adozona.hu
AVI 2007.9.96
AVI 2007.9.96
Az ingatlan akkor minősül lakástulajdonnak, ha az ingatlan-nyilvántartásba lakóház/lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan szerepel (1990. évi XCIII. tv. 102. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ingatlan-nyilvántartásban - belterület - 782 hrsz.-on jegyzett, Z., F. u. 23. szám alatti hétvégi ház és udvar megjelölésű ingatlant felperes a 2003. október 27. napján kelt adásvételi szerződéssel 18 500 000 Ft vételárért megvásárolta. A szerződő felek az adásvételi szerződésben rögzítették, hogy az ingatlan rendeltetés megváltoztatása iránt eljárás van folyamatban.
A Megyei Illetékhivatal a 2005 május 31. napján kelt fizetési meghagyásában az adásvétel tárgyát üdülőnek minősítette, az i...
A Megyei Illetékhivatal a 2005 május 31. napján kelt fizetési meghagyásában az adásvétel tárgyát üdülőnek minősítette, az ingatlant terhelő vagyonértékű jogot 7 400 000 Ft-ra értékelte és 11 100 000 Ft illetékalap után 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 1 110 000 Ft vagyonszerzési illeték megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes az illeték mértéke ellen fellebbezett, és a Nagyközség Jegyzője által 2003. június 23. napján meghozott határozatot is benyújtotta, amelyben a hatóság a z.-i belterület 782 hrsz.-ú üdülőépület rendeltetését lakóházra változtatta.
Az alperes a 2005. július 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában idézte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek (a továbbiakban: Itv.) az illetékkötelezettség keletkezésének időpontját szabályozó 3. §-ának (3) bekezdését, a lakástulajdon fogalmát meghatározó 102. §-ának (1) bekezdés f) pontját, és megállapította, hogy az üdülő lakássá történő átminősítésére irányuló folyamatban levő eljárás nem alapozza meg az Itv. 21. §-ának (1) bekezdésében szabályozott, a lakástulajdon szerzése esetére előírt illetékkulcs alkalmazását. Az illeték kiszabása során az ingatlan ingatlan-nyilvántartási állapota a meghatározó. A perbeli ingatlan rendeltetésének megváltoztatása iránti eljárás 2003. évben megindult és le is zárult, azonban a meghozott döntés földhivatali átvezetése az adásvétel időpontjáig nem történt meg.
A felperes keresetében a határozat megváltoztatását és lakástulajdon vásárlása esetén alkalmazandó illetékmérték megállapítását kérte. Álláspontja szerint az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés f) pontjában foglalt lakástulajdon fogalomnak az általa vásárolt ingatlan megfelelt, ugyanis ilyenként feltüntetésre váró ingatlannak minősült.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés f) pont szerinti lakástulajdon megállapításához a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban (akóházként, vagy lakásként feltüntetésre váró ingatlan megnevezés arra utal, hogy az épület rendeltetésének megváltoztatását az építésügyi hatóság engedélyezte, az ezzel kapcsolatos változás a körzeti földhivatalhoz bejelentésre került, és az ingatlan-nyilvántartási szerv a kérelmet széljegyezte. Alaptalan azon felperesi állítás, hogy az ingatlan széljegyzésre való utalás hiányában is lakástulajdonként feltüntetésre várónak minősíthető, mivel az adásvételi szerződés is csak folyamatban lévő átminősítési eljárásra utalt, amelyből nem vonható le az a következtetés, hogy a visszterhes tulajdon-átruházási illetékkedvezményre a felperes jogosult lenne. Az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem előterjesztésekor az átminősítés eredményét jelentő (üdülő helyett) lakástulajdon ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre nem várt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak az Itv. 22. §-ának (1) bekezdése szerinti kedvezményes illetékkulcsot kellett volna alkalmaznia. Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján ugyanis a vétel tárgya: lakóház feltüntetésére váró ingatlan volt, amelyet e célra hasznosítottak, és azt a közigazgatási hatóság már az adásvétel időpontjában jogerősen lakóingatlanná nyilvánította.
Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés f) pontja határozza meg a lakástulajdon fogalmát akként, hogy lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban
- lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy
- ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel.
A (3) bekezdés értelmében az (1) bekezdés f) és l)-m) továbbá s) pontjaiban foglaltak alkalmazásakor a vagyontárgy minősítése tekintetében az illetékkötelezettség keletkezésekor fennálló állapot az irányadó.
Az ügy adatai és e jogszabályok alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az illeték tárgya, a felperes által vásárolt ingatlan az illetékkötelezettség keletkezésekor: a szerződés megkötése napján - 2003. október 27. - üdülő minősítésű volt, ugyanis ebben az időpontban az ingatlan-nyilvántartásban "hétvégi ház és udvar" megjelöléssel volt bejegyezve. Az illetékezés szempontjából ugyanis az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés f) pontja szerint az ingatlan akkor minősül lakástulajdonnak - mindkét vagylagos esetre vonatkozóan -, ha az ingatlan-nyilvántartásban lakóház/lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró. Az adásvétel időpontjában az ingatlan-nyilvántartásban a perbeli ingatlan sem lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, sem ilyenként feltüntetésre váró nem volt.
Az elsőfokú bíróság hatályos, alkalmazandó jogszabályok, és nem kialakult gyakorlat alapján döntött, és nem sértett jogszabályt akkor, amikor ítéletében közölte, hogy jogértelmezése a megyei bíróság gyakorlata is. A törvényi szabályozás szerint az ingatlant az ingatlan-nyilvántartásban jegyzett adatai alapján kell minősíteni, ezért felperesnek az a hivatkozása, hogy azt milyen célra hasznosították, illetve, hogy annak rendeltetéséről hatóság már döntött, az ingatlan-nyilvántartásban való meg nem jelenítettsége okán jelentőséggel nem bírt.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.082/2006.)