adozona.hu
AVI 2006.12.130
AVI 2006.12.130
A közterület és úthasználati díj tulajdonosi jogokra, szerződésekre alapozottan nem szedhető (1991. évi LXXVIII. tv. 12. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tevékenységét 2003. április 22-én kezdte meg, ami helyi menetrend szerinti autóbuszos személyszállítás volt. Egyik alapítója a Város Önkormányzata. A 2003. július 3-án kötött megállapodás értelmében a felperes közterület-használati díjat fizetett az önkormányzat tulajdonát képező vagyontárgyak - közutak, buszmegálló, buszváró - használatáért, az önkormányzat pedig vállalta ezek karbantartását hó- és fagymentesítését, kivilágítását. Ugyanezen a napon kelt szerződéssel a felperes díj...
AVI 2006.12.130 A közterület és úthasználati díj tulajdonosi jogokra, szerződésekre alapozottan nem szedhető (1991. évi LXXVIII. tv. 12. §)
A felperes tevékenységét 2003. április 22-én kezdte meg, ami helyi menetrend szerinti autóbuszos személyszállítás volt. Egyik alapítója a Város Önkormányzata. A 2003. július 3-án kötött megállapodás értelmében a felperes közterület-használati díjat fizetett az önkormányzat tulajdonát képező vagyontárgyak - közutak, buszmegálló, buszváró - használatáért, az önkormányzat pedig vállalta ezek karbantartását hó- és fagymentesítését, kivilágítását. Ugyanezen a napon kelt szerződéssel a felperes díj ellenében bérbe vett önkormányzati ingatlant is autóbusz tárolására. A 2003. évben hatályos önkormányzati rendelet szerint a településen állandó bejelentett lakcímmel rendelkező tanulók és 70 év feletti lakosok részére az önkormányzat utazási támogatást nyújtott a kedvezményes bérlet erejéig. A közterület használati és bérleti díjak befizetésének időpontja röviddel megelőzte a bérlettámogatások időpontját, illetőleg megegyezett a bérlettámogatások elszámolásának időpontjával. A polgármesteri hivatalban az utazási támogatásokat egy pénztárbizonylaton helyezték kiadásban, ezt a felperes, mint a bérletek ellenértékét egy pénztárbizonylaton vételezte be. A tanulók bérleteinek ellenértékét az önkormányzat fizette ki. A felperes árbevételének több mint 96%-a a kedvezményes bérletek értékesítéséből származott.Az adóhatóság a felperesnél 2003. október hónapra kiutalás előtti fogyasztói árkiegészítés ellenőrzést végzett. Ennek eredményeképpen az elsőfokú határozat a felperes terhére 5 744 000 forint jogosulatlan igénylésnek minősülő fogyasztói árkiegészítés adókülönbözetet állapított meg, amely miatt 2 872 000 forint bírságot is kiszabott.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatát helybenhagyta. Az alperes döntését az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése, 1/A. §-a, valamint az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) bekezdése, továbbá a fogyasztási adóról szóló 1991. évi LXXVIII. törvény, az 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 32. § (1) bekezdés, 33. § (1) bekezdés c) pont, és 34. §-ában foglaltakra alapította.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében megállapította, hogy a felperes fogyasztói árkiegészítés iránti igénye formálisan megfelelt ugyan a Fa. tv. rendelkezéseinek, ugyanakkor a felperes és tulajdonosai közötti keretfinanszírozásokra figyelemmel az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy az alkalmazott konstrukció kizárólag a fogyasztói árkiegészítés igénybevételére irányult. Ezért a felperes eljárása a rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmába ütközik, melynek jogkövetkezményeit az alperes helyesen alkalmazta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes előadta, hogy a bíróság helytelenül állapította meg a tényállást, és az érdemi döntése sértette az Ötv. 8. § (1)-(2) bekezdését, az Fa. tv. 12.,13. §-át, az Art. 1. § (7) bekezdését és l/A. §-ait, valamint az Alkotmánybíróság 724/B 1994. határozatában és a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályban tartását.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az ítéleti tényállás a perbeli esetben iratszerű okiratokkal alátámasztott téves következtetéseket sem tartalmazott. Nem állapítható meg jogszabálysértés azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték tekintetében nem volt azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok eltérő értékelésére, illetőleg a felperes felülvizsgálati kérelme felülmérlegelésére irányul, amelyre a felülvizsgálati eljárásban, mint rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Pp. 270. § (1) bekezdése és a 275. § (1) bekezdése alapján nincs lehetőség.
