adozona.hu
AVI 2007.9.95
AVI 2007.9.95
Az apportálás nem minősül ingatlan újraértékesítésnek (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a kecskeméti ingatlan-nyilvántartásban jegyzett, K., B. u. 11. II/76. szám alatti ingatlan 4/6 részét 2001, március 1. napján, további 1/6 részét 2002. augusztus 6-án, a fennmaradó 1/6 részét 2002. október 7. napján megvásárolta, és az illetékhivatalnak e vagyonszerzéseit illetékkiszabásra 2003. január 1-je előtt bejelentette.
A Megyei Illetékhivatal a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazó felperes kérelmére a három visszterhes vagyonszerzés után 2% mértékű vagyonszerzési ille...
AVI 2007.9.95 Az apportálás nem minősül ingatlan újraértékesítésnek (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
A felperes a kecskeméti ingatlan-nyilvántartásban jegyzett, K., B. u. 11. II/76. szám alatti ingatlan 4/6 részét 2001, március 1. napján, további 1/6 részét 2002. augusztus 6-án, a fennmaradó 1/6 részét 2002. október 7. napján megvásárolta, és az illetékhivatalnak e vagyonszerzéseit illetékkiszabásra 2003. január 1-je előtt bejelentette.A Megyei Illetékhivatal a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazó felperes kérelmére a három visszterhes vagyonszerzés után 2% mértékű vagyonszerzési illetéket szabott ki, előírva, hogy amennyiben felperes a megszerzett ingatlan(rész)t két éven belül nem adja el, és annak megtörténtét azt követő 15 napon belül nem igazolja, a fizetendő, illetve a megállapított illeték különbözetének kétszeresét pótlólag köteles megfizetni.
A felperes a teljes ingatlanát 2002. december 8-án a felperesi beavatkozónak apportba adta.
Az elsőfokú hatóság 2003. február 5. napján kelt határozatával a felperes terhére 3 960 000Ft, a 2003. március 25. napján kelt határozatával 960 000 Ft, a 2003. május 5. napján kelt határozatával további 960 000 Ft illeték pótbefizetését rendelte el annak okán, hogy a továbbértékesítés tényét határidőn belül nem igazolta.
A fellebbezés folytán eljárt alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A határozatai indokolásában az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. §-ának (7) és (8) bekezdései alapján megállapította, hogy felperest vagyonszerzése után illetékkedvezmény nem illeti meg, mert a megszerzett ingatlana eladását határidőben nem igazolta, továbbá ingatlanát el sem adta. A továbbeladási céllal vásárolt ingatlant köteles az ingatlanforgalmazó eladni, a más jogcímű átruházás, így az apportálás nem minősül az Itv.-ben meghatározott eladásnak.
A felperes keresetében az illetékhatározatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az Itv. 23/A. §-ának (7) bekezdésében foglalt továbbértékesítés apportálással is megvalósítható. Miután az apportálásra vonatkozó megállapodással azonos napon az ingatlan ellenértékeként kapott üzletrészt továbbértékesítette, az apportálás nem saját célra történt, így az ingatlanforgalmazási célú továbbértékesítést két lépésben megvalósította. Álláspontját alátámasztja az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 6. §-ának (1) bekezdése, 2. §-ának d) pontja, továbbá a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) ingatlanapportra vonatkozó rendelkezése is.
Kifejtette, hogy ügyletére a továbbértékesítés igazolásának végső időpontjában hatályos Itv. 23/A. §-a alkalmazandó, amelynek (7) és (8) bekezdései alapján nyilatkozata pótlására, illetőleg a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésére a pótilletéket előíró fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye. A másodfokú határozat meghozatalát megelőző eljárásban az apportálással megvalósított továbbértékesítést határidőben bejelentette, a hatóság nyilvántartásának hiányossága terhére nem eshet. Az alperesi határozatokat megelőző eljárásokban az apportálás útján megvalósított továbbértékesítés bejelentésének a pótilleték fizetésre kötelező határozatok jogerőre emelkedése előtt eleget tett, miután az apportálásról a kapcsolódó földhivatali határozatot benyújtotta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Indokolásában idézte az Itv. 23/A. §-ának (2) és (7) bekezdéseit, amelyek alapján megállapította, hogy felperes, mint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó a perbeli ingatlant nem e minőségében értékesítette, mivel az apportálás ellenértékeként üzletrészt szerzett meg. Az apportálás nem minősül az Itv. szerinti illetékmentességet biztosító újraértékesítésnek, még abban az esetben sem, ha a felperes az ingatlana tulajdonjogának átengedése fejében megszerzett üzletrészét később értékesítette. Ez az értékesítés már egy másik jogügylet, továbbá illetékügyben apportálásra vonatkozóan az Áfa. tv. rendelkezései nem alkalmazhatók.
