adozona.hu
AVI 2007.4.37
AVI 2007.4.37
Az olyan megállapodások, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak piacot vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével (1991. évi LXXVIII. tv. 12. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes menetrendszerű szárazföldi személyszállítási tevékenységet végez, egyik alapítója, 51%-ban többségi tulajdonosa az Sz. Város Önkormányzata (továbbiakban: Önkormányzat). A 2002. január 2-án kötött megállapodás értelmében a felperes bérleti, közterület-használati díjat fizetett az Önkormányzat tulajdonában lévő utak, közterületek, buszmegállók igénybevételéért, az Önkormányzat pedig vállalta ezek fokozott tisztítását, síkosság-mentesítését. A 2002. évben hatályos önkormányzati rendel...
AVI 2007.4.37 Az olyan megállapodások, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak piacot vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével (1991. évi LXXVIII. tv. 12. §)
A felperes menetrendszerű szárazföldi személyszállítási tevékenységet végez, egyik alapítója, 51%-ban többségi tulajdonosa az Sz. Város Önkormányzata (továbbiakban: Önkormányzat). A 2002. január 2-án kötött megállapodás értelmében a felperes bérleti, közterület-használati díjat fizetett az Önkormányzat tulajdonában lévő utak, közterületek, buszmegállók igénybevételéért, az Önkormányzat pedig vállalta ezek fokozott tisztítását, síkosság-mentesítését. A 2002. évben hatályos önkormányzati rendelet szerint az önkormányzat a településen állandó lakcímmel rendelkező tanulók és nyugdíjasok részére szociális segélyként, utazási támogatást nyújtott a helyi menetrend szerinti közlekedésben érvényes kedvezményes bérletjegy árának erejéig. A bérleti díjak befizetési időpontja röviddel előzte meg a támogatások kifizetésének, elszámolásának időpontját. A polgármesteri hivatalban az utazási támogatásokat egy összegben helyezték kiadásba, a segély kiosztásával megbízott személy (a felperes pénztárosa, az általános iskola igazgatója) azt egy tételben vette fel. A támogatottakkal a segély átvételéről listát íratott alá, egyben a bérleteket kiosztotta. A tanulók bérleteinek ellenértékét az Önkormányzat fizette ki. Mindenki, aki 67,5%-os utazási kedvezményre jogosult volt, az önkormányzattól utazási támogatásban részesült.A felperes az Önkormányzat által a közterület bérleti díjról kibocsátott számlákat befogadta, elszámolta, az azokon feltüntetett általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) levonásba helyezte.
2002. évben a felperes árbevételének 96%-át tette ki a kedvezményes bérletek értékesítése, valamint a fogyasztói árkiegészítés.
Az adóhatóság a felperesnél 2002. évre ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 1 990 000 Ft áfa, 13 179 000 Ft fogyasztói árkiegészítés, 7 280 000 Ft adóbírság, 2 738 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt bíróság határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. év LXXIV. törvény 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, 48. § (1) és (5) bekezdésében, az 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fa. tv.) 12. § (2) bekezdés b) pontjában és (3) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az Önkormányzat olyan szolgáltatást számlázott ki, amely alapfeladata, amelyet nem vállalkozási tevékenységként végez, amelyre a költségvetéstől a fedezetet megkapta. A gazdasági esemény nem a számlákban foglaltaknak megfelelően ment végbe, a számlázások a segélyek kifizetésének időszakához igazodtak, ami színleltségre utal. A számlák alapján az áfa nem vonható le, a felperes a jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta. A felek által alkalmazott konstrukció célja az volt, hogy a felperes üzletpolitikai érdekei érvényesüljenek, illetve, hogy megkerüljék azt a jogszabályi rendelkezést, mely szerint árkiegészítés a jogi személyek által vásárolt bérletek után nem vehető igénybe.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben, a fogyasztói árkiegészítés adónemet érintő döntés, illetve ennek jogkövetkezményei (adóbírság, késedelmi pótlék) tekintetében találta alaposnak. Ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően e körben hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan, az áfa adókülönbözet tekintetében, a felperes keresetét elutasította.
