adozona.hu
AVI 2007.7.71
AVI 2007.7.71
Az illetékhivatalnak nem feladata a vagyonszerző lehetséges szándékának kifürkészése és minden lehetséges kedvezményre történő kioktatása [1990. évi XCI. tv. 1. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
V. L. 2002. május 9-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a d.-i városban lévő társasházi lakást. A szerződés 2. pontja tartalmazta, hogy az eladó saját beruházásban szolgáltatóházat épít, melyben lakások és üzlethelyiségek kialakítására kerül sor, ezeket az eladó saját tevékenységi körében értékesíti. A szerződés 6. és 7. pontja szerint az eladó vállalta az épület megépítését.
Az adásvételi szerződés földhivatali bemutatására 2002. május 13-án került sor. A Megyei Illetékhivatal a 2...
AVI 2007.7.71 Az illetékhivatalnak nem feladata a vagyonszerző lehetséges szándékának kifürkészése és minden lehetséges kedvezményre történő kioktatása [1990. évi XCI. tv. 1. § (5) bek.].
V. L. 2002. május 9-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a d.-i városban lévő társasházi lakást. A szerződés 2. pontja tartalmazta, hogy az eladó saját beruházásban szolgáltatóházat épít, melyben lakások és üzlethelyiségek kialakítására kerül sor, ezeket az eladó saját tevékenységi körében értékesíti. A szerződés 6. és 7. pontja szerint az eladó vállalta az épület megépítését.Az adásvételi szerződés földhivatali bemutatására 2002. május 13-án került sor. A Megyei Illetékhivatal a 2003. március 18-án kelt fizetési meghagyásával V. L. terhére 255 800 forint vízterhes vagyonátruházási illetéket és 2000 forint eljárási illetéket szabott ki. A határozatot U. L. 2003. március 28-án átvette, ellene fellebbezéssel nem élt, így a határozat 2003. április 14-én jogerőre emelkedett.
U. L. 2003. április 2-án részletfizetés engedélyezését kérte, a Megyei Illetékhivatal tíz hónapi részletfizetést engedélyezett.
U. L. 2003. augusztus 27-én a kiszabott illeték törlésére kérelmet nyújtott be az illetékhivatalhoz, kérelméhez csatolta az építtető nyilatkozatát az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt illetékmentesség megadásához.
A Megyei Illetékhivatal a 2003. október 20-án kelt határozatával az illetékmentesség engedélyezésére irányuló kérelmet elutasította. Az alperes a 2003. december 4-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. V. L. keresetlevelet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyet a megyei bíróság a 2004. március 8-án kelt és április 5-én jogerős 2. számú végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasított a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjára utalással. V. L. a végzés ellen jogorvoslattal nem élt, az illetéket 2004. június 22én megfizette.
A felperes a 2003. március 18-án kelt fizetési meghagyás ellen 2004. szeptember 16-án a óvást nyújtott be. Álláspontja az volt, hogy az adásvételi szerződés 2. pontjából az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt illetékmentesség feltétele igazolt volt és az illetékhivatalnak megfelelő tájékoztatással el kellett volna Látnia V. L.-t az illetékmentesség érvényesítése érdekében.
Az alperes a 2004. október 21-én kelt határozatával az óvást elutasította.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság elutasított. Ítéletének indokolása szerint az alperes jogszerűen járt el, amikor az óvásnak nem adott helyt. Az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontja szerinti illetékmentesség nem alanyi jogosultság, azt minden esetben a kérelmezőnek kell kérnie a mentesség feltételeinek az igazolása mellett. Magából az adásvételi szerződésből nem derült ki, hogy az Itv. 26. §-a által biztosított többféle illetékmentességi eset közül melyik illetékmentességi esetet kívánja a vagyonszerző igénybe venni és nem volt elvárható az sem, hogy az illetékhivatal a vagyonszerző szándékát kitalálja. Magának a kérelmezőnek, azaz az illetékmentességre jogot alapító vagyonszerzőnek kell a kért illetékmentességre egyértelműen nyilatkoznia és annak feltételeit igazolnia az Itv. 26. § (13) bekezdése szerinti időpontig. Ennek V. Z. a számára nyitva álló határidőig nem tett eleget és az illetékhivatalt e körben sem figyelmeztetési, sem tájékoztatási kötelezettség nem terhelte sem az illetékmentesség feltételei, sem annak igazolási módja tekintetében. A felperes által hivatkozott, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. § (5) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség nem értelmezhető tágan, mert az Itv. az illetékmentességek eseteit olyan széles körben biztosítja, hogy emiatt az illetékhivatal nem is élhet a tájékoztatás eszközével, ha az adásvételi szerződésből valamely mentességi forma igénybevételének szándéka nem derül ki. Alappal feltételezhető, hogy mivel a vagyonszerző a szerződés kötésekor ügyvéddel járt el, a jogi képviselő őt a szükséges tájékoztatással ellátta, de a szükséges tájékoztatásért a vagyonszerző is fordulhatott volna az illetékhivatalhoz. Az Itv. 26. §-a a vagyonszerző aktív magatartását igényli, ha az valamelyik illetékmentességet igénybe kívánja venni. A perbeli esetben az illetékhivatalnak a vagyonszerző illetékmentesség érvényesítésére tett nyilatkozata hiányában hiánypótlási kötelezettsége sem volt, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 27. § (2) bekezdése a perbeli esetre nem volt alkalmazható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatását, az óvást elutasító határozat hatályon kívül helyezését, az óvásnak helyt adással a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését és az új eljárásra adott útmutatásként annak előírását, hogy az elsőfokú hatóság köteles figyelmeztetni a vagyonszerzőt a jogainak érvényesítésére. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Art. 1. § (5) bekezdését, az Áe. 2. § (2) bekezdését, 27. § (2) bekezdését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság szűkítően értelmezte a tájékoztatási kötelezettség körét és tévesen állapította meg, hogy jogi képviselet esetén a tájékoztatási kötelezettség nem szükséges. Az Art. 1. § (5) bekezdése sokkal tágabb körben írja elő a tájékoztatási kötelezettséget, ellenkező értelmezés mellett a vagyonszerzőt valamely joga érvényesítésének lehetőségétől megfosztják, ha nem megfelelő tájékoztatást a hatóságtól. Az adásvételi szerződés 2. pontja egyértelműen utalt az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt illetékmentesség igénybevételének lehetőségére, ennek a kedvezménynek az érvényesítését azonban az illetékhivatal nem segítette elő megfelelő tájékoztatás, illetve hiánypótlás hiányában. Az illetékhivatalnak legkésőbb a fizetési meghagyásában figyelmeztetnie kellett volna a vagyonszerzőt a jogainak érvényesítésére. A perbeli esetben V. L. vagyonszerző a jogszabály ismeretének hiányában az illetékmentességi kérelmét csak késve tudta benyújtani. Csak az illetékhivatal rendelkezik olyan jogszabály ismerettel, amelyről feltételezhető, hogy annak alapján a szerződés értelmezésével a vagyonszerzőt a megfelelő jogainak az érvényesítésére figyelmeztetni tudta volna és elkerülhető lett volna, hogy a vagyonszerzőt a jogszabály ismeretének hiánya miatt érje hátrány.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Kfv. 2. számú végzésével elrendelte abban a jogkérdésben, hogy köteles-e az illetékhivatal a vagyonszerzőt jogairól, az illetékkedvezmény feltételeiről tájékoztatni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a felvetett jogkérdésben helytállóan foglalt állást. Az illetékhivatal tájékoztatási kötelezettsége szempontjából közömbös, hogy a vagyonszerző fél a szerződéskötéskor eljárt jogi képviselőtől kapott-e tájékoztatást az érvényesíthető illetékmentesség(ek)ről, illetékkedvezményekről vagy sem. Az illetékhivatalnak az Art. 1. § (5) bekezdésében szabályozott tájékoztatási kötelezettsége a fél által kötött szerződés tartalmától függ. Amennyiben a szerződésből magából az érvényesíteni kívánt illetékmentesség nem tűnik ki, az illetékhivatalt az Itv. alapján széles körben igénybe vehető illetékmentességi és illetékkedvezménnyel járó esetekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség nem terheli. Az illetékmentesség nem alanyi jogon járó jogosultság, hanem a törvényben előírt feltételek igazolása mellett, a vagyonszerző által az illetékmentesség érvényesítésére tett kifejezett kérelem esetén vehető igénybe.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontja szerinti illetékmentesség igénybevételének feltételei a következők: - a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozó által
- értékesítés céljára újonnan épített, illetve építtetett - harminc millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű,
- új lakás tulajdonjogának, ilyen lakás tulajdoni hányadának megvásárlása,
- és a vagyonszerzőnek a vállalkozónak a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosultságáról, valamint a felépítését követő első értékesítésről szóló nyilatkozatóval a mentesség feltételeinek igazolása,
- legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig.
A perbeli esetben a 2002. május 9-én kelt szerződés 2. pontjából az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontja szerinti illetékmentesség érvényesítésére "következtetés" nem volt levonható. A szerződés 2. pontja azt rögzítette, hogy az eladó saját beruházásban megvalósuló ingatlant értékesít. Önmagában ezeknek a tényeknek a szerződésben való rögzítése nem jelenti azt, hogy a vagyonszerző az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontja szerinti új lakás első értékesítéséhez kapcsolódó mentességet kívánja igénybe venni, mert az Itv. 26. §-ában biztosított illetékmentességi eseten kívül a vagyonszerző más az Itv.-ben biztosított [például esetleg a 21. § (5) bekezdése szerinti] illetékkedvezményt is igénybe vehette volna. A választás joga a vagyonszerzőt illeti meg. A vagyonszerzőnek az érvényesíteni kívánt illetékmentességre, kedvezményre nyilatkoznia és a feltételeket a törvényben előírt módon és időben igazolnia kell. Amíg az illetékhivatal a vagyonszerző egyértelmű szándékáról nem értesül, tájékoztatási kötelezettség sem terheli a szóba jöhető, lehetséges illetékkedvezményi és mentességi esetekről. Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy az illetékhivatalnak nem feladata a vagyonszerző lehetséges szándékának kitalálása, minden lehetséges kedvezményre való kioktatása, mert ez az Art. 1. § (5) bekezdésének törvényellenesen tág értelmezésével járna. Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki azt is, hogy az illetékhivatalt hiánypótlási kötelezettség csak egyértelműen megjelölt illetékkedvezmény illetve illetékmentesség esetén terheli. Tény, hogy a perbeli esetben a vagyonszerző - ha a törvényi feltételeket a vagyonszerzés időpontjában a törvényben megjelölt módon igazolta volna és a kedvezmény alkalmazását kéri - illetékmentesség illethette volna meg. Ennek elmaradása azonban nem az ügyen eljárt illetékhatóságok terhére róható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.(Legf. Bír. Kfv. II. 39.167/2005.)