adozona.hu
AVI 2006.11.126
AVI 2006.11.126
Az illetéket annyiszor kell megfizetni, ahány közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérik (1990. évi XCIII. tv. 40., 50. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2002. július-december és 2003. január-július hónapokra bevallás utólagos vizsgálatára irányuló fogyasztói árkiegészítés ellenőrzést végzett a felperesnél, melynek eredményeként határozatával 37 934 000 forint adóhiánynak is minősülő fogyasztói árkiegészítés különbözetet állapított meg, 18 967 000 Ft adóbírságot és 6 219 000 forint késedelmi pótlékot szabott ki. A II. r. alperes határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú adóhatóság 20...
Az elsőfokú adóhatóság 2003. augusztus hónapra lefolytatott ellenőrzés eredményeként a felperes terhére 5 392 000 forint fogyasztói árkiegészítés különbözetet állapított meg, és 2 696 000 forint adóbírságot szabott ki. Az I. r. alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú adóhatóság 2003. szeptember hónapra megtartott ellenőrzés eredményeként a felperes terhére 7 504 000 forint fogyasztói árkiegészítés különbözetet állapított meg, és 3 752 000 forint adóbírságot szabott ki. Az I. r. alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Mindhárom alperesi határozat megállapította, hogy a felperes a fogyasztói árkiegészítések igénylésekor nem járt el körültekintően és jogszerűen. A felperesi társaság 51%-os többségi tulajdonosa a K. Város Önkormányzata. A felperes közterületi használati díjat fizetett a város Polgármesteri Hivatalának. Az önkormányzat a tanulók és nyugdíjasok részére az utazási segélyből biztosította a kedvezményes bérletek fedezetét. A közigazgatási hatóságok az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján megállapították, hogy a felperes magatartása csak a fogyasztói árkiegészítés igénylésére irányult, a rendeltetésszerű joggyakorlás elve sérült.
A felperes keresetében az alperesek jogerős határozatainak bírósági felülvizsgálatát kérte, kifejtve, hogy a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) előírásainak eleget tett, a szükséges engedélyekkel, a személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezett a szolgáltatási tevékenységhez. Az adóhatóságok az árkiegészítés igényléséhez nem köthető megállapításokat tettek, a felperes jóhiszeműen gyakorolta a jogszabály által biztosított jogait.
Hivatkozott a városi bíróság hasonló tényállású ügyben hozott ítéletére.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes fogyasztói árkiegészítés iránti igénye formálisan valóban megfelelt a Fat. 6-7. §-aiban foglalt feltételeknek. Ugyanakkor a felperes és tulajdonosaik között létrejött keretfinanszírozásra figyelemmel az alkalmazott konstrukció kizárólag a fogyasztói árkiegészítés igénybevételére irányult. A felperes eljárása így a rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmába ütközik. A felperes által hivatkozott ítélet meghozatalakor az Art. 1/A. §-ában foglaltak még nem voltak hatályban, így az ott eljáró bíróság azt nem is alkalmazhatta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek történő helyt-adást, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, iratellenes, anyagi- és eljárásjogi jogszabályokat sért. Nem felel meg a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 8. § (1)-(2) bekezdésében, a Fat. 12., 13., §-ában, az Art. 1. §-ában, az Art. 1. § (7) bekezdésében, 1/A. §-ában, 62. § (6) bekezdésében, az Alkotmánybíróság 724/B 1994. AB határozatában, és a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A keret-megállapodások célja a tömegközlekedési szolgáltatás teljesítése, tárgyi feltételeinek biztosítása, és a lakosság utazási igényének kielégítése volt, nem pedig a fogyasztói árkiegészítés igénybevétele.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte azzal, hogy a rendelkezésre álló iratok, nyilatkozatok, szerződések, ügyletek alapján megállapítható, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás elve sérült.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. A (2) bekezdés szerint a felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő.
A fél által megjelölt jogszabálysértés vonatkozhat mind, anyagi jogi, mind eljárásjogi jogszabálysértésre, de ez utóbbinak az érdemi döntésre is kihatással kell lennie.
A felülvizsgálati eljárás elsősorban a jogkérdés felülvizsgálatára biztosított rendkívüli perorvoslat. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése a jogerős határozatot hozó bíróság feladata.
A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében, a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.