Álláspontja szerint az oktatási intézmények jogszabályszerűen vásároltak saját tanulóik számára kedvezményes bérletet. Az ellenérték az Önkormányzat általi kiegyenlítése nem jogszabálysértő. A felperes tevékenységétől független, hogy az Önkormányzat szociális rendeletét hogyan alkotja meg, és milyen feltételekkel nyújtja a támogatást. Ezért a nyugdíjasok részére biztosított kedvezményes bérletek utáni fogyasztói árkiegészítést igénybevétele nem jogszabálysértő. Nem állapítható meg, hogy az Önkormányzat a közlekedési támogatást a felperes által befizetett bérleti díjból finanszírozta volna. Az alperes nem támasztotta alá azt a hivatkozását, mely szerint a felperes üzletpolitikai céllal nyújtott kedvezményt. A felperes jogait rendeltetésszerűen gyakorolta, a fogyasztói árkiegészítés adónemben tett alperesi megállapítások megalapozatlanok, ennél fogva jogszabálysértőek.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a keresetnek helyt adó ítéleti döntés hatályon kívül helyezését és e körben is a felperes keresetének elutasítását. Vitatta a jogerős ítéletben megállapított tényállás helyességét. Azzal érvelt, hogy az ítéleti döntés nem felel meg az Art. 1. § (7) bekezdésébe, 2. § (1) bekezdésébe és a Fa. tv. 12. § (2) bekezdésébe, 12. § (3) bekezdés b) pontjába foglaltaknak.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályban tartását kérte. Azzal érvelt, hogy a jogszabályi lehetőségek igénybevétele nem minősíthető jogellenesnek akkor, ha a tevékenység valós, és tényleges igényt elégít ki. Nem róható terhére az, hogy a jogszabályban meghatározott módon vette igénybe bevételkiesésének állami pótlását, az árkiegészítést.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 15. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét e körben elutasította.
A Fa. tv. nem zárja ki az Önkormányzatoknak azt a jogát, hogy az érintettek kiadásaihoz egyéni és utólagos elbírálás alapján hozzájáruljanak, és azt sem, hogy a tömegközlekedés tárgyi feltételeit - szerződésekben rögzítetten - biztosítsák. A fogyasztói árkiegészítésnek azonban az a célja, hogy a közlekedés és szolgáltatásnyújtónak az utazási kedvezmény miatti bevétel kiesését a költségvetés terhére ellentételezze. Ezért az olyan megállapodások, ügyletek, egyéb cselekmények, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak piacot vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével.
Az 1998. január 1-jétől hatályos törvénymódosításoknak éppen az volt a célja, hogy kizárják az olyan bérletvásárlásokat, amikor a többségi tulajdonuk révén közvetlenül érdekelt önkormányzatok az utazási szükségletektől független bérletvásárlások és konstrukciók révén piacot, illetve bevételt teremtettek a szolgáltatónak [1997. évi CVIII. törvény és ehhez fűzött miniszteri indokolás, Fa. tv. 12. § (3) bekezdése].
Az alperesnek és a bíróságnak - a felperes érvelésével ellentétben - nemcsak a fogyasztói árkiegészítés formai törvényi feltételeit kellett megvizsgálnia.
Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében ugyanis a szerződéseket, ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Ennél fogva az alperes helyesen vonta értékelési körébe a felperes és az Önkormányzat között létrejött az időpontjukból, elnevezésükből, tartalmukból következően egymástól elválaszthatatlan, fogyasztói árkiegészítéssel szorosan összefüggő ügyleteket. Ezeket helyesen értékelte és minősítette.
Az alperes a rendelkezésére álló bizonylatok, megállapodások, nyilatkozatok alapján iratszerűen rögzítette, hogy a bérletvásárlást nem a magánszemélyek (tanulók, nyugdíjasok) kezdeményezték, nem maguktól kérték a támogatást sem, azt az Önkormányzat automatikusan adta nekik. A segély kiosztásával megbízott személy (általános iskola igazgatója, felperes pénztárosa) az adott időszakra vonatkozóan a segély összegét egy tételben vette fel, a segélyek nem, csupán a kedvezményes bérletek kerültek kiosztásra. A vásárlói kör megteremtésére tehát mesterségesen került sor, és ténylegesen az Önkormányzat finanszírozta a kedvezményes bérleteket minden olyan személy után, aki után járt a fogyasztói árkiegészítés. Ezt igazolják a határozatokkal érintett időszakra vonatkozó pénzmozgásokat tartalmazó bizonylatok, amelyek az Önkormányzatnak fizetett használati díjak bevételezésének időpontjára és a kedvezményes bérletek vásárlására fordított segélyek kiutalására, kifizetésére vonatkoznak. Bizonyított tény az is, hogy a használati díj mértéke sem a szerződések szerinti összeghez igazodott.
A felperes a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva mindezekkel szemben nem élt ellenbizonyítással. Nem csatolt olyan bizonyítékot, amely az utazási szükségleteknek megfelelő kedvezményes bérletre jogosultak által kezdeményezett bérletvásárlást igazolta volna. E körben kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság is megállapította a konstrukció egyik elemét érintő, bérleti díjra, áfa adókülönbözetre vonatkozó ügyletek jogszabálysértő voltát.
Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az alperes nem az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát, hanem a különböző ügyleteknek az adójogi minősítését végezte el. Az ennek alapjául szolgáló tények tekintetében pedig - felperesi ellenbizonyítás hiányában - az alperesi határozattól eltérő tényállás nem állapítható meg. Az ügyletek adójogi minősítéséből következően a Fa. tv. 12. § (2) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése szerinti következtetések az Art. 2. § (1) bekezdése rendelkezésére is figyelemmel jogszerűek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét e körben elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.218/2005.)