adozona.hu
AVI 2006.9.100
AVI 2006.9.100
Az adóhatóság és a közigazgatási perekben eljáró bíróság is jogosult a szerződések és ügyletek adójogi minősítésére [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint hitelező és K. Zoltán egyéni vállalkozó, mint adós között 2000. december 12-én kölcsönszerződés jött létre 50 millió forint keretösszegre. A kölcsön célja a 30/2000. (III. 10.) Korm. rendeletben meghatározott gazdahitel konstrukció szerinti állami támogatással igénybe vehető, éven túli hitelből történő telekvásárlás, telekfelújítás, tehén, borjúvásárlás, forgóeszköz-vásárlás megvalósítása volt. A bankhitel biztosítására ugyanezen a napon a felek jelzálogjog szerződést is kötö...
AVI 2006.9.100 Az adóhatóság és a közigazgatási perekben eljáró bíróság is jogosult a szerződések és ügyletek adójogi minősítésére [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.].
A felperes, mint hitelező és K. Zoltán egyéni vállalkozó, mint adós között 2000. december 12-én kölcsönszerződés jött létre 50 millió forint keretösszegre. A kölcsön célja a 30/2000. (III. 10.) Korm. rendeletben meghatározott gazdahitel konstrukció szerinti állami támogatással igénybe vehető, éven túli hitelből történő telekvásárlás, telekfelújítás, tehén, borjúvásárlás, forgóeszköz-vásárlás megvalósítása volt. A bankhitel biztosítására ugyanezen a napon a felek jelzálogjog szerződést is kötöttek 6 ingatlanra. A hitel és jelzálogjog szerződés megkötésére a vállalkozó gazdahitel támogatás iránti eredményes pályázata és a felperes előzetes hitelintézeti ígérvénye alapján a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) támogatási okirata alapján került sor. Ez és a kölcsönszerződés is tartalmazta, hogy a vállalkozó a hitelt a pályázatban részletezett fejlesztési célok megvalósítására, a teljes futamidőre vonatkozó 80%-os mértékű állami készfizető kezességvállalás mellett veszi igénybe, és a jegybanki alapkamat 100%-ának megfelelő kamattámogatás igénybevételére is jogosult.A felperes a hitelt 2000. december 14. és 2001. február 27-e között folyósította részben készpénzben, részben folyószámlára történő átutalásokkal. 2001. november 7-én a kölcsönszerződést a felperes felmondta, és 40 millió forint állami kezességvállalás beváltására kérelmet nyújtott be az adóhatósághoz. Ezt azzal indokolta, hogy az esedékes kamat nem került kifizetésre, a hitelcél részben valósult meg.
Az elsőfokú adóhatóság a felperes beváltás iránti igényét elutasította. Döntését az 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 78. §-a (1) és (4) bekezdésében, a Ptk. 4. §-a (1) bekezdésében, 5. §-a (2) bekezdésében, 200. §-a (2) bekezdésében, 273. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes és a gazdálkodó között létrejött kölcsönszerződés jogszabályba ütközik. A hitelintézet magatartása joggal való visszaélésnek minősül. A felperes a hitel kihelyezése és a folyósítás során nem a rá vonatkozó előírásoknak megfelelően járt el. A jelzálogjog szerződések valótlan adatokat tartalmaznak, nem hatályosultak, ezáltal az állam, mint kezes kielégítésének jogalapja sem létezik, nem tudja érvényesíteni a Ptk. 276. §-a (1) bekezdésében biztosított azon jogát, melyek visszkereseti jogának biztosítékaként megilleti. A felperes a hitelt - a vállalkozó és C. Hitelbank (CCC) között létrejött jogügylet során-is ellenőrzés nélkül, tényleges teljesítés hiányában helyezte ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot - mint érdemben helyes döntést - helybenhagyta. Az elsőfokú határozat indokolását kiegészítette a Ptk. 234. §-a (1) bekezdésében, 273. §-a (1) bekezdésében és az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. §-a (7) bekezdésében foglaltakra utalással.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság 8. számú ítéletében az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperesnek nem volt hatásköre az állam által vállalt kezesség beváltása körében eljárás lefolytatására.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a Kfv. I. 35.528/2003/3. számú végzésében a megyei bíróság 8. számú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy az adóhatóság hatósági jogköre kiterjed az állam által vállalt kezesség beváltására, jogosult e körben ellenőrzést lefolytatni, és annak alapján dönteni a kérelem teljesítése illetve elutasítása tárgyában. Az új eljárásra előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak a keresettel érintett körben érdemben kell döntenie a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok jogszerűségéről.