adozona.hu
AVI 2008.1.3
AVI 2008.1.3
A könyvek, nyilvántartások vezetésénél be kell tartani a törvényi előírásokat [1990. évi XCI. tv. 33. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató gazdasági társaság, amely a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (továbbiakban: R.) szabályai szerint 1999., 2000., 2001. és 2002. években vett igénybe támogatást.
Az elsőfokú adóhatóság ellenőrzés alá vonta a felperes ezen dotációigényléseit, és elsőfokú határozatával összesen 6 091 000 Ft adóhiányt állapított meg normatív támogatás adó...
AVI 2008.1.3 A könyvek, nyilvántartások vezetésénél be kell tartani a törvényi előírásokat [1990. évi XCI. tv. 33. § (2) bek.]
A felperes megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató gazdasági társaság, amely a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (továbbiakban: R.) szabályai szerint 1999., 2000., 2001. és 2002. években vett igénybe támogatást.Az elsőfokú adóhatóság ellenőrzés alá vonta a felperes ezen dotációigényléseit, és elsőfokú határozatával összesen 6 091 000 Ft adóhiányt állapított meg normatív támogatás adónemben, 609 000 Ft adóbírságot szabott ki, és 411 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Döntését arra alapozta, hogy a felperes a dotáció vetítési alapját, a megváltozott munkaképességű dolgozók átlagos statisztikai állományi létszámát helytelenül, a ténylegesnél magasabban állapította meg. Az 1999-2000. közötti években nem vette figyelembe a KSH által kiadott Munkaügyi Statisztikai Fogalmak Módszertani segédletének előírásait. 2001. évtől a biztosított bedolgozói létszámot helytelenül nem vette figyelembe az átlagos statisztikai állományi létszám korrigálásánál.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy nem becslést alkalmazott, hanem a felperes iratai, adatai alapján végezte el a jogszabály szerinti átlagos statisztikai állományi létszám megállapítását, és ennek alapján a redukciót.
A felperes keresetében az alperes határozatának - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adóhatóság által vizsgált időszakban az alkalmazott jogszabály többször is változott, így különkülön kellett vizsgálni a becslés, a redukció, a korrigálás jogszerűségét.
Az elsőfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a felperes bevallásai alapján egyfajta redukció megállapítható volt, azonban a becslés alkalmazása vonatkozásában semmiféle számítási dokumentáció nem állt rendelkezésre, a felperes nem jelölte meg az alkalmazott módszert sem. A felperes tehát a becslés jogszerűségét nem tudta igazolni. E körben megállapítható, hogy az alperes körültekintően, alaposan járt el, részletesen kidolgozta, és indokolta, hogy mit, hogyan vett figyelembe.
A 2001-2002. évek vonatkozásában az R. 27/A. § (7) bekezdés b) pontja alapján az átlagos statisztikai állományi létszám számításakor korrigáltan kell számításba venni a rokkantsági nyugdíjban, a baleseti rokkantsági nyugdíjban, átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban, valamint a bányászok egészségkárosodási járadékában részesülő dolgozók létszámát bedolgozó esetén. A felperes a biztosított bedolgozói jogviszony esetében egy főnek vett minden egyes biztosított bedolgozót és semmiféle korrekciót nem végzett el.
A bedolgozói és a biztosított bedolgozói jogviszony között csak a bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) szerint szabályozott különbség van, az R.a> ilyen különbséget nem tesz. A bedolgozói jogviszony ugyanis tágabb kategória, így bármilyen fajta bedolgozói jogviszony esetén alkalmazni kell az R. 27/A. § (3) bekezdésében előírtakat. Az elsőfokú bíróság szerint ezt az álláspontot erősíti az R.a> 2003. március 24. napján hatályba lépett módosítása is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, és keresetének történő helyt adást. Az 1999-2000 évek vonatkozásában kifejtette, hogy a becslés alkalmazása jogszerű volt, mert nem volt hasonló munkakörű dolgozója, a bizonylatolás hiánya irreleváns.
