adozona.hu
AVI 2006.3.38
AVI 2006.3.38
A Vtv. 125. § (2) bekezdésének d) pontjában írt rendelkezés az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru vonatkozásában nem alkalmazható [1995. évi C. tv. 125. § (2) bek. d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes indítványára a vámhivatal 2001. január 22-én személygépkocsi ideiglenes behozatalban történő vámkezelését végezte, a visszavitel határidejét 2001. december 31-ben jelölte meg. A felperes 2001. július 27-én írásban tájékoztatta a vámszervet, hogy a vámárut tőle 2001. július 26-án ismeretlen fegyveres személyek elrabolták.
Mivel a felperes a meghatározott határideig elszámolási kötelezettségének nem tett eleget, az elsőfokú vámhivatal határozatával összesen 9 595 563 Ft vámteher meg...
AVI 2006.3.38 A Vtv. 125. § (2) bekezdésének d) pontjában írt rendelkezés az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru vonatkozásában nem alkalmazható [1995. évi C. tv. 125. § (2) bek. d) pont].
A felperes indítványára a vámhivatal 2001. január 22-én személygépkocsi ideiglenes behozatalban történő vámkezelését végezte, a visszavitel határidejét 2001. december 31-ben jelölte meg. A felperes 2001. július 27-én írásban tájékoztatta a vámszervet, hogy a vámárut tőle 2001. július 26-án ismeretlen fegyveres személyek elrabolták.Mivel a felperes a meghatározott határideig elszámolási kötelezettségének nem tett eleget, az elsőfokú vámhivatal határozatával összesen 9 595 563 Ft vámteher megfizetésére kötelezte. A felperes azzal fellebbezett, hogy rajta kívülálló, elháríthatatlan okból nem tudott eleget tenni kötelezettségének, csatolta a nyomozást megszüntető határozatot is. Az alperes határozatával a fellebbezést elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy felperes esetében nem lehet alkalmazni a Vtv. 125. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltakat.
A felperes keresetében is a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 125. § (2) bekezdés d) pontjára hivatkozott, hogy fegyveres rablás következtében, önhibáján kívül nem tudott eleget tenni visszaviteli kötelezettségének. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú vámhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Kifejtette, hogy a felperes esetében nem alkalmazható a Vtv. 125. §(2) bekezdés d) pontja, mivel az más jellegű vámigazgatási eljárások következményeit taglalja. A felperes esetében a Vtv. 125. § (2) bekezdés a) pontja és a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 207. § (3) bekezdés rendelkezései az irányadóak.
A jogerős ítélet osztotta az alperes azon jogi álláspontját, hogy normál esetben a kiszállításra a vámtörvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló 10/1996. (III. 25.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 38/B. § (2) bekezdésében meghatározott okiratok szolgálnak. A perbeli esetben lényeges körülménynek tekintette a büntetőeljárás megindulását. A rablás bűntett alapos gyanúja miatt indult nyomozást a hatóság megszüntette, mert az elkövető kiléte és az eljárás folytatásától eredmény nem volt várható.
Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes a rendőrség által a Pp. 195. § (1) bekezdése értelmében közokiratnak minősülő okirattal igazolta, hogy lehetősége sem volt arra, hogy a Vtv. szerinti jogszerű magatartással elszámolási kötelezettségének eleget tegyen. A felperes a személye és a dolog (személygépkocsi) elleni erőszakos bűncselekmény miatt a kiszállítási igazolást nem tudta benyújtani. A közokiratban foglaltakkal szemben is van ellenbizonyításnak helye, de a perben az alperes nem hivatkozott ilyenre, e közokirat tartalmát nem vonta kétségbe. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a közigazgatási határozatokat a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú vámhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban a vámhatóságnak értékelnie kell azt, hogy a felperes közokirattal igazolta, hogy a vámáru kiszállításának jogszerű magatartását nem tudta teljesíteni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát. Utalt arra, hogy felperes a keresetet a Vtv. 125. § (2) bekezdés d) pontjára alapította, amelynek alkalmazását a jogerős ítélet nem fogadta el, ugyanakkor olyan jogi érvelésre alapította az ítéletet, amelyre a fél nem hivatkozott. Ez ellentétes a Pp. 215. §-ban meghatározott kereseti kérelemhez kötöttséggel és a KK 34. sz. állásfoglalással is. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértést nem állapította meg, méltányosságot pedig nem gyakorolhat. Az új eljárásra adott utasításban a vámhatóságnak méltányossági szempontokat kellene figyelembe vennie.
A Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája a 2. számú végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárást.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az megfelelően értékelte a nyomozást megszüntető közokiratot. Az R. 38/A. § (3) bekezdése is ismeri az elszámolási kötelezettség körében a vis maiort. Hivatkozott arra is, hogy az alperes nem jelölte meg határozatában, hogy a Vtv. 125. § (2) bekezdés d) pontjának mely időpontban hatályos szövegét vette figyelembe.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság először arra kíván rámutatni, hogy a felperes keresetét a Vtv. 125. § (2) bekezdés d) pontjára alapította. A jogerős ítélet is megállapította azonban, hogy a felperes esetében ez a d) pont nem alkalmazható, mivel más vámigazgatási eljárásra vonatkozik.
A d) pont az árubemutatásos eljárásra vonatkozik, míg az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru vonatkozásában a Vtv. 125. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazható.
Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a felperes által hivatkozott rablást mentesítő körülménynek tekintette, és az új eljárásban ennek figyelembevételét írta elő.
A Vtv. 125. § (2) bekezdés d) pontjának alkalmazhatóságával kapcsolatban a felperes sem felülvizsgálati kérelmet, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, ilyenek vizsgálatát a Legfelsőbb Bíróság nem végezhette el. Ezért az is szükségtelen volt vizsgálni, hogy 2001-2002. években milyen hatályos szövegei voltak ennek a d) pontnak. A Legfelsőbb Bíróság e körben utal arra is, hogy az alperes határozatát nem a d) pontra, hanem az a) pontra alapította, mellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetért, mert az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru vonatkozásában a d) pont nem alkalmazható.
A közigazgatási perben a bíróság az alperesi határozat jogszerűségét vizsgálja felül, méltányosság gyakorlására nincs joga. A Vtv, Vhr. a vámfizetés körében objektív körülményeket fogalmaz meg, a vámfizetés alól csak abban az esetben lehet mentesülni, ha maga a jogszabály tartalmazza a kivételt. A rablást, mint külső elháríthatatlan körülményt a Vtv. 125. § (2) bekezdés d) pontja valóban tartalmazza, de ahogy erre a Legfelsőbb Bíróság korábban utalt, ez a pont az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru vonatkozásában nem alkalmazható, kiterjesztő alkalmazására nincs lehetőség. Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru