adozona.hu
AVI 2007.11.116
AVI 2007.11.116
A kedvezményes illetékkulcs lakásonként illeti meg a jogszerzőt (1990. évi XCIII. tv. 21., 23. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. március 18-án kelt adásvételi szerződéssel a tulajdonában álló ingatlant terhelő haszonélvezeti jogot 2 500 000 forint ellenérték fejében megvásárolta. A szerződést a földhivatalnak 2003. március 19-én mutatták be illetékkiszabás végett.
Az Illetékhivatal a 2004. április 6-án kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére a 2 500 000 forint összegből 800 000 forint után 2%-os mértékkel 16 000 forint, a fennmaradó 1 700 000 forint után 6%-os illetékmértékkel 102 000 forint vi...
AVI 2007.11.116 A kedvezményes illetékkulcs lakásonként illeti meg a jogszerzőt (1990. évi XCIII. tv. 21., 23. §)
A felperes 2003. március 18-án kelt adásvételi szerződéssel a tulajdonában álló ingatlant terhelő haszonélvezeti jogot 2 500 000 forint ellenérték fejében megvásárolta. A szerződést a földhivatalnak 2003. március 19-én mutatták be illetékkiszabás végett.Az Illetékhivatal a 2004. április 6-án kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére a 2 500 000 forint összegből 800 000 forint után 2%-os mértékkel 16 000 forint, a fennmaradó 1 700 000 forint után 6%-os illetékmértékkel 102 000 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket, 3000 forint ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket, összesen 121 000 forint illetéket, valamint ugyanekkora összegű illetékelőleget szabott ki,
Az alperes a 2004. július 21-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság megalapozottnak talált, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest - és nem az elsőfokú hatóságot - új eljárásra kötelezte. Ítélete indokolása szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23. §-a és 21. § (1) bekezdése összevetése alapján csak résztulajdon szerzése esetén, illetve résztulajdonhoz kapcsolódó haszonélvezeti jog esetén kell az illetékkiszabásnál a 4 000 000 forintos összeghatárt arányosítani. A teljes ingatlant terhelő vagyoni értékű jog megváltása esetén a 4 000 000 forint összeghatár arányosításának nincs helye. A perbeli esetben a felperes az egész ingatlant terhelő haszonélvezeti jogot vásárolta meg, ezért esetében az alperes tévesen alkalmazta az arányosítás szabályát, továbbá az alperes tévesen alkalmazta a perbeli esetben a 2004. január 1-jétől hatályba lépett, a 2003. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 130. §-ával módosított és kiegészített Itv. 23. § rendelkezését, mert ezek a rendelkezések csak a 2004. január 1-je után illetékkiszabásra bejelentett ügyekben alkalmazhatók. A jogszabály módosítás lehetővé teszi más joggyakorlat, az egész ingatlant terhelő haszonélvezeti jog megvásárlása esetén az arányosítás alkalmazását, de ez a perbeli esetben nem vehető figyelembe.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 23. §-át, 21. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint nem a 2004. január 1-jétől hatályba lépett Itv. módosított 23. § rendelkezéseit alkalmazta, mert a korábbi joggyakorlat is azonos volt a módosított jogszabályok alapján előírt szabályozás folytán alkalmazandó illetékszámítási szabályokkal. A 2003. évi XCI. törvényhez fűzött törvényi indokolás is rögzítette, hogy csak pontosításra került a törvény szövege - nem módosításra - a vagyoni értékű jog megszerzéséért fizetendő illeték kiszámításának módja nem változott. Az Itv. 21. § (1) bekezdésében foglalt 4 000 000 forintos értékhatár egyaránt irányadó mind az egész lakástulajdon szerzése, mind a résztulajdon szerzése esetén és ugyanez vonatkozik a vagyoni értékű jog szerzésének esetére is. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást az arányosítás kizártságáról.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az arányosításnak az Itv. 23. § és 21. § (1) bekezdésében foglalt egyértelmű különbségtétel folytán nem volt helye.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Kfv. 3. számú végzésével elrendelte abban a jogkérdésben, hogy egész ingatlant terhelő haszonélvezeti jog megszerzése esetén az illetékkiszabásnál az Itv. 21. § (1) bekezdésében foglalt értékhatár tekintetében arányosításnak helye van-e.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a felvetett jogkérdésben tévesen foglalt állást, ezért ítélete megsértette a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat.
Az Itv. 23. §-a és az annak folytán alkalmazandó Itv. 21. § (1) bekezdése alapján a 2%-os kedvezményes illetékmérték lakásonként vehető igénybe négymillió forint összeghatárig. Ezt az összeghatárt kell figyelembe venni mind a lakástulajdon, mind a résztulajdon, illetve ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog után kiszabandó visszterhes vagyonátruházási illeték mértékénél. A 2%-os kedvezményes illetékkulcs a lakástulajdon egészére alapított vagyoni értékű jog megváltása, megvásárlása esetén is csak ingatlanonként a négymillió forint összeghatárig vehető figyelembe. Miután a lakástulajdon és a haszonélvezeti jog, mint vagyoni értékű jog szerzése után is illetéket kell fizetni, ezt az összeghatárt arányosítani kell az állagvevő és a haszonélvező között.
Következetes a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata a tekintetben, hogy a kedvezményes illetékkulcs lakásonként illeti meg a jogszerzőt. A teljes tulajdont és vele az összes tulajdonosi jogosítványokat egy személyben megszerző illeték-kedvezményénél nem részesülhet - összesítve - több kedvezményben az ingatlan akkor, ha annak tulajdonjogát és a tulajdonosi jogok egyik részjogosítványát a használatot biztosító haszonélvezeti jogot más-más személy szerezi meg.
A perbeli években a felperest az egy ingatlanra járó összkedvezményből olyan arányú kedvezmény illeti meg, amilyen arányt a megszerzett tulajdonosi részjogosítvány (használat joga, haszonélvezet) értéke a teljes (valamennyi tulajdonosi jogosítványt magába foglaló) tulajdonjoghoz viszonyítva képvisel.
Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes a 2004. január 1-jétől hatályos módosított Itv. 23. §-át alkalmazta. Az Itv.-t módosító Tv. 130. §-ához fűzött törvényi indokolás szerint is az Itv. 23. §-ának kiegészítésére és pontosítására került sor, a törvény pontosította a lakástulajdonra vonatkozó vagyoni értékű jog megszerzéséért fizetendő illeték kiszámításának módját. Az illeték kiszámításának módja tehát azonos mind a perbeli esetben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések, mind a 2004. január 1-je után alkalmazandó jogszabályi rendelkezések alapján. Jogszabályváltozás nem történt, a korábbi helyes jogszabály-értelmezésen alapuló gyakorlat került a jogszabály szövegébe, annak pontosításaként. Korábban sem irányult a jogalkotó szándéka - és a törvény rendelkezése - arra, hogy az egy lakásra vonatkozó kedvezmény összege magasabb legyen akkor, ha a tulajdonjogot vagy a haszonélvezeti jogot külön-külön szerzik meg, illetve váltják meg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabályokat megsértette, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.(Legf. Bír. Kfv. II. 39.189/2005.)