Az elsőfokú bíróság szerint téves az a felperesi álláspont is, hogy ügyletére a továbbértékesítés bejelentésének teljesítésekor, és nem az illetékfizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában hatályos Itv.-t kellett volna alkalmazni, ugyanis az Itv. 23/A. §-át módosító 2002. évi XLII. törvény 310. §-ának (1) bekezdése alapján a vagyonszerzésre az illetékfizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában hatályos Itv. rendelkezések az irányadók.
A felperes által a peres eljárásban becsatolt tulajdoni lap másolata - amellyel állítása szerint az ingatlan továbbértékesítésének tényét az illetékhivatalnál igazolta - az Itv. 23/A. §-ának (7) bekezdésében foglaltaknak nem felel meg, ugyanis a tulajdoni lapon lévő széljegy azt tanúsítja, hogy a beavatkozó részére az ingatlan megszerzésének érdekében opciós jogot biztosítottak, ez pedig nem azonos az ingatlan tulajdonjogának bejegyzését kezdeményező eljárást feltüntető széljeggyel.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem megfelelően értelmezte és alkalmazta az Itv. 23/A. §-ának rendelkezéseit.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperesi ingatlanvásárlásra az Itv.-nek az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések visszterhes vagyonátruházási illetékét szabályozó 23/A. §-a az alkalmazandó. A perbeli felperesi vagyonszerzés illetékkiszabásra való bejelentését (amely 2003. január 1. napját megelőzően történt) követő időpontban e törvényhelyet az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló, 2003. január 1-jén hatályba lépett 2002. évi XLII. törvény módosította, és a módosítások alkalmazásának időpontját szabályozó 310. §-ának (1) bekezdése szerint a törvénynek az Itv. vagyonszerzési illetéket módosító rendelkezéseit azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatálybalépését követően jelentettek be illetékkiszabásra a földhivatalhoz, vagy amelyek e törvény hatálybalépését követően más módon jutottak az illetékhivatal tudomására. E törvényi előírásból következően helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy felperes vagyonszerzésére az Itv. 2003. január 1-je előtt hatályos rendelkezései az alkalmazandóak.
Az Itv. 23/A. §-ának (1) bekezdése alapján az ingatlan tulajdonjogának cégjegyzék, illetve vállalkozói igazolvány alapján az illetékkötelezettség keletkezésekor a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant továbbeladás céljából vásárolta az illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a. A (7) bekezdés szerint, ha az (1) bekezdésben meghatározott céllal megszerzett ingatlant az ingatlanforgalmazást végző vállalkozó a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül nem adja el és ennek megtörténtét - legkésőbb a határidő elteltét követő 15 napon belül - a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről szóló határozattal (ennek hiányában az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását a tulajdoni lapon feltüntetett széljeggyel) nem igazolja, az illetékhivatal a vagyonszerzésre a 19. § (1) bekezdés, illetve 21. § (1) bekezdés alapján egyébként fizetendő, és az (1) bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan döntött abban a kérdésben, hogy a perbeli esetben a felperes által megvásárolt ingatlan apportálása nem minősül az Itv. 23/A. §-ának (1) és (7) bekezdésben meghatározott továbbeladás céljából megszerzett ingatlan eladásának. A felperes az apportálással ingatlanát nem az ingatlanforgalmazási tevékenysége keretében adta el, az a piaci körforgásba nem került bele, ténylegesen olyan befektetési tevékenységet valósított meg, amelyet nem az ingatlanpiacon végzett. A felperes apportszolgáltatása az ingatlan újraértékesítésének nem minősül, ezért az illetékhivatal terhére pótlólag az illetékkülönbözetet jogszerűen írta elő. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy az Itv, és nem az Áfa. tv. és a Gt.</a> alapján kellett az illetékügyet elbírálni.
Figyelemmel arra, hogy az ingatlan újraértékesítésnek nem minősülő apportálása okán az Itv. 23/A. §-ának (1) és (7) bekezdésében foglalt kedvezmény feltételeinek a felperes nem felelt meg, ezért az, hogy a kedvezményre nem jogosító apportálást a hatóságnak mikor és milyen módon jelentette be, nem bírt jelentőséggel. Nem sértette meg tehát az elsőfokú bíróság eljárása során a Pp. 206. §-ában foglaltakat sem.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.036/2006.)