adozona.hu
AVI 2006.8.91
AVI 2006.8.91
Az adóhatóságnak bizonyos esetekben igazolási kérelem nélkül is figyelembe kell vennie az elkésetten benyújtott nyilatkozatokat [Áe. 43. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint tulajdonjogvevő és D. Ferenc, mint haszonélvezeti vevő 2002. február 11-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták a Gy., T. u. 22. IV/2. szám alatti lakásingatlant 5 millió Ft vételárért.
Az illetékhivatal a bejelentett értéket forgalmi értékként elfogadta, és fizetési meghagyásában 2%-os illetékkulcs alkalmazásával kötelezte a felperest 60 000 Ft visszterhes vagyonátruházási, és 2000 Ft ingatlan nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére.
A felperes - törvényes hatá...
AVI 2006.8.91 Az adóhatóságnak bizonyos esetekben igazolási kérelem nélkül is figyelembe kell vennie az elkésetten benyújtott nyilatkozatokat [Áe. 43. § (3) bek.]
A felperes, mint tulajdonjogvevő és D. Ferenc, mint haszonélvezeti vevő 2002. február 11-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták a Gy., T. u. 22. IV/2. szám alatti lakásingatlant 5 millió Ft vételárért.Az illetékhivatal a bejelentett értéket forgalmi értékként elfogadta, és fizetési meghagyásában 2%-os illetékkulcs alkalmazásával kötelezte a felperest 60 000 Ft visszterhes vagyonátruházási, és 2000 Ft ingatlan nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére.
A felperes - törvényes határidőn belül - fellebbezést" nyújtott be. Kérte a 35. életévet be nem töltött fiatalnak az első lakásingatlan megszerzésekor járó illetékkedvezményt. Csatolta az ehhez szükséges nyilatkozatot, illetve okiratokat.
Az alperes határozatában a fizetési meghagyást helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26. § (6) és (9) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy mivel a felperes a kedvezményre vonatkozóan nem a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor nyilatkozott, így nem jogosult a 35. életévét be nem töltött fiatalnak első ingatlan megszerzésekor járó illetékkedvezményre.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az illetékkedvezmény megilleti, az életkorára, az ingatlan forgalmi értékére vonatkozó adatokat az adásvételi szerződés is tartalmazza. Fellebbezéséhez csatolta a szükséges egyéb okiratokat is. Az alperes határozatából szerzett tudomást arról, hogy a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor kellett volna nyilatkozatot tennie. A mulasztás miatt igazolási kérelmet azért nem terjesztett elő, mivel olyan tájékoztatást kapott, hogy erre már időmúlás miatt nincs lehetősége.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Azt állapította meg, hogy a felperes "a személyi körülményeit illetően" jogosult az illetékkedvezmény igénybevételére. Az alperes határozata nem felel meg az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. §-ában, 40. §-ában, 43. §-ában foglaltaknak. Az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jog szabálysértésnek értékelte, hogy a közigazgatási szervek nem észlelték, hogy a földhivatal által megküldött iratok között nem lelhető fel a felperes, mint vevő által kitöltött adatlap. Ennél fogva nem voltak abban a helyzetben, hogy érdemben dönteni tudjanak abban a kérdésben, hogy a felperes tett-e vagy sem a kedvezményre vonatkozóan nyilatkozatot. Amikor a felperes a fizetési meghagyást követően jogorvoslati kérelmet nyújtott be és pótolta nyilatkozatát, a szükséges okiratokat is megküldte, azt nem vették figyelembe, igazolási kérelmét nem bírálták el, a mellőzésre vonatkozóan a határozatok indokolást sem tartalmaznak. Az új eljárásra vonatkozóan előírta az elsőfokú bíróság, hogy a közigazgatási szervnek be kell szereznie a földhivataltól az adásvétel időpontjában kitöltött felperesre vonatkozó adatlapot. Amennyiben abból a kedvezményre való jogosultság nem állapítható meg, illetőleg az nem került kitöltésre, akkor a fizetési meghagyás ellen benyújtott jogorvoslati kérelmet igazolási kérelemként kell elbírálni, és "mindezek tartalmától függően kell a fizetendő illeték mértékéről határozni".
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áe. 16. § (3) bekezdésében, 40. § (1) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 13. § (2) bekezdésében, az Itv. 26. § (6) és (9) bekezdésében foglaltaknak. Jogi álláspontja szerint, ha a vagyonszerző a nyilatkozattételt a bejelentéskor elmulasztja, az illetékkiszabáskor a kedvezményt nem lehet megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.181/2003/2. számú végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárást.
A felperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogyha a vagyonszerző az Itv. 26. § (6) bekezdésében meghatározott kedvezményre való jogosultságáról a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor nem nyilatkozik, akkor figyelembe vehető-e vagy sem a kedvezmény az illeték kiszabásakor.