A 2001-2002. évek vonatkozásában a biztosított bedolgozók esetén az átlagos statisztikai állományi létszámot nem kellett korrigálni, mert ez csak a bedolgozókra vonatkozott, és a két jogi kategória nem azonos. A 2003. évben hatályba lépett módosítás visszamenőleg nem alkalmazható. Az ítélet nem vette figyelembe az adózó javára szolgáló körülményt, hogy kevesebb főre igényelte a dotációt.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy a felperes által alkalmazott becslésre semmiféle számítás, dokumentáció nem volt, a felperes nyilvántartása alapján végezte el az R.a> szerinti dotációt, melynek első lépése a létszám megállapítása volt. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletének az 1999-2000. adóévekre vonatkozó rendelkezéseit hatályában fenntartja, a 2001-2002. adóéveket érintő részét, és e körben az alperes határozatát, az elsőfokú határozatra és a - jogkövetkezményekre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a 2001-2002. adóévek tekintetében az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a perben vizsgált időszakban az R.a> hatályos szövege többször változott, így külön-külön adóévenként kellett vizsgálni a becslés, a redukció, illetve a korrigálás összegszerűségét.
Az 1999-2000. évek vonatkozásában az R. 27/A. § (3) bekezdése valóban csak 2001. január 1-jétől tette kötelezővé az átlagos statisztikai állományi létszám számításánál a KSH létszámszámítására vonatkozó előírásait. A felperes tehát önmagában nem sértett jogszabályt azzal, hogy 1999ben ezen előírásokat nem vette figyelembe. Ugyanakkor azonban semmilyen módon nem tudta igazolni és bizonyítani, hogy 1999-ben milyen becslési módot alkalmazott az átlagos statisztikai állományi létszám számításánál.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 33. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a könyveket, a nyilvántartásokat úgy kell vezetni, hogy a bennük foglalt feljegyzések az e törvény, illetve a számviteli bizonylat rendjére vonatkozó és egyéb, jogszabályokban előírt bizonylatokon alapuljanak. A felperes azonban semmiféle okirattal, feljegyzéssel, számítási módszerrel nem tudta igazolni és bizonyítani, hogy milyen módon állapította meg az átlagos statisztikai állományi létszámot. Így követhető és ellenőrizhető módszerének hiányában az alperes jogszerűen állapította meg a felperes adatai alapján az átlagos statisztikai állományi létszámot. Ezért e körben a Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak a felperes felülvizsgálati kérelmét.
A 2001-2002. adóévek vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság megalapozottnak ítélte a felperes felülvizsgálati kérelmét az alábbiak szerint.
Az ekkor hatályos R. 27/A. § (7) bekezdés a) pontja értelmében az átlagos statisztikai állományi létszám számításánál korrigáltan kellett figyelembe venni a rokkantsági nyugdíjban, a baleseti rokkantsági nyugdíjban, átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban, valamint a bányászok egészségkárosodási járadékában részesülő dolgozók létszámát bedolgozó esetén. A felperes a biztosított bedolgozói jogviszony esetében egy főnek vett minden egyes biztosított bedolgozót és semmiféle korrekciót nem végzett el.
Az elsőfokú bíróság jogi érvelésével szemben a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy különbséget kell tenni biztosított bedolgozó és bedolgozó között a korrekció elvégzésénél. Az R.a> egyértelműen csak a bedolgozói jogviszony esetére teszi kötelezővé a korrekció elvégzését, a biztosított bedolgozói jogviszony esetén nem. A Korm. r. is lényeges különbséget fogalmaz meg e két jogi státusz között, így az elsőfokú bíróság által alkalmazott a "többen a kevesebb" módszer ez esetben nem alkalmazható.
Az R.a> 2004. március 24-től hatályos 28. § (1) bekezdése nem a korábbi rendelkezés pontosítása volt, hanem annak módosítása (kiterjesztése), amikor mind a biztosított bedolgozói, mind a bedolgozói jogviszony esetére előírta a korrekció alkalmazását. Ezt a jogszabály-módosítást azonban nem lehet visszamenőleges hatállyal alkalmazni a 2001-2002. adóévek tekintetében.
Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság e jogkérdésben kifejtett álláspontját a Legfelsőbb Bíróság nem tartotta megalapozottnak. Az alperes jogszabályt sértett, amikor alaptalannak tartotta a felperes 2001-2002. évekre vonatkozó támogatási igényét.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének 1999-2000. adóévekre vonatkozó rendelkezéseit a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, míg a 2001-2002. adóévek tekintetében - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte. A Pp. 339. § (1) bekezdése alapján az alperes határozatának 2001-2002. adóévekre vonatkozó rendelkezéseit az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban a fentiek figyelembevételével kell megvizsgálni a felperes támogatási kérelmeinek jogszerűségét. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.006/2006.)