adozona.hu
AVI 2007.11.115
AVI 2007.11.115
Mivel a lakástulajdon és a haszonélvezeti jog, mint vagyoni értékű jog szerzése után is illetéket kell fizetni, ezt az összeghatárt arányosítani kell az állagvevő és a haszonélvező között (1990. évi XCIII. tv. 21., 23. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. február 21-én kelt adásvételi szerződéssel a B., T. u. 102. II/3. szám alatti társasházi öröklakáson holtig tartó haszonélvezeti jogot szerzett. A szerződést 2003. február 27-én mutatták be a földhivatalnál illetékkiszabás végett.
Az Illetékhivatal a 2004. január 21-én kelt fizetési meghagyásával 225 000 forint illetékfizetési kötelezettséget állapított meg és ugyanekkora összegű illetékelőleg megfizetésére kötelezte a felperest.
Az alperes a 2004. június 2-án kelt határoza...
AVI 2007.11.115 Mivel a lakástulajdon és a haszonélvezeti jog, mint vagyoni értékű jog szerzése után is illetéket kell fizetni, ezt az összeghatárt arányosítani kell az állagvevő és a haszonélvező között (1990. évi XCIII. tv. 21., 23. §)
A felperes 2003. február 21-én kelt adásvételi szerződéssel a B., T. u. 102. II/3. szám alatti társasházi öröklakáson holtig tartó haszonélvezeti jogot szerzett. A szerződést 2003. február 27-én mutatták be a földhivatalnál illetékkiszabás végett.Az Illetékhivatal a 2004. január 21-én kelt fizetési meghagyásával 225 000 forint illetékfizetési kötelezettséget állapított meg és ugyanekkora összegű illetékelőleg megfizetésére kötelezte a felperest.
Az alperes a 2004. június 2-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, kérve annak megváltoztatását, a fizetendő illetéknek 113 000 forint összegben történő előírását.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítélete indokolása szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 21. § (1) bekezdésében foglalt visszterhes vagyonátruházási illeték mértéke négymillió forintig 2%. Résztulajdon szerzése esetén arányosítani kell a 2%-os illetékre vonatkozó négy millió forintos összeghatárt. Az ingatlan egészére vonatkozó vagyoni értékű jog megszerzése esetében nincs arányosítás az Itv. 23. §-a utaló szabálya folytán alkalmazandó 21. § (1) bekezdésében foglalt teljes és résztulajdon szerzés esetére megfogalmazott különbségtétel folytán. A perbeli esetben a felperes nem résztulajdont terhelően szerezte meg a vagyoni értékű jogot, hanem az ingatlan egészét érintően, így az illetékkiszabásnál a négy millió forintos értékhatár arányosításának nincs helye. Mindezek alapján tévedett az alperes, amikor az 1/1 arányú tulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogra is az arányosítás szabályát alkalmazta. Az alperes tévesen a 2004. január 1-jétől hatályba lépett, a 2003. évi CXI. törvény (továbbiakban: Tv.) 130. §-ával módosított Itv. 23. § rendelkezését vette figyelembe, de ez a rendelkezés csak a 2004. január 1-je után illetékkiszabásra bejelentett vagyonszerzési ügyekben lett volna alkalmazható.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Itv. 23. §-át, 21. § (1) bekezdését, továbbá a Tv. 130. §-át, és a Tv. 130. §-ával módosított Itv. 23. §-ához fűzött törvényi indokolást. A Tv.</a> indokolása szerint csak a lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog szerzése után fizetendő illeték kiszabására vonatkozó szabályok pontosítása történt meg, nem valóságos módosítás. Ennek megfelelően a módosított rendelkezések alkalmazásával is azonos eredményre jutnak, mint a korábbi időszak illetékkiszabási gyakorlatával. A vagyoni értékű jog lakástulajdon egészéhez kapcsolódó szerzésére is vonatkozik az Itv. 21. § (1) bekezdése szerinti arányosítás szabálya.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Kfv. 2. számú végzésével elrendelte abban a jogkérdésben, hogy az egész ingatlanon fennálló vagyoni értékű jog szerzésénél arányosításnak van-e helye.
