kötelezettségvállalásra kiadott nyilatkozat alapján nem vitás, hogy a követelés jogalapja megvan, az pedig, hogy az állam mentesül-e kötelezettsége alól, mint kezes, az nem jogalap, hanem összegszerűségi kérelem. A Pp. 215. §-a szerint amennyiben többet kér, úgy abba bele foglaltatik a kevesebb is. A Ptk. 275. § értelmében ellenkező kikötés hiányában egyetemlegesen felelnek a kötelezettek egymás között, vagyis a Ptk. 338. § (1) bekezdése értelmében ellenkező kikötés hiányában, egyenlő arányban. Mindkét kezes korlátozta saját felelősségét, így az állam nem hivatkozhat a Ptk. 276. § (2) bekezdésére.
Az alperes írásbeli ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság ítélkezésében már az Art. 52. §-nak 2003. január 1-jei módosítása előtti időre is elvi éllel fejtette ki, hogy az adóhatóság hatósági jogköre az állam által vállalt kezesség beváltásának körére kiterjed, e körben jogosult ellenőrzést lefolytatni és az ellenőrzés alapján vagy jogszerűnek ítélheti a beváltást, vagy pedig a beváltás iránti kérelmet elutasítja (EBH 2004/1/1074.).
Az adóhatóság tehát az Art. értelmében az állami garancia beváltásához kapcsolódóan ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés adataira alapította a határozata szerinti tényállást, ténybeli következtetéseit. Ennek leglényegesebb eleme, hogy a kölcsönszerződés hatályba lépése feltételeként meghatározott, tulajdonosok kézfizető kezességének közokiratba foglalása elmaradt. Ezt ugyan a felperes vitatta, de e körben az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a tulajdonosokkal kötött fizetési kötelezettség vállalás sem formájában, sem tartalmában nem felel meg a Ptk. szerinti készfizető kezességi szerződésnek.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 78. § (1) és (4) bekezdései is kifejezetten rögzítik, hogy a hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetve a biztosítékok meglétéről, és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez kell csatolni. A kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartalma alatt a hitelintézetnek rendszeresen figyelemmel kell kísérnie a szerződésbe foglalt feltételek megvalósulását, az ügyfél gazdasági helyzetének alakulását.
A tényállás alapján azonban megállapítható, hogy a felperesnek a kötelező és szokásos szakmai gondosságot mellőző eljárása, a jóhiszemű és tisztességes eljárás polgári jogi alapelvi követelményeinek és a jogszabályi rendelkezéseknek a be nem tartása vezetett a Ptk. 276. § (1) és (2) bekezdése szerint érvényesíthető kielégítési jogalap joggal való visszaélésszerű elvonásához. Az állami kezességvállalás nyújtotta biztonság, nem szolgáltathat alapot a hitelintézetnek kevésbé körültekintő hitelezési tevékenységhez, a pénzintézetre vonatkozó külső és belső szabályok be nem tartásához.
Az alperes tehát megfelelően értékelte a felperesnek a hitelezés tartama alatt tanúsított eljárását, amikor a határozatban megjelölt rendelkezésekre figyelemmel a felperes kérelmét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete nem sért jogszabályt és megfelel a Legfelsőbb Bíróság által e perbelivel azonos ügyekben hozott határozatok szerinti jogi álláspontnak (Kfv. 35.528/2003/3., Kfv. 35.183/2004/5., BH 2004/68., Kfv. 35.241/2005/5, EBH 2004/1/1074.).
A felülvizsgálati kérelmében szerepeltektől eltérően a felperes az összegszerűséget az elsőfokú eljárás során soha nem vitatta, nem volt olyan másodlagos kereseti kérelme, hogy legalább a kezességbeváltási igénye 1/3 részét ítélje meg a bíróság a részére. Ez egyébként sem csak összegszerűségi kérdés lett volna, hiszen más jogszabályi alapra (egyetemleges készfizető kezesség) helyezkedve kérte ennek megállapítását a felülvizsgálati kérelmében. Márpedig a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegére tekintettel - új jogszabálysértésre már nem lehet éremben hivatkozni. E körben a Pp. 215. § többen a kevesebb elve nem érvényesülhet, hiszen a közigazgatási perben a bíróság a felperes által megjelölt jogszabálysértés körében vizsgálja felül a jogerős közigazgatási határozatot, az alperes egyetemleges készfizető kezességére pedig a felperes korábban nem hivatkozott.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.032/2006.)