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott 3. számú ítéletében a felperes keresetét alaposnak találta, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Azt állapította meg, hogy a kezesség típusa egyedi, állami készfizető kezességvállalás, amely közjogi aktussal jött létre, Rögzítette azt is, hogy a perbeli kezesség beváltásának megtagadására kizárólag a Ptk. rendelkezései alapján kerülhet sor. Az alperes maga is polgári jogi alapokra helyezte döntését, de tévesen állapította meg a kölcsönszerződés semmisségét. Önmagában az a tény, hogy a felperes a szerződés megkötésekor, illetve teljesítésekor bizonyos hanyagságot tanúsított, még nem teszi jogszabályba ütközővé, érvénytelenné a megállapodást. A kezesség beváltásának megtagadásakor - jogalapként - az adóhatósági határozatok nem utalnak a Ptk. 276. § (2) bekezdésére. A határozatok indokolásából sem következik az, hogy az adóhatóság azért tagadta volna meg a kezesség beváltását, mert a felperes követelést biztosító olyan jogról mondott le, amelynek alapján a kezes a reá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna, illetőleg, hogy a követelés a jogosult hibájából vált volna behajthatatlanná. A behajthatatlanságra sincs adat. Ezért az elutasítás okaként az alperesi határozatba foglalt indokokat jogellenesnek találta. Az új eljárásra előírta, hogy ismételten el kell bírálni a felperes kérelmét, és azt a kölcsönszerződés érvénytelenségére hivatkozással nem lehet elutasítani. Amennyiben az adóhatóság a kérelmet elutasítja, akkor konkrétan meg kell jelölnie azt a jogszabályhelyet, illetőleg szerződési kikötést, amely ennek alapjául szolgál, ilyen jogalap hiányában a felperes kérelmét teljesíteni kell.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 339. § (1) bekezdésében, az Art. 1. § (7) bekezdésében, 86. § (1) bekezdésében, a Ptk. 4. § (1) bekezdésében, 5. § (2) bekezdésében, 117. § (3) bekezdésében, 200. § (2) bekezdésében, 234. § (1) bekezdésében, 273. § (1) bekezdésében, 276. § (1) és (2) bekezdésében, a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdésében foglaltaknak. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság tévesen, iratellenesen jutott arra a következtetésre, hogy határozatának tényállása és indokolása nem tartalmazza a kezességbeváltás alapjául szolgáló bizonyítékokat, a megtagadás jogalapját.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati eljárásban az nem volt vitatott, hogy az ügylet állami készfizető kezességvállalás mellett jött létre, hogy a kezesség beváltása iránti igénnyel kapcsolatos eljárás lefolytatására a kérelemnek helyt adó, vagy azt elutasító döntés meghozatalára az adóhatóságnak van hatásköre.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy jelen ügyben - az állami készfizető kezességvállalás mellett igénybevett gazdahitel esetén - sor kerülhet-e a kezesség beváltása iránti igény elutasítására, az e tárgyban hozott közigazgatási határozatok érdemben jogszerűek-e vagy sem, illetve, hogy az elsőfokú ítélet e körben kifejtett jogi álláspont helytálló-e.
A 23/2005. (II. 12.) Kormányrendeletnek a kezesség beváltásának eljárási rendjét érintő módosításai csak 2005. február 16-ától hatályosak. Ezért jogszerű a feleknek és az elsőfokú bíróságnak a jogi álláspontja, hogy speciális adójogi rendelkezés hiányában a perrel érintett időszakban az állami kezesség beváltása iránti kérelmet a mögöttes jogszabály, azaz a Ptk. jogügyletekre vonatkozó szabályai alapján kell elbírálni.
E körben rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy téves a felperesnek és az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozatok nevesítve és tartalmilag sem utalnak a Ptk. 276. §-a (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra. Az elsőfokú adóhatósági határozat 3. és 4. oldala egyrészt megjelöli a Ptk. 276. §-át, másrészt részletezi, hogy a hitel folyósításakor, illetőleg a hitelszerződés időtartama alatt az adóhatóság megítélése szerint a hitelező milyen kötelezettségeket sértett meg, illetve mulasztott el. Utal arra is, hogy ezek miatt vált behajthatatlanná a követelés. Az alperesi határozat pedig az elsőfokú határozatot, mint érdemben helyes döntést hagyta helyben.
Kiemeli egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy mind a közigazgatási, mind a peres eljárásban az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes a hitelezési eljárás során nem járt el kellő gondossággal, mulasztásokat követett el, illetőleg, hogy ezekkel okozati összefüggésbe hozható a követelés behajthatatlanná válása. A hitelező magatartása fosztotta meg a követelés kielégítésének alapjától. A kezes helytállási kötelezettsége ugyanis megszűnik abban az esetben, ha a jogosult hibájából kerülne a kezes olyan helyzetbe, hogy teljesítése esetén megfosztaná őt a kielégítési alapjától, ha a jogosult vétkes magatartása miatt válik a követelés behajthatatlanná, ha a jogosult az ingatlanok fedezetre való alkalmasságának vizsgálatakor, a kölcsönrészlet folyósításakor nem kellő gondossággal, nem a rá vonatkozó szabályok betartásával jár el. A kezes teljesítése esetén ugyanis a törvényi engedmény alapján nemcsak a követelés száll át, hanem a követelés fedezetéül szolgáló biztosítékok is, illetve a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogok és végrehajtási jog is. A kezes továbbá szabadul, amennyiben a jogosult lemond a követelést biztosító olyan jogról, amelynek alapján a kezes a reá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna, vagy amennyiben a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná vált. [Ptk. 276. § (1) és (2) bekezdése]
A Hpt. 78. §-a (1) és (4) bekezdése értelmében a hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez kell csatolni. A kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartama alatt a hitelintézetnek rendszeresen figyelemmel kell kísérnie, és dokumentálnia kell a szerződésbe foglalt feltételek megvalósulását és az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását.
Az állami kezességvállalás nyújtotta biztonság nem adhat alapot a hitelintézetnek kevésbé körültekintő hitelezési tevékenységre. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint pedig a kölcsönszerződés megkötésekor már a felperesnek, mint hitelezőnek a birtokában voltak a vállalkozó által 2000. június és július hónapban megkötött ingatlan adásvételi szerződések. Ezekből már akkor megállapítható volt, hogy a szerződések szerinti fizetési határidők teljesítés nélkül elteltek, az eladó tulajdonjogának fenntartása és az egyoldalú elállási jog mellett a szerződési feltételek nem teljesültek, az ingatlanok tehermentesítése nem történt meg, az egyik ingatlan nem is az eladó tulajdonában áll. Az adásvételi szerződések tekintetében a tulajdonjog bejegyzésére, széljegyzésre sem került sor a kölcsönszerződés megkötéséig, de még a jogerős ítélet meghozataláig sem. A felperesi hitelintézet mindezek ellenére az ingatlanokat fedezetként elfogadta, és a kölcsönszerződés biztosítékának tekintette. A felperes továbbá a hitelt a CCC-vel kapcsolatos jogügylet során ellenőrzés nélkül, fizetési feltétel hiányában helyezte ki, mivel az áru leszállítására nem került sor. Mindezen tények a közigazgatási határozatok részét képezik és a kezességbeváltás megtagadásának indokaként, és jogalapjaként szerepelnek az érdemi döntésekben.
A felperesnek a hitel nyújtása, folyósítása során tanúsított eljárását, azt, hogy a kölcsönszerződés időpontjában a jelzálogjog szerződést - a fedezetként felajánlott ingatlanok tekintetében - általa is tudottan nem tulajdonossal kötötte meg, illetve, hogy nem győződött meg a szükséges fedezetek, biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről, továbbá nem gyakorolta elállási jogát, valamint az, hogy az állatállomány leszállítása nélkül a hitelt folyósította, egyértelműen a Hpt. előírásain alapuló, hitelezési szabályzatban rögzített előírások megszegését jelenti. A szokásos és kötelező szakmai gondosság hiányát, az állami kezességvállalás által nyújtott biztonsággal való visszaélést valósítja meg. A kezes érdekét a jogosultnak is szem előtt kell tartania.
Az alperes tehát eleget tett a bizonyítási kötelezettségének, és helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes eljárása nem felel meg a rá vonatkozó jogszabályi előírásoknak, továbbá a jóhiszeműség és a tisztességes eljárás követelményének sem, az általános együttműködési kötelezettségnek és jó erkölcsbe ütközik. (BH 2004.68)
Az előzőekben részleteit, irányadó tényállás mellett az állami készfizető kezesség beváltása iránti igénynek helyt adó határozat meghozatala esetén a kezesre csupán a követelés szállna át, annak biztosítékai nem, mivel azok ténylegesen nem is léteztek. Az adásvételi szerződések kapcsán a vállalkozó nyilvánvalóan nem szerzett tulajdonjogot, a jelzálogjog szerződések tehát biztosítékot - a jogosult magatartása miatt - nem nyújtanak.
Az alperes és a közigazgatási perekben eljáró bíróság is jogosult a szerződések és ügyletek adójogi minősítésére [Art. 1. § (7) bekezdése]. Ennek eredményeként pedig - az előzőekben részletezettekre figyelemmel -az állapítható meg, hogy a hitelintézet eljárása a kölcsönnyújtásnál nem felelt meg a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdésében, a Ptk. 4. §-a (1) bekezdésében, 5. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes helytállóan hivatkozott a Ptk. 200. §-a (2) bekezdésében foglaltakra és arra is, hogy a Ptk. 276. §-a (2) bekezdése szerinti rendelkezésből következően alappal utasította el a felperesi kérelem teljesítését.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.214/2004.)