A felülvizsgálati eljárásban a tényállás módosítására, a bizonyítékok felülmérlegelésére általában nincs mód, csak akkor, ha a jogerős ítélet tényállást nem állapított meg, vagy az iratellenes megállapítást tett, a bizonyítékokat pedig kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A felperes felülvizsgálati kérelme - tartalma szerint - részben a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság az iratok, bizonyítékok áttanulmányozása után arra a jogi következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást, iratellenesség nem tapasztalható, és a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján megfelelően, okszerűn értékelte.
Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében az adóhatóság jogosult és köteles is a szerződést, ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint minősíteni. Ezért az alpereseknek és a bíróságnak - a felperes érvelésével ellentétben - nem csak a fogyasztói árkiegészítés formai törvényi feltételeinek meglétét kellett megvizsgálnia. Ennél fogva a felperes és az önkormányzat között létrejött időpontjukból, elnevezésükből, tartalmukból következően is egymástól elválaszthatatlan, fogyasztói árkiegészítéssel szorosan összefüggő ügyleteket, szerződéseket értékelniük és minősíteniük kellett.
A Fat. valóban nem zárja ki az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy az érintettek kiadásaihoz egyéni és utólagos elbírálás alapján hozzájáruljanak, és azt sem, hogy a tömegközlekedés tárgyi feltételeit - szerződésekbe rögzítetten - biztosítsák. A fogyasztói árkiegészítésnek azonban az a célja, hogy a közlekedési szolgáltatást nyújtónak az utazási kedvezmény miatti bevételkiesését a költségvetés terhére ellentételezze. Ezért az olyan megállapodások, ügyletek, egyéb cselekmények, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak piacot vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével. Az 1998. január 1-jétől hatályos törvénymódosításoknak éppen az volt a célja, hogy kizárják a jogszabályi rendelkezéseknek meg nem felelő olyan bérletvásárlási lehetőségeket, amikor a többségi tulajdonuk révén közvetlenül érdekelt önkormányzatok az utazási szükségletektől független bérletvásárlások és konstrukciók révén piacot, illetve bevételt teremtettek a szolgáltatónak [1997. évi CVIII. törvény és az ehhez fűzött miniszteri indokolás, Fat. 12. § (3) bekezdése].
Hangsúlyozza továbbá a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy közterület- és úthasználati díj tulajdonosi jogokra, szerződésre alapítottan nem szedhető. Az csak magasabb szintű jogszabállyal nem ellentétes, alacsonyabb szintű jogszabályi rendelkezésen, hatósági döntésen, törvényes jogcímen alapulhat. A felperes sem tudott megjelölni olyan jogszabályhelyet, amely azt igazolta volna, hogy a bérletek "fedezeteként" kiszámlázott közterület-használati díjak jogszerűek lennének, illetve, hogy a kedvezményes bérletekre adott önkormányzati térítés megfelelne a segélyek folyósítására vonatkozó előírásoknak, vagy, hogy az önkormányzat érdemben is vizsgálta volna az utazási segély címén adott összegek kiutalásának feltételeit.
A jogerős ítélet helyes ténybeli és jogkövetkeztetést vont le a tekintetben, hogy a kedvezményes bérletjegyek pénzügyi fedezetét a felperes által fizetett díjak adták. Ezekből nyújtotta az önkormányzat a támogatást a bérletvásárlásra, azaz a fogyasztói árkiegészítés alapját képező bevételre. A bérlet értékesítési konstrukció tekintetében is jogszerűen rögzítették, hogy utazási szükséglettől független volt. Helyes tehát az a megállapítás is, mely szerint a felperes lényegében az 1997. évi CVIII. törvénymódosítással megszüntetni kívánt jogsértő gyakorlatot folytatta tovább a vizsgált időszakban.
A felperes keresetében három közigazgatási határozat jogszerűségének felülvizsgálatát kérte. A Pp. 25. § (3) bekezdésére, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 40. § (3) bekezdése, és 50. § (1) bekezdése alapján az illetéket annyiszor kell megfizetni, ahány közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kéri. Ezért az egyenként kiszámított illeték összege ebben az esetben meghaladhatja az Itv. 50. § (1) bekezdésében meghatározott maximum illeték összegét, mint ahogyan a perbeli esetben is ez történt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem sért eljárási szabályt, az abba foglalt érdemi döntés megfelel a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi - jogszabályi rendelkezéseknek. Ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.122/2005.)