adozona.hu
AVI 2007.8.83
AVI 2007.8.83
Az illetékfizetési kötelezettség az adásvételi szerződés megkötésekor keletkezik (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2001. április 4-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg az m.-i belterületi ingatlant 2 200 000 forint vételárért. A felperes a szerződés 8. pontjában nyilatkozott arról, hogy fő tevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult és az ingatlant továbbértékesítés céljára vásárolta. A szerződést a földhivatalnál 2001. április 9-én mutatták be illetékkiszabás végett.
A Megyei Illetékhivatal a 2001. április 4-én kelt fizetési meghagyásával 10%-os illetékkulcs alkalmazásával sz...
AVI 2007.8.83 Az illetékfizetési kötelezettség az adásvételi szerződés megkötésekor keletkezik (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
A felperes 2001. április 4-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg az m.-i belterületi ingatlant 2 200 000 forint vételárért. A felperes a szerződés 8. pontjában nyilatkozott arról, hogy fő tevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult és az ingatlant továbbértékesítés céljára vásárolta. A szerződést a földhivatalnál 2001. április 9-én mutatták be illetékkiszabás végett.A Megyei Illetékhivatal a 2001. április 4-én kelt fizetési meghagyásával 10%-os illetékkulcs alkalmazásával szabta ki a visszterhes vagyonátruházási illetéket, valamint 2000 forint ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket írt elő. Az illetékhivatal a 2002. április 19-én kelt határozatával 176 000 forintot törölt és 2%-os illetékkulccsal számolva az illetéket 44 000 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket és 2000 forint ingatlan-nyilvántartási illetéket írt elő.
A felperes a továbbértékesítést határidőben az előírt módon nem igazolta, ezért az illetékhivatal a 2004. június 25-én kelt határozatával a felperes terhére 352 000 forint pótilletéket írt elő az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (7) bekezdésére hivatkozással.
Az alperes a 2004. augusztus 31-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított. Ítélete indokolása szerint a felperes a 2003. április 19-ig fennállt határidőben, de legkésőbb a határidő elteltét követő 15 napon belül az ingatlan továbbértékesítését az Itv. 23/A. § (7) bekezdése szerinti módon nem igazolta, ezért az illetékhivatal az illetékkülönbözet kétszeresét pótlólag jogszerűen írta elő. A felperes arra való hivatkozása, hogy az illetékhivatal ügyintézőjének az eladást tényét telefonon bejelentette, és az adásvételi szerződést elküldte, nem megfelelő a továbbértékesítés igazolására. Az Itv. 23/A. § (7) bekezdése előírja, hogy a továbbértékesítés igazolását milyen módon kell az illetékhivatal felé bejelenteni. A határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem nem terjeszthető elő az Itv. 23/A. § (8) bekezdése értelmében. A 2003. január 1-jétől módosított Itv. 23/A. § (8) bekezdése a 2002. évi XLII. törvény 301. és 310. § (1) bekezdés alapján a perbeli esetben nem alkalmazható, mert a módosított rendelkezések csak a 2003. január 1-je után illetékkiszabásra bejelentett ügyekben vehetők figyelembe. A módosítás előtti Itv. 23/A. § (8) bekezdése határidő elmulasztás esetére jogkövetkezményként a kedvezmény elvesztését írta elő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását annak megállapítását, hogy pótilleték fizetési kötelezettség nem terheli, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése mellett a közigazgatási hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a perbeli esetben az Itv. módosított 23/A. § (8) bekezdését kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a 2002. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 301. § és 310. § (1) bekezdését. Az eladás tényét 2002. április 15-én az illetékhivatal ügyintézőjének bejelentették, az adásvételi szerződést a továbbértékesítésről megküldték, ezzel a bejelentési kötelezettségüknek eleget tettek. A pótilletéket előíró határozat 2004. június 25-én került meghozatalra, eddig az időpontig a bejelentési kötelezettségüknek az Itv. 23/A. § (7) bekezdése alapján eleget tettek, mulasztást nem követtek el. Esetükben a módosított rendelkezéseket kellett volna az alperesnek és a bíróságnak alkalmaznia.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Kfv. 2. számú végzésével elrendelte abban a jogkérdésben, hogy az Itv. 2003. január 1-jével hatályba léptetett, módosított vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos rendelkezései alkalmazhatóak-e.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 2. számú ítéletét számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta el.
