adozona.hu
AVI 2006.9.101
AVI 2006.9.101
A tarifás besorolás az áru megnevezésének alapján legközvetlenebbül meghatározható, a termék fajtájának, jellegének megfelelő, a vámtarifában feltüntetett vámtarifaszámok alkalmazását jelenti (1995. évi CI. tv. 5. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. április 4-én kérte az általa importált és belföldön forgalmazott C. csepp gyógyhatású készítmény vámkezelését az általa megnevezett 3004/90-19-02 vámtarifaszám alatt.
A vámhivatal a felperes vámtarifa besorolását nem fogadta el, mivel korábbi vámkezelése során történő mintavétel eredményeként a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézetétől kapott szakvélemény alapján a terméket a 2208.90-69-00 vámtarifaszám alá sorolta. A besorolás eredményeképpen a vámhatóság elsőfokú határ...
AVI 2006.9.101 A tarifás besorolás az áru megnevezésének alapján legközvetlenebbül meghatározható, a termék fajtájának, jellegének megfelelő, a vámtarifában feltüntetett vámtarifaszámok alkalmazását jelenti (1995. évi CI. tv. 5. §).
A felperes 2003. április 4-én kérte az általa importált és belföldön forgalmazott C. csepp gyógyhatású készítmény vámkezelését az általa megnevezett 3004/90-19-02 vámtarifaszám alatt.A vámhivatal a felperes vámtarifa besorolását nem fogadta el, mivel korábbi vámkezelése során történő mintavétel eredményeként a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézetétől kapott szakvélemény alapján a terméket a 2208.90-69-00 vámtarifaszám alá sorolta. A besorolás eredményeképpen a vámhatóság elsőfokú határozatával a felperest további, összesen 1 231 472 Ft vámteher megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatában a Vegyvizsgáló Intézet 2002. május 21-én kiadott szakértői véleményére hivatkozott, mely szerint a bevizsgált termék megnevezése növényi kivonat alapú szeszesital, helyes vámtarifaszáma 2208.90-69-00. A határozat szerint a termék azért nem sorolható a felperes által hivatkozott 3004. vámtarifaszám alá, mivel a 30-as árucsoport előtti kiegészítő megjegyzés 1. pontjában feltüntetett feltételeknek nem felelt meg. Így a C. csepp elnevezésű termék dobozán illetőleg a mellékelt betegtájékoztatóban nem szerepelt az a kór, betegség, amely esetén a készítmény használandó, továbbá nem került feltüntetésre a készítményben levő hatóanyagok mennyisége. Megfelelt viszont a termék a Kereskedelmi Vámtarifa 13. számú árucsoportjához tartozó megjegyzések 1. bekezdés d) pontjának, mely szerint azokat a termékeket, amelyek szesztartalmú növényi nedveket és kivonatokat tartalmaznak, italként elkészítve a 22. árucsoportba kell osztályozni.
A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes sérelmezte, hogy a vámhatóság az eljárása során figyelmen kívül hagyta a Kereskedelmi Vámtarifa kihirdetéséről szóló 64/1995. (XI. 24.) IKM-PM együttes rendelet 2. §-a szerinti Harmonizált Rendszer alkalmazásának általános szabályairól szóló rendelkezését.
A vámhatóság azzal követett el jogszabálysértést, hogy nem alkalmazta a vámáru tarifális besorolása alkalmával a sorrendiség betartásának elvét.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a C. cseppre vonatkozó rendelkezései tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a vámáru áruosztályozásának szabályai alkalmazása során kötelező elv a sorrendiség betartása. A sorrendiség elve érvényesül a különálló szabályok és az egyes szabályok belső rendelkezéseinek alkalmazása során is. Ez azt jelenti, hogy ha a tarifaszámok szövegében megfogalmazott feltételeknek a vizsgált vámáru nem felel meg, úgy az adott vámtarifaszám alá történő besorolás szóba sem jöhet. A megjegyzésekhez történő továbblépésre, vagy az abban foglalt rendelkezések alkalmazására csak akkor van lehetőség, ha a tarifaszám szövegében foglalt árumegnevezés alapján nem lehet eldönteni, hogy a vámáru a felmerülő vámtarifaszám alá tartozik-e vagy sem.
A bíróság megállapította, hogy ennek az elvnek a megsértésével járt el a vámhatóság azzal, hogy elsődlegesen nem az 1-es szabály rendelkezései alapján, a vámtarifaszám szövegében foglalt áru megnevezést vizsgálta, hanem a 30. árucsoport előtti kiegészítő megjegyzés 1) pontját alkalmazta.