A Legfelsőbb Bíróság Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a felvetett jogkérdésben tévesen foglalt állást, ezért ítélete megsértette a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat.
Az Itv. 23. §-a és az annak folytán alkalmazandó Itv. 21. § (1) bekezdése alapján a 2%-os kedvezményes illetékmérték lakásonként vehető igénybe négymillió forint összeghatárig. Ezt az összeghatárt kell figyelembe venni mind a lakástulajdon, mind a résztulajdon, illetve ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog után kiszabandó visszterhes vagyonátruházási illeték mértékénél. A 2%-os kedvezményes illetékkulcs a lakástulajdon szerzésekor egyidejűleg alapított vagyoni értékű jog szerzése esetén is csak ingatlanonként a négymillió forint összeghatárig vehető figyelembe. Miután a lakástulajdon és a haszonélvezeti jog, mint vagyoni értékű jog szerzése után is illetéket kell fizetni, ezt az összeghatárt arányosítani kell az állagvevő és a haszonélvező között.
Ugyanerre az álláspontra jutott a Legfelsőbb Bíróság a perben hivatkozott és csatolt Kfv. IV. 35.666/2000/5. számú felülvizsgálati ítéletében, amikor kimondta, hogy az Itv. 20. § (1) bekezdése, 21. § (1) bekezdése és 23. § (1) bekezdése alapján megállapítható, hogy a lakás résztulajdonjogának megszerzésével egyidejűleg haszonélvezet alapítására is sor kerül, a 2%-os kedvezmény alkalmazásához az arányosítás mind a résztulajdon, mind a haszonélvezeti jog vonatkozásában alkalmazni kell. Amennyiben ugyanis a lakástulajdonjogát több személy szerzi meg vagy a lakást haszonélvezeti joggal terhelten szerzik meg, akkor az Itv. 21. § (1) bekezdésében meghatározott kedvezmény a tulajdonjog, illetve a haszonélvezeti jog arányában illeti meg a szerző feleket.
A felülvizsgálati ítéletben kifejtett álláspontot a Legfelsőbb Bíróság a jelen esetre vonatkoztatva is helytállónak, alkalmazhatónak ítélte, így arányosításnak akkor is helye van, ha egész lakástulajdonhoz kapcsolódó haszonélvezeti jog alapítására kerül sor.
Miután a kedvezményes illetékkulcs lakásonként illeti meg a jogszerzőt, a teljes tulajdont és az összes tulajdonosi jogosítványokat egy személyben megszerző illetékkedvezményénél nem részesülhet - összesítve - több kedvezményben az ingatlan, ha annak tulajdonjogát és annak egyik részjogosítványát, a használatot biztosító haszonélvezeti jogot más-más személy szerzi meg.
Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes a 2004. január 1-jétől hatályos módosított Itv. 23. §-át alkalmazta. Az Itv.-t módosító tv. 130. §-ához fűzött törvényi indokolás szerint is az Itv. 23. §-ának kiegészítésére és pontosítására került sor, a törvény pontosította a lakástulajdonra vonatkozó vagyoni értékű jog megszerzéséért fizetendő illeték kiszámításának módját. Az illeték kiszámításának módja tehát azonos mind a perbeli esetben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések, mind a 2004. január 1-je után alkalmazandó jogszabályi rendelkezések alapján. Jogszabályváltozás nem történt, a korábbi helyes jogszabály értelmezésen alapuló gyakorlat került a jogszabály szövegébe valóban csak annak pontosítására. Korábban sem irányult a jogalkotó szándéka - és a törvény rendelkezése - arra, hogy az egy lakásra vonatkozó kedvezmény összege magasabb legyen akkor, ha a tulajdonjogot vagy a tulajdonosi jogok (birtoklás-használat-haszonszedés-rendelkezési jog) egyik részjogosítványát más-más (több) személy szerzi meg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabályokat megsértette, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.183/2005.)