adozona.hu
AVI 2006.8.90
AVI 2006.8.90
Vagyonszerzési ügyekben a hatályos rendelkezéseket mindig az illetékkiszabásra bejelentés, vagy más módon az illetékhivatal tudomásra jutásának időpontja határozza meg (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1999. augusztus 24-én vásárolta a B., E. útja 13/a. I/1. sz. alatti öröklakást. Az elsőfokú illetékhivatal 2000. szeptember 6-án kelt fizetési meghagyásával a felperest összesen 224 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes ezt követően illetékkedvezmény alkalmazása iránt nyújtott be kérelmet, mint 35. életévét be nem töltött fiatal, első lakástulajdont megszerző.
Az elsőfokú illetékhivatal a felperes kérelmét azzal utasította el, hogy az ill...
AVI 2006.8.90 Vagyonszerzési ügyekben a hatályos rendelkezéseket mindig az illetékkiszabásra bejelentés, vagy más módon az illetékhivatal tudomásra jutásának időpontja határozza meg (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
A felperes 1999. augusztus 24-én vásárolta a B., E. útja 13/a. I/1. sz. alatti öröklakást. Az elsőfokú illetékhivatal 2000. szeptember 6-án kelt fizetési meghagyásával a felperest összesen 224 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.A felperes ezt követően illetékkedvezmény alkalmazása iránt nyújtott be kérelmet, mint 35. életévét be nem töltött fiatal, első lakástulajdont megszerző.
Az elsőfokú illetékhivatal a felperes kérelmét azzal utasította el, hogy az illetékkedvezmény feltételeinek fennállásáról a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor a felperes nem nyilatkozott, így erre vonatkozó kérelmét már nem lehet teljesíteni.
A fellebbezésre eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2002. május 23-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal az indokolással, hagy az adásvételi szerződés illetékkiszabásra való bejelentésekor a jogszabály a kedvezmény feltételeinek fennállására vonatkozó feltételek bejelentéséhez jogvesztő határidőt szabott. Így utólagosan ez a kérelem nem volt teljesíthető.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását kérte a fizetendő illeték mérséklésével.
Álláspontja szerint az illetékkedvezmény feltételeinek fennállására vonatkozó nyilatkozattételre megadott határidő nem volt jogvesztő, mivel az illetéktörvényt módosító 1999. évi XCIX. törvény 208. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte az illetéktörvény rendelkezéseiből a jogvesztő jelleget megállapító rendelkezést.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletével a felperes keresetének helyt adott, az alperes keresettel támadott határozatát megváltoztatta és a fizetendő illeték összegét 186 000 Ft-ra mérsékelte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 18. § (1) bekezdése és 26. § (6) bekezdése szerint illetékkedvezmény jár a 35. életévet be nem töltött fiatalnak az első lakástulajdon megszerzése esetén. Az illetékkötelezettség keletkezésekor hatályban volt Itv. 26. § (10) bekezdése, valamint (9) bekezdésében előírt határidő elmulasztása esetén ez a kedvezmény nem volt megadható. Az 1999. évi XCIX. törvény 208. § (2) bekezdése azonban hatályon kívül helyezte a korábbi, "valamint a 26. § (9) bekezdésében" írt szövegrészt. Ez azt jelenti, hogy a nyilatkozattételre megállapított határidő már nem jogvesztő.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezt a módosító rendelkezést a jogorvoslati eljárásokban is alkalmazni kell, bár a felperes az illetékkedvezményre irányuló nyilatkozatát valóban késve tette meg. A jogszabályváltozás folytán azonban a késedelmét nem lehet jogvesztőnek tekinteni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes fenntartotta a perben kifejtett azon jogi álláspontját, hogy a felperes jogvesztő határidőt mulasztott, ezért az illetékkedvezmény számára nem volt megállapítható, az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az új jogszabályi rendelkezés hatályba lépését.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást végzésével elrendelte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A perben nem volt vitás, hogy a felperes az Itv. 18. § (1) bekezdése szerint az ingatlan megszerzése után visszterhes vagyonátruházási illeték fizetésére köteles. A 26. § (6) bekezdés alapján a felperes illetékkedvezmény megadását kérelmezte, mivel az illetékkötelezettség keletkezésekor a 35. életévét még nem töltötte be, és első lakástulajdont szerzett meg.
Ebben az esetben a törvény az egyébként fizetendő illeték 50%-áig terjedő de legfeljebb 40 000 Ft kedvezményre jogosultságot állapít meg, amennyiben az egész lakástulajdon forgalmi értéke a 8 millió forintot nem haladja meg.
Az Itv. 3. § (1) bekezdése alapján az illetékfizetési kötelezettség a szerzéskor következik be. A felperes 1999. augusztus 24-én kötött adásvételi szerződést, így az illetékfizetési kötelezettsége ebben az időpontban keletkezett. Az ekkor hatályos Itv. 26. § (10) bekezdése szerint a 26. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint a 26. § (9) bekezdésében meghatározott nyilatkozattételre előírt határidő elmulasztása esetén az ingatlankedvezmény nem adható meg, a nyilatkozattételre előírt határidő jogvesztő. Az illetéktörvényt módosító 1999. évi XCIX. törvény e rendelkezést akként módosította, hogy a nyilatkozattételre előírt határidő elmulasztására vonatkozó jogvesztést elrendelő szabályozást hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság és a felperes álláspontja az volt, hogy a 2001. január 1. napján hatályba lépett módosított törvényi rendelkezést a folyamatban lévő elsőfokú, illetőleg jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni.
Az 1999. évi XCIX. törvény 208. § (2) bekezdése szerint az Itv.-t módosító törvényi rendelkezést - az (1) és (4) bekezdésben foglalt rendelkezések kivételével - a hatályba lépés napjától illetékkiszabásra bejelentett, vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint a kezdeményezett elsőfokú illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperesi állásponttal abban, - mint ahogy azt már számos más ítéletében is kifejtette, - hogy a törvényalkotó az illeték jogszabály módosítások hatályba lépéséről szóló rendelkezéseket azonos jellegű szabályozással léptette életbe, mégpedig a vagyonszerzési ügyekben a hatályos rendelkezéseket mindig az illetékkiszabásra bejelentés, vagy más módon az illetékhivatal tudomásra jutásnak időpontja határozza meg. A hatályba léptetésről szóló rendelkezés második fordulata a módosítások hatályba lépésekor folyamatba lévő~ elsőfokú és jogorvoslati eljárásokról szól, mely eljárások vonatkozásában értelemszerűen az eljárási illetékekről lehet beszélni, így az eljárási illetékek azok, amik a folyamatban lévő ügyekben az új hatályba lépő törvényi rendelkezésben előírt mérték szerint változnak.
Mindebből következően az Itv. 26. § (10) bekezdésének 2000. január 1-je előtt hatályos szövege az irányadó a perbeli esetben, azaz a felperes az 1999. augusztus 24-ei, majd 1999. augusztus 26. napján illetékkiszabás céljából bejelentett vagyonszerzése után az illetékkedvezmény igénylésére előírt határidő elmulasztása miatt utóbb igazolási kérelmet már nem nyújthat be, az illetékfizetési kötelezettség keletkezésekor és az illetékkiszabási eljárás megindulásakor hatályos törvényi rendelkezés ugyanis a kedvezmény feltételének igazolását jogvesztő határidőhöz kötötte.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.218/2003.)