Az új eljárásra vonatkozóan előírta az elsőfokú bíróság, hogy a vámhatóságnak indokolt határozatot kell hoznia arra vonatkozóan, hogy a C. csepp 3004. vámtarifaszám alá sorolható készítménynek minősül-e, illetőleg a felperesi hivatkozásra figyelemmel indokolni köteles, az alperes, illetőleg elsőfokú hatósága, hogy a vámtarifa besorolás általános szabályai szerint az miért nem sorolható a felperes által kezdeményezett vámkezelésben általa feltüntetett vámtarifaszám alá.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperesnek az volt az álláspontja, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg az áruosztályozásra vonatkozó úgynevezett sorrendiség elvének alkalmazását, ezen túl fenntartotta azt a korábban kifejtett álláspontját, miszerint a perbeli termék nem tartozik a 3004. vámtarifaszám alá.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A perben eldöntendő kérdés az volt hogy a felperes által importált C. csepp nevű termék vámtarifa besorolását a vámhatóság a jogszabályoknak megfelelően végezte-e el; az ennek következményeként felmerült vámteher fizetési kötelezettség és annak összegszerűsége nem volt vitatott.
A vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény 5. §-a szerint a tarifális besorolás a termék azonosításához szükséges. Az áru megnevezések alapján legközvetlenebbül meghatározható a termék fajtájának, jellegének megfelelő, a vámtarifában feltüntetett vámtarifaszámok alkalmazását jelenti. A tarifális besorolás általános szabályait a törvény végrehajtási rendelete, a 64/1995. (XI. 24.) IKM-PM rendelet (a továbbiakban: R) szabályozza. A rendelettel kihirdetésre került a Harmonizált Rendszeren és az Európai Közösség által alkalmazott Kombinált Nomenklatúrán alapuló Kereskedelmi Vámtarifa. A harmonizált rendszer alkalmazásának általános szabályait az R1-es számú melléklet tartalmazza.
Az 1-es számú melléklet első szabálya szerint az áruosztályok, az árucsoportok és az áru alcsoportok címe csak tájékoztatásul szolgál; az árukat a vámtarifaszámok szövegében foglalt árumegnevezések, az áruosztályokhoz és az árucsoportokhoz tartozó megjegyzések rendelkezései szerint kell osztályozni, valamint az alábbi szabályok szerint, feltéve hogy azok nem ellentétesek a vámtarifaszámokkal és a megjegyzésekkel.
Az 1-es szabály alkalmazásának részletesebb módját az 1-es szabályhoz fűzött I. II. III. IV. és V. pont alatti Magyarázat egészíti ki. E Magyarázat tartalmazza az 1-es számú szabálynak az úgynevezett "rangsor elvét", amely azt jelenti, hogy a vámtarifaszámok szövege az osztályozás során "csak tájékoztatásul szolgálnak". Az áru osztályozást ezért a vámtarifaszámok szövege, valamint az áruosztályok és árucsoportok vonatkozó megjegyzései szerint, továbbá ahol szükséges, - feltéve, hogy a vámtarifaszámok szövege, vagy a megjegyzések másképp nem rendelkeznek, - ott a 2., 3., 4. vagy 5. szabály rendelkezései szerint kell elvégezni.
E szabályozás - ellentétben a felperes és az elsőfokú bíróság ítéletével kifejtett állásponttal - azt jelenti, hogy elsődlegesen az áru osztályozását az 1-es számú szabály szerint úgy kell elvégezni, hogy vámtarifaszárnak szövegében foglalt árumegnevezések az áruosztályokhoz és árucsoportokhoz tartozó megjegyzések rendelkezései szerint kell osztályozni. Ezt követi amennyiben azok nem ellentétesek a 2., a 3., 4., vagy 5. szabály szerinti osztályozása.
Ezt a módszert hangsúlyozza és aláhúzza az 1-es számú szabály V. pontja, mely úgy szól, hogy a III. pont b) bekezdésben a "feltéve, hogy a vámtarifaszámok szövege, vagy a megjegyzések másképp nem rendelkeznek" meghatározás alatt egyértelműen azt kell érteni, hogy a vámtarifaszámok szövege, valamint az áruosztályokra és árucsoportokra vonatkozó Megjegyzések a legfontosabbak, azaz az áru osztályozásnál ezeket kell legelőször figyelembe venni.