Az elsőfokú bíróság a felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben helytállóan foglalt állást. A Tv. 301. §-a a Tv.</a> rendelkezéseit 2003. január 1-jén léptette hatályba. A Tv. 310. § (1) bekezdése szerint az e törvénynek az Itv. vagyonszerzési illetéket módosító rendelkezéseit azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatálybalépését követően jelentettek be illetékkiszabásra a földhivatalhoz, vagy amelyek e törvény hatálybalépését követően más módon jutottak az illetékhivatal tudomására.
Az elsőfokú bíróság, ezért helyesen döntött, amikor az Itv. módosított 23/A. § (8) bekezdésben foglalt igazolási kérelem lehetőségét csak a 2003. január 1-je után indult vagyonszerzési ügyekben látta alkalmazhatónak. Ezzel ellenkező értelmezés a módosított szabályok visszaható hatályú alkalmazását jelentené.
A felperes illetékfizetési kötelezettsége az Itv. 3. § (3) bekezdése a) pontja alapján az adásvételi szerződés megkötésekor keletkezett, a szerződés földhivatali - illetékkiszabásra történő - bejelentése rögzítette azokat az anyagi és eljárási szabályokat az Itv. 91. § (1) bekezdése és a 97. § (1) bekezdése alapján, amelyeket a felperes illetékügyében alkalmazni kellett. Az illetékfizetési kötelezettségre a földhivatali benyújtáskor hatályos illetékrendelkezések vonatkoztak, ezek tették lehetővé a felperes számára az Itv. 23/A. § (1) bekezdése alapján a kedvezményes 2%-os mértékű illetékkulcs alkalmazását azzal, az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében írt feltétellel, hogy a fizetendő illeték összege akkor nem változik, ha a továbbértékesítésre határidőn belül sor kerül, és azt a felperes az előírtak szerint igazolja. Az illetékkedvezmény feltételes illetékkedvezmény volt, a feltételek nem teljesítésére esetére többletilletékfizetés szankciójának előírásával. Az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében írt határidőben és módon volt lehetőség a feltételes illetékkedvezmény véglegessé tételére és a szankció elkerülésére, a határidő elmulasztása esetére a mulasztás orvoslására, igazolási kérelem benyújtására az Itv. 23/A. § (8) bekezdése nem adott lehetőséget. A felperes az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében írt bejelentési és igazolási kötelezettségének határidőben nem tett eleget, az ingatlan továbbértékesítését nem igazolta, így az alperes határozata - figyelemmel az Itv. 23/A. § (8) bekezdésében írtakra - nem volt jogszabálysértő, amikor a kedvezményt a felperes javára a két év eltelte után már nem biztosította, hanem a szankciót alkalmazta. Az Itv. 23/A. § (8) bekezdésének kógens szabálya a (7) bekezdésben meghatározott határidő elmulasztására az igazolási kérelem benyújtásának lehetőségét nem biztosította.
A perbeli esetben a felperes arra hivatkozott, hogy a továbbértékesítés tényét az illetékhivatalnak bejelentette, ezzel a továbbértékesítést igazolta. Az Itv. 91. § (1) bekezdésében írt illetékkiszabásra történő bejelentés és az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében írt igazolás nem azonosak. Ez utóbbi igazolást a feltételes kedvezményt biztosító hatósághoz, azaz az illetékhivatalhoz kell teljesíteni nem csupán bejelentéssel, hanem az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében meghatározott okirattal. Mindebből következően a felperesi bejelentés, a továbbértékesítés megtörténtéről, nem pótolja a felperes mulasztását és a mulasztás orvoslására sem alkalmas.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a Tv. 310. § (1) bekezdését a Legfelsőbb Bíróság tévesen, a rendelkezéssel ellentétesen értelmezte, mert a hatályba léptető rendelkezést - állítása szerint - nem úgy kell értelmezni, ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság a Kfv. II. 39.188/2004/4. számú eseti döntésében tette. A Legfelsőbb Bíróság elvi határozatainak gyűjteményében közzétette a 2005/1/1263. számú azonos pertárgyú elvi határozatát a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 27. § (2) bekezdése alapján. A Legfelsőbb Bíróság jelen perben eljáró tanácsa az elvi határozatban foglaltakkal egyetért, azzal ellentétes döntés hozatalára nem látott indokot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.169/2005.)