adozona.hu
AVI 2007.11.113
AVI 2007.11.113
A vagyoni értékű jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás ajándékozási illetékfizetési kötelezettséget von maga után (1990. évi XCIII. tv. 3., 11. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1/2-ed tulajdoni hányadban volt tulajdonosa a 4485/2. hrsz. alatti ingatlannak, melyet 2004. augusztus 4-én kelt adásvételi szerződéssel eladott. Az ingatlant P. J.-né holtig tartó haszonélvezeti joga terhelte, amelyről a haszonélvező az adásvételi szerződés 9. pontjában foglaltak szerint ellenérték nélkül lemondott. A vételár 10 000 000 (tízmillió) forint volt, az adásvételi szerződést az illetékhivatalhoz 2004. augusztus 6-án mutatták be.
A Megyei Illetékhivatal a 2004. december...
AVI 2007.11.113 A vagyoni értékű jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás ajándékozási illetékfizetési kötelezettséget von maga után (1990. évi XCIII. tv. 3., 11. §)
A felperes 1/2-ed tulajdoni hányadban volt tulajdonosa a 4485/2. hrsz. alatti ingatlannak, melyet 2004. augusztus 4-én kelt adásvételi szerződéssel eladott. Az ingatlant P. J.-né holtig tartó haszonélvezeti joga terhelte, amelyről a haszonélvező az adásvételi szerződés 9. pontjában foglaltak szerint ellenérték nélkül lemondott. A vételár 10 000 000 (tízmillió) forint volt, az adásvételi szerződést az illetékhivatalhoz 2004. augusztus 6-án mutatták be.A Megyei Illetékhivatal a 2004. december 9-én kelt fizetési meghagyásával a kétmillió forintban meghatározott értékű vagyoni értékű jog után a felperest kettőszázhúszezer forint ajándékozási illeték és kettőezer forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. március 3-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság elutasított. Megállapította, hogy ajándékozási illetékfizetési kötelezettség alá esik az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 11. § (1) bekezdés c) pontja alapján a vagyoni értékű jogról - és ilyen a haszonélvezeti jog -, ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás, ha azt az Itv. 11. § (2) bekezdése alapján okiratba foglalták. A haszonélvezeti jogról való lemondásnak kedvezményezettje az a személy, akinél ebből eredően gazdagodás következik be. A gazdagodás a felperesnél állt be, aki ingatlan eladójaként tehermentes ingatlant tudott értékesíteni és tehermentes értékesítés után magasabb értéken megállapított vételárat szerzett meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, az ajándékfizetési illeték kötelezettség törlését, a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 579. §-át, 207. § (1) és (3) bekezdését. A perbeli esetben a bíróság ajándékozásra irányuló szándék és akarat nélkül állapította meg, hogy ajándékozási szerződés jött létre közte és a haszonélvező között. Téves az a megállapítás, hogy a haszonélvezeti jogról való lemondás minden esetben valamely kedvezményezett részére történik. A haszonélvezeti jogról a jogosult úgy mondott le, hogy nem jelölt meg senkit kedvezményezettként, nyilatkozatát nem lehetett volna kiterjesztően értelmezni. A haszonélvező, akinek a meghallgatása és e körben a tényállás tisztázása elmaradt, azért mondott le a nemcsak jogokat, hanem kötelezettséget is felölelő haszonélvezeti jogáról, mert azt nem kívánta egy idegen személy tulajdonába kerülő ingatlanrészen gyakorolni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Kfv. 2. számú végzésével elrendelte abban a jogkérdésben, hogy a haszonélvezeti jogról való lemondásról szóló szerződéses nyilatkozatot miként kell értelmezni, ajándékozási illetékfizetési kötelezettség terhelte-e az állagtulajdonos felperest.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályok megsértése nélkül állapította meg, hogy megalapozott és törvény az alperes határozata, amelyben a felperest ajándékozási illetékfizetésére kötelezte. A perbeli esetben az ajándékozási illeték fizetési kötelezettség fennállásáról az adott jogviszonyra speciális illetékszabályokat tartalmazó jogszabály, az Itv. rendelkezései alapján kellett állást foglalni. Az Itv. 3. § (2) bekezdés b) pontja, 11. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdése alapján az okiratba foglalt, vagyoni értékű jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás ajándékozási illetékfizetési kötelezettséget von maga után. A perbeli jogvita elbírálása szempontjából a felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezések relevanciával nem bírtak, mert a perben alkalmazandó Itv. rendelkezései egyértelműen szabályozták az ajándékozási illetékkötelezettség keletkezésének feltételeit. Téves a felperesnek az az álláspontja, hogy a vagyoni értékű jogról való lemondásnak nem volt kedvezményezettje. Az ingatlant terhelő vagyoni értékű jog az ingatlan tulajdonjogának egyik részjogosítványa, melynek fennállása a tulajdonjog értékét csökkenti, megszűnése annak értékét növeli. A tehermentes tulajdonjogáért a felperes is magasabb forgalmi értékkel és így vételárral számolhatott. Egyébként a vagyoni értékű jog jogosultjának nem az az egyetlen lehetősége volt, hogy ha nem akarta az új tulajdonos esetén ezt a jogát gyakorolni, hogy arról ellenszolgáltatás nélkül lemond. Az ingatlan eladásánál, ha annak tehermentes értékesítését ígéri az eladó a haszonélvezeti jogosult úgy is nyilatkozhat, hogy e jogáról a vagyoni értékű jog értékének megfelelő összeg átvétele esetén mond le. A perbeli esetben azonban a haszonélvező nem kapta meg a vagyoni értékű joga ellenértékét, az állagtulajdonos pedig magasabb vételárat kapott a tehermentes értékesítésért. A meg nem dönthető vélelmet az ajándékozás tekintetében nem az elsőfokú bíróság, hanem az illetéktörvény alkalmazza.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.215/2005.)