Tévesen értelmezte tehát a bíróság és a felperes, az úgynevezett "sorrendiség elvét," amikor azt úgy alkalmazta hogy az 1-es szabályok belső rendelkezéseinek is egymástól elválasztva sorrendet kellene alkalmazni.
Éppen az áruosztályozás alapelveit megállapító 1-es számú melléklet 1-es számú szabálya mutat rá arra - és különösen az azt értelmező II. és V. pontban írtak, - miszerint az árukat a vámtarifaszámok szövegében foglalt árumegnevezések és az áruosztályokhoz, árucsoporthoz tartozó megjegyzések rendelkezéseivel együtt kell osztályozni. Az egyes áruosztályhoz, árucsoporthoz fűzött megjegyzések, kiegészítő megjegyzések nem szakíthatok el önálló értelmezésként, ezek nem jelentenek valamiféle sorrendiséget, csakis összefüggéseiben, együttesen komplexen értelmezhető az árucsoport áruosztályok címében megjelöltekkel együtt.
Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által becsatolt Kereskedelmi Vámtarifáról szóló tankönyvi kiemelt álláspont az előbb kifejtettekkel nem volt ellentétes. A legelső szabály ugyanis éppen azt fogalmazza meg, hogy az árukat a vámtarifaszámok szövegében elfoglalt árumegnevezések az áruosztályokhoz és az árucsoportokhoz tartozó megjegyzések rendelkezései szerint kell osztályozni. Az egyes vesszővel történő elválasztás a nyelvtani szabályok általános értelmezése szerinti felsorolást, az "és" kötőszó helyetti alkalmazást jelenti de nem jelent időbeni egymásutániságot.
Az osztályozási alapelvek alapján a Legfelsőbb Bíróság egyetértett a felülvizsgálni kért alperesi határozatnak a termék besorolásával kapcsolatos megállapításaival is.
A felperes által indítványozott 30. árucsoport gyógyszeripari termékek csoportjának 3004. vámtarifaszám alá tartozik a kiegészítő megjegyzések szerint a növényalapú gyógyszer, gyógykészítmények, amennyiben a termék címkéjén, csomagoláson, vagy a termékhez mellékelt használati utasításban ismertetésre kerülnek:
a) a kór, betegség vagy azok tünetei melyek esetén a készítmény felhasználandó,
b) a készítményben lévő hatóanyag vagy hatóanyagok mennyisége,
c) az adagolás,
d) az alkalmazási mód.
E feltüntetett feltételek együttes feltételnek minősülnek.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal az alperesi állásponttal, mely szerint a C. csepp betegtájékoztatóján írt belsőleg, külsőleg és belélegzésre egyaránt alkalmas termék, amely gyomorbántalmak, emésztési zavarok, puffadás, idegesség, nyugtalanság, elalvási zavarok, fejfájás, valamint izomfájdalom, reuma, derékzsába, rovarcsípés, bőrviszketésre továbbá köhögés és hörghurut, megfázás esetén alkalmazható, - nem minősül olyan konkrét betegség, vagy kór megjelölésének, amelyre a termék használható lenne. Orvosi értelemben ugyanis ez a többfunkciós szer kizárólag egyes tünetek enyhítésére, csökkentésére szolgál, konkrét orvosilag megjelölt betegség, kór nem megállapítható. A 30. árucsoport kiegészítő megjegyzés I/a) pontja alapján ez a termék a 3004. vámtarifaszám alá nem sorolható.
A 3004 vámtarifaszámhoz tartozó Magyarázat alapján nem osztályozhatók ezen vámtarifaszám alá a kizárólag növényi kivonatok állandósítva vagy bármilyen oldószerben feloldva, ezek a növényi kivonatok a 1302 vámtarifaszám alá osztályozandók, a Kereskedelmi Vámtarifa 13-as árucsoportjához tartozó Megjegyzés 1. bekezdés b) pontja értelmében pedig azokat a termékeket amelyek szesztartalmú növényi nedveket és kivonatokat tartalmaznak italként elkészítve, a 22. árucsoportba kell osztályozni. Az ezen árucsoportba történő besorolásként az ital fogalmát nem a "hétköznapi értelemben vett italáruként" kell értelmezni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alperesi határozatot jogszerűnek találta, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében jelzett 2004. április 5-ei, úgynevezett kötelező tarifális értesítés a perbeli időszakban még nem volt ismert, és a perbeli időszakban nem minősült kötelező érvényűnek. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.220/2004.)