A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében - a felülvizsgálati eljárás elrendelését követően - közzétételre került a Kfv. I. 35.294/2002. számú ítélet, amely a perbelivel azonos tényállású és jogi megítélésű ügyben hozott határozatot (BH 2003. 908.). A Legfelsőbb Bíróságnak ebben az ügyben eljáró tanácsa osztja a közzétett határozatba foglalt jogi álláspontot, attól eltérni nem kíván. A jogkérdést illetően a következőket rögzíti:
A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik [Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja], a jogvita eldöntésére mindig a szerződés megkötése napján hatályos Itv. szerinti rendelkezések az irányadóak. Az Itv. 26. § (9) bekezdéséből következően a szerző félnek az illetékkedvezmény szerinti feltételek meglétéről a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor kell írásban nyilatkoznia. E határidő elmulasztásához azonban az Itv. a perrel érintett időszakot illetően semmilyen konkrét jogkövetkezményt nem fűzött, a határidőt nem tekintette jogvesztőnek. Ezért a felperesnek, mint vagyonszerzőnek nemcsak a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor, hanem ezt követően is lehetősége volt a kedvezményre vonatkozó nyilatkozat megtételére egészen a jogerős határozat meghozataláig.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Itv. 26. § (6) és (9) bekezdése szerinti rendelkezés - a jogszabály módosításáról rendelkező 1998. évi LX. törvény 14. §-ához fűzött indokolással összhangban - a törvény által bevezetett, fiatalok otthonteremtését elősegíteni kívánó kedvezmény igénybevételét kizárólag a szerző fél nyilatkozatára alapította. Az Itv. - a visszaélések elkerülése érdekében - csak a kedvezmény jogosulatlan igénybevételét szankcionálja.
Mivel az Itv. a kedvezmény igénybevételét kizárólag a szerződő fél nyilatkozatára alapította, az elkésetten vagy a fizetési meghagyás kibocsátása után benyújtott nyilatkozat kapcsán a közigazgatási szervnek igazolási kérelem nélkül is figyelembe kellett volna vennie a felperes kedvezményre vonatkozó nyilatkozatát. A határidő elmulasztása nem eredményezheti a kedvezmény meg nem adását, mivel az anyagi jogszabály a határidő mulasztáshoz ilyen jogkövetkezményt nem fűz.
Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy az ügyfél által benyújtott kérelmeket és beadványokat tartalmuk szerint kell elbírálni, valamint arra is, hogy a felperes a fizetési meghagyás kézhezvételét követően benyújtott beadványa sem elnevezését, sem tartalmát illetően, továbbá az ahhoz csatolt okiratokra figyelemmel sem minősült igazolási kérelemnek. Az kizárólag a kedvezményre vonatkozó igénybejelentésnek tekinthető. Az e körben tett elsőfokú ítéleti megállapítások ezért tévesek.
Az Art. 13. § (2) bekezdése szerinti rendelkezés értelmében a vagyonszerzőnek adatlapot nem kell kitöltenie. Nem az illetékhivatalnak, hanem a földhivatalnak a hatáskörébe és illetékességi körébe tartozik továbbá annak vizsgálata, hogy a szerződő felek az ingatlant értékesítő személy által kitöltött adatlapot benyújtották-e vagy sem. Ezért e körben is tévesen állapított meg mulasztást az elsőfokú bíróság az alperes terhére.
Az elsőfokú közigazgatási határozat megfelel az Áe. 43. § (3) bekezdésében foglaltaknak, mivel a felperes beadványát nem lehetett és nem kellett igazolási kérelemnek tekinteni, továbbá azért is, mert rögzíti, hogy a felperest azért nem részesíti kedvezményben, mivel a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor nem tett nyilatkozatot a kedvezményt illetően. A téves jogértelmezésből adódó téves indokolás tehát nem jelenti egyben az indokolási kötelezettség elmulasztását.
Tekintettel azonban arra, hogy a kedvezmény kizárólag a szerző fél nyilatkozatán alapul és az elkésetten, de még a határozat jogerőre emelkedése előtt benyújtotta, a hatóságnak igazolási kérelem nélkül is figyelembe kell vennie a kedvezményre vonatkozó nyilatkozatot.
Az elsőfokú bíróság ítélete az ügy érdemi eldöntését illetően nem jogszabálysértő, a fent kifejtett jogi álláspontból következően azonban a határozatok hatályon kívül helyezése folytán elrendelt új eljárásban a közigazgatási szervnek az illetékre vonatkozó döntését arra figyelemmel kell meghoznia, hogy a felperes a kedvezmény igénybevételéről, valamint a kedvezményre jogosító feltételek fennállásáról nyilatkozott és a törvény a nyilatkozattétel határidejének elmulasztásához jogvesztő jogkövetkezményt nem fűz.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.181/2003.)