adozona.hu
AVI 2007.10.102
AVI 2007.10.102
A számviteli törvény a bekerülési érték részét képezőnek tekinti az eszköz beszerzéshez szorosan kapcsolódó illetéket (2000. évi C. tv. 47. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság ellenőrzést tartott a felperes jogelődjénél az M. Kft.-nél 1998-2002 évekre vonatkozóan.
A vizsgálati jegyzőkönyv 1. pontjának megállapítása szerint az F. Rt. 2000. május 5-én apportként vitte be a felperesi jogelőd Kft.-be a 146/12 hrsz. ingatlant. A Megyei Illetékhivatal az ügylet utáni illetékfizetési kötelezettséget 2001. augusztus 28-án kelt fizetési meghagyásával 11 792 000 forintban állapította meg. Ezt az összeget a felperes (jogelődje) kifizette, és könyvelésében a 867...
AVI 2007.10.102 A számviteli törvény a bekerülési érték részét képezőnek tekinti az eszköz beszerzéshez szorosan kapcsolódó illetéket (2000. évi C. tv. 47. §)
Az adóhatóság ellenőrzést tartott a felperes jogelődjénél az M. Kft.-nél 1998-2002 évekre vonatkozóan.A vizsgálati jegyzőkönyv 1. pontjának megállapítása szerint az F. Rt. 2000. május 5-én apportként vitte be a felperesi jogelőd Kft.-be a 146/12 hrsz. ingatlant. A Megyei Illetékhivatal az ügylet utáni illetékfizetési kötelezettséget 2001. augusztus 28-án kelt fizetési meghagyásával 11 792 000 forintban állapította meg. Ezt az összeget a felperes (jogelődje) kifizette, és könyvelésében a 8672 főkönyvi kartonon szerepeltette.
Az adóhatósági vizsgálat megállapítása szerint a felperes ezzel az eljárásával megsértette a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 47. § (2) bekezdés a) pontját, mely szerint a bekerülési érték részét képezi az eszköz beszerzéséhez kapcsolódó illeték. Ennek megfelelően az adóhatóság a 2001. évi adózás előtti eredményt megnövelte 11 792 000 Ft-tal.
A megállapítás eredményeképpen a felperes terhére az adóhatóság elsőfokú határozatával 2001. évre 1 338 000 Ft-ot, 2002. évre 1 088 000 Ft társasági adókülönbözetet állapított meg, mely hiány megfizetésére kötelezte.
Egyúttal kötelezte a felperest 1 213 000 Ft bírság, és 596 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint az Sztv. 47. § (2) bekezdés a) pontja szerinti bekerülési érték meghatározása esetén az apportálás utáni illetékfizetési kötelezettség nincs nevesítve, ezért tévedett az adóhatóság, amikor a bekerülési érték részeként tekintette az általa kifizetett illeték összegét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Fenntartotta a határozatában foglalt jogi álláspontját, mely szerint a jogszabályi szöveget úgy kell értelmezni, hogy a bekerülési érték részét képezi a fizetendő illeték a jogszabályban feltüntetett zárójeles felsorolástól függetlenül.
A megyei bíróság 3. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében idézte a hivatkozott Sztv. 47. § (1), (2) bekezdés a) pontját, és e rendelkezések értelmezésénél osztotta az alperesi álláspontot.
Megállapította, hogy az Sztv. 47. § (1) bekezdése általános jellegűen fogalmazza meg, hogy a tárgyi eszköz bekerülési értékének fogalmába milyen összegek tartoznak.
A (2) bekezdés a) pontja ehhez képest speciálisan meghatározza, hogy az illetéket (ezen belül is megjelölve) a vagyonszerzési illetéket a bekerülési érték részének kell tekinteni. A vagyonszerzési illetéken belüli zárójelben történő felsorolás az elsőfokú bíróság álláspontja szerint is csak példálózó jellegű lehet. Az apportálás után a vagyonszerzőnek ugyanis vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Ez a kifizetett összeg pedig egyértelműen a beszerzéshez kapcsolódik, ezért az (1) illetve a (2) bekezdés a) pontja szerinti bekerülési érték részét képezi.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet megváltoztatását és a sérelmezett alperesi határozat hatályon kívül helyezését.
A felperes megismételte azt a peres eljárás során kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a jogszabályi megfogalmazás az illeték, mint bekerülési érték részében egy taxatív felsorolást tartalmaz. Csak az e felsorolásban megjelölt illetékfizetési mód alapján lehet a bekerülési érték részeként elszámolni a meghatározott illetékfizetést.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét, valamint az alperes határozatát a jegyzőkönyv 1. pontjával kapcsolatos rendelkezés körében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A nem vitás tényállás szerint a felperes jogelődje ingatlan-apport jogcímen jutott vagyonszerzéshez. A vagyon szerzése után illetékfizetési kötelezettséggel tartozott, melynek eleget tett.
A perben vitatott jogkérdés az volt, hogy a felperes által teljesített illetékfizetési kötelezettség könyvelése hogyan történjen, a számviteli törvény szerint az így kifizetett 11 792 000 Ft miként számolandó el. Az adóhatóságnak az volt az álláspontja, hogy ez az illetékfizetési kötelezettséggel teljesített összeg az Sztv. 47. § (2) bekezdés a) pontja szerint az eszközbekerülési érték részét képezi, és ennek megfelelően kell a könyvelésben nyilvántartásba venni.
A perben elbírálandó időszakban hatályos számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 47. § (2) bekezdés a) pontja szerint a bekerülési (beszerzési) érték részét képezi - az (1) bekezdésben felsoroltakon túlmenően - az eszköz beszerzéséhez szorosan kapcsolódó
a) illeték [vagyonszerzés(ajándék, öröklés, adásvétel, csere után járó) illetéke],
A peres felek közötti ellentét abban volt, hogy a 47. § (2) bekezdés a) pontjában írt felsorolásban az illeték fogalmába az adott esetben milyen címen fizetett illeték tartozik.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 2000. január 1-jéig hatályos 26. § (1) bekezdés g) pontja alapján mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a közös gazdálkodás céljára a tag által szolgáltatott ingatlan-apport megszerzése.
2000. január 1-jétől e rendelkezés hatályon kívül helyezésre került, így az ingatlan-apport megszerzése is visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséggel járt. Ennek megfelelően kötelezték a felperest 2000. május 5-ei apportálás után illetékfizetésre.
Az Itv. II. rész címe "A Vagyonszerzési illetékek"
A Vagyonszerzési illetékek két fejezetet tartalmaznak: a II. fejezet foglalkozik az öröklési és az ajándékozási illetékkel, a III. fejezet címe a Visszterhes vagyonátruházási illeték. Ez utóbbi címszó alatt az Itv. 18. § (1) bekezdése szabályozza a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgyát.
Eszerint ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyonértékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik.
Az Sztv. 47. § (2) bekezdés a) pontja a bekerülési érték részét képezőnek tekinti az eszköz beszerzéséhez szorosan kapcsolódó illetéket. A jogszabály az illeték címszó alatt (felsorolja az illeték azon fajtáit, amelyet a bekerülési érték részeként kell kezelni. E felsorolásban a fő kiemelés, amelyet szögletes zárójelbe tett a jogalkotó, a vagyonszerzés illetékét tekinti. A vagyonszerzés illetéke az előzőekben ismertetettek szerint az Itv. II. részének fejezet címét jelöli. Ez az a fogalom, amelyben rendszertanilag a felsorolt II. és III. fejezetben ismertetett öröklési és ajándékozási illeték, valamint visszterhes vagyonátruházási illeték is bele tartozik.
Az Sztv. 47. § (2) bekezdés a) pontjában írt illeték meghatározásának szögletes zárójelben kiemelt vagyonszerzési illeték címszó alatt a jogalkotó újabb szűkítéssel gömbölyű zárójelben feltüntetett felsorolást írt, mely szerint a "vagyonszerzési illetéken" belüli illetékek közül megnevezte az ajándék, öröklés, adásvétel, csere után járó illetéket. Ez a felsorolás az Itv. II. és III. fejezetében felsorolt illetékek közül a II. fejezetet teljes egészében felöleli, hiszen ez a fejezet rendelkezik az öröklési és ajándékozási illetékről, a III. fejezet a visszterhes vagyonátruházási illetékek közül pedig kiemeli az Itv. 18. (1) bekezdésében megjelölt ingatlannak, valamint meghatározott ingónak és vagyonértékű jognak az adásvétel és csere útján való megszerzését, mint amely illetékfizetési kötelezettség alá tartozik. A visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség alá tartozik ezen túl az Itv. 18. § (1) bekezdése szerint az ingatlannak, valamint meghatározott ingónak és vagyonértéki jognak a visszteher mellett öröklési, ajándékozási illeték alá nem eső "más módon történő megszerzése" is. Ez fedi egyébként a perbeli esetben történő vagyonszerzést, az ingatlan-apportálás címén való megszerzése ugyanis az úgynevezett ingatlan "más módon történő megszerzése" fogalom alá tartozik.
A Legfelsőbb Bíróság megvizsgálva az előbbiekben felsorolt illetéktörvény és számviteli törvény rendelkezéseit, összevetve a két törvény fogalmait nyelvtani, és rendszertani értelmezéssel megállapította, hogy az Sztv. 47. § (2) bekezdés a) pontja az illetékeknek nem teljes körét sorolta be a bekerülési érték részeként, hanem egy taxatív felsorolást alkalmazott rendelkezésében, mely szerint csak a vagyonszerzési, ezen belül ajándék, öröklés, adásvétel és csere jogcímén megszerzett vagyonszerzés után fizetendő illeték összege képezi a bekerülési érték részét. Ez a taxatív felsorolás nem tartalmazza a perbeli ingatlan-apport, azaz "más módon történő megszerzés" címén fizetett illeték összegét, ezért nem volt helytálló az az adóhatósági megállapítás, illetőleg jogerős ítéleti rendelkezés, mely szerint a felperesnek az ezen jogcímen fizetett összeget is a beszerzési érték részeként kellett volna könyvelnie, helytelen volt ezért a társasági adóalap megemelése.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperes keresettel támadott határozatát e körben az elsőfokú határozatra is kiterjedően, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.299/2005.)