Az alperes és az elsőfokú bíróság az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti rendelkezés alapján helyesen végezte el a fogyasztói árkiegészítés visszaigénylésével kapcsolatos ügyletek, szerződések, és egyéb cselekmények adójogi minősítését. A felperes által megfogalmazott jogkérdés kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság a következőkre.
A Fa. tv. nem zárja ki az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy az érintettek kiadásaihoz egyéni és utólagos elbírálás alapján hozzájáruljanak, és az sem, hogy a tömegközlekedés tárgyi feltételeit - a szerződésekben rögzítetten - biztosítsák. A fogyasztói árkiegészítésnek azonban az a célja, hogy a közlekedési szolgáltatás-nyújtónak az utazási kedvezmény miatti bevétel kiesését a költségvetés terhére ellentételezze. Ezért az olyan megállapodások, ügyletek, egyéb cselekmények, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak piacot vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével. Az 1998. január 1-jétől hatályos törvénymódosításoknak éppen az volt a célja, hogy kizárják a jogszabályi rendelkezéseknek meg nem felelő olyan bérletvásárlási lehetőségeket, amikor a többségi tulajdonuk révén közvetlenül érdekelt önkormányzatok az utazási szükségletektől független bérletvásárlások és konstrukciók révén piacot illetve bevételt teremtettek a szolgáltatónak. [1997. évi CVIII. törvény és az ehhez fűzött Miniszteri indokolás. Fa. tv. 12. § (3) bekezdése]
Hangsúlyozza továbbá a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a közterület és úthasználati díj tulajdonosi jogokra szerződésekre alapítottan nem szedhető, az csak magasabb szintű jogszabállyal nem ellentétes alacsonyabb szintű jogszabályi rendelkezésen, hatósági döntésen, törvényes jogcímen alapulhat.
A felperes nem tudott megjelölni olyan jogszabályhelyet, amely igazolta volna, hogy a bérletek fedezeteként kiszámlázott közterületi használati díjak jogszerűek lennének, illetve hogy a kedvezményes bérletekre adott önkormányzati térítés megfelelne a segélyek folyósítására vonatkozó előírásoknak, illetve hogy az önkormányzat érdemben is vizsgálta volna az utazási segély címén adott összegek kiutalásának feltételeit.
Az alperesnek és a bíróságnak a felperes érvelésével ellentétben nemcsak a fogyasztói árkiegészítés formai törvényi feltételeinek meglétét kellett megvizsgálnia. Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében ugyanis kötelesek a szerződési ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint minősíteni. Ennél fogva a felperes és az önkormányzat között létrejött időpontjukból, elnevezésükből, tartalmukból következően is egymástól elválaszthatatlan fogyasztói árkiegészítéssel szorosan összefüggő ügyleteket, szerződéseket, értékelniük és minősíteniük kellett. Az irányadó tényállás alapján pedig helyes ténybeli és jogkövetkeztetést vontak le a tekintetben, hogy a kedvezményes bérletjegyek pénzügyi fedezetét a felperes által fizetett díjak adták. Ezekből nyújtott az önkormányzat a támogatásra, a bérletvásárlásra, azaz a fogyasztói árkiegészítés alapját képező bevételre. A bérletértékesítési konstrukció tekintetében is megállapítható, hogy az utazási szükséglettől független volt.
Helyes tehát az a megállapítás is, mely szerint a felperes lényegében az 1997. évi CVIII. törvénymódosítással megszüntetni kívánt jogsértő gyakorlatot folytatta tovább a vizsgált időszakban.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, az elsőfokú bíróság ítélete nem sértett szabályt, az abban foglalt érdemi döntés megfelelt az eljárási- és anyagi jogi rendelkezéseknek, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.080/2005.)