adozona.hu
AVI 2007.7.73
AVI 2007.7.73
Az illetékkedvezményre jogosító feltétel igazolásának hiányában az illetékhatóság jogszerűen mellőzi az Itv. 23/A. § (1) bekezdésébe írt illetékkulcs alkalmazását [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogelődje, a B. Rt. 2001. szeptember 3-án kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a B., Gy. út 93. szám alatti ingatlant. Az adásvételi szerződés VII. fejezetének 2. pontjában a vevő úgy nyilatkozott, hogy az ingatlant továbbeladás céljával vásárolta meg, a szerződést 2001. szeptember 5-én nyújtották be a földhivatalhoz.
A felperesi jogelőd 2001. május 30-i közgyűlésén fogadta el határozatát, amellyel a társaság főtevékenységét TEÁOR 7012 ingatlanforgalmazás tevékenységi körre ...
AVI 2007.7.73 Az illetékkedvezményre jogosító feltétel igazolásának hiányában az illetékhatóság jogszerűen mellőzi az Itv. 23/A. § (1) bekezdésébe írt illetékkulcs alkalmazását [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (1) bek.].
A felperes jogelődje, a B. Rt. 2001. szeptember 3-án kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a B., Gy. út 93. szám alatti ingatlant. Az adásvételi szerződés VII. fejezetének 2. pontjában a vevő úgy nyilatkozott, hogy az ingatlant továbbeladás céljával vásárolta meg, a szerződést 2001. szeptember 5-én nyújtották be a földhivatalhoz.A felperesi jogelőd 2001. május 30-i közgyűlésén fogadta el határozatát, amellyel a társaság főtevékenységét TEÁOR 7012 ingatlanforgalmazás tevékenységi körre változtatták. A változásbejegyzési kérelmet 2001. május 30án nyújtották be a Cégbírósághoz.
A Cégbíróság a változásbejegyzési kérelemnek megfelelően módosította a cég adatait, azonban tévesen tüntette fel a cég főtevékenységét. Ennek kijavítását a felperes csak a közigazgatási per során kérte és a Cégbíróság a 2004. április 23-án kelt 37. számú végzésével rendelkezett a kijavításról és 2001. augusztus 8. napjától a cég főtevékenységét TEÁOR 7012. ingatlanforgalmazásban jelölte meg.
Az illetékhivatal a felperesi jogelődöt több ízben felhívta - sikertelenül - az ingatlanforgalmazásra való jogosultság igazolására, ezért fizetési meghagyásával a felperesi jogelőd terhére 10%-os illetékmérték alkalmazásával 14 065 000 forint visszterhes vagyonszerzési illetéket, 2000 forint ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket állapított meg, és ugyanekkora összegű illetékelőleg megfizetését írta elő.
A felperesi jogelőd fellebbezést nyújtott be a fizetési meghagyással szemben, majd 2003. január 9-én benyújtotta a 2002. december 30-án kelt cégbizonyítványát, amely azonban 1999. január 1-jétől a társaság főtevékenységeként - tévesen - az ingatlan bérbeadás, üzemeltetés tevékenységi kört tüntette föl.
Az alperes a hozzá benyújtott cégbizonyítvány alapján az illetékkedvezményre való jogosultság feltételeit nem látta fennállónak, ezért a 2003. június 11-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes, mint jogutód keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt és a per során csatolta a cégbíróság kijavító végzését és a cég főtevékenységét igazoló dokumentumokat. Az elsőfokú bíróság a per során benyújtott bizonyítékokra figyelemmel az alperes határozatát jogsértőnek tekintette és azt az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Álláspontja szerint bár tény, hogy az illeték kiszabásakor hatályos cégbizonyítvány szerint a felperes főtevékenysége nem az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 23/A. § (1) bekezdésében megkívánt ingatlanforgalmazás volt, azonban a peres eljárás során a felperes bizonyította, hogy mind a közgyűlési jegyzőkönyve, mind a változásbejegyzési kérelme, a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott igazolása szerint a főtevékenysége az adásvételi szerződés kötésekor már ingatlanforgalmazás volt. A változás bejegyzési kérelmet a Cégbíróság tévesen teljesítette, amelynek kijavítása a peres eljárás során megtörtént, ezért nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kijavító végzés szerint a főtevékenység már 2001. augusztus 8. napjától az ingatlanforgalmazás volt, tehát az adásvételi szerződés megkötésekor a felperes a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult volt, és így az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti illetékkedvezményre jogosult volt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Rendkívüli jogorvoslati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet ellentétes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCIII. törvény (Art.) 143. § (1) bekezdésével, a Pp. 339. § (1)-(2) bekezdésével. Álláspontja szerint a per során felmerült új tények alapján a határozat nem lett volna megváltoztatható, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 23/A. § (2) bekezdése kötött bizonyítást ír elő. A felperes az alperesi határozat hozatalakor cégbizonyítvánnyal nem igazolta az illetékkedvezményre való jogosultságát. Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a kereset elutasítását.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt arra, hogy a téves cégbírósági bejegyzés nem a felperes hibájából történt, annak kijavítása iránt eljártak. Azonban a kijavító végzést a Cégbíróság csak 2004. április 23-án hozta meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Kfv. 4. számú végzésével elrendelte abban a jogkérdésben, hogy a bírósági eljárásban új tény, új bizonyíték figyelembe vehető-e.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 9. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a felvetett jogkérdésben tévesen foglalt állást, ezért ítélete a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokba ütközik.
A Pp. XX. Fejezete szerinti peres eljárásokban a bíróság hatásköre arra terjed ki, hogy az alperes határozatának törvényességét - a kereseti kérelem korlátai között - felülvizsgálja. A törvényességi felülvizsgálat arra terjed ki, hogy az alperes határozata a határozat hozatalakor fennálló tényállás alapján az akkor hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő-e. Egységes a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata abban, hogy a bíróság nem vehet figyelembe olyan új tényt, amely a közigazgatási eljárás során nem állt fenn. A bíróság nem alapíthatja a döntését olyan új tényállásra, amely csak a határozat hozatala után bekövetkezett változásokra figyelemmel állapítható meg.
Mindezek alapján tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperes határozatának jogszerűségét nem a határozathozatalkor irányadó tényállás és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján bírálta el. Az illetékkedvezmény igénybevételének feltétele az Itv. 23/A. § (2) bekezdése alapján a cégbizonyítvánnyal igazolt főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazás. A felperes a közigazgatási eljárás során többszöri felhívásra sem tudta cégbizonyítvánnyal az ingatlanforgalmazás főtevékenységet igazolni. Az elsőfokú határozatot követően is olyan cégbizonyítványt csatolt, amely a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást nem igazolta. Az alperes az illetékkedvezményre jogosító feltétel igazolása hiányában jogszerűen mellőzte az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében foglalt illetékkulcs alkalmazását, határozata nem volt jogsértő.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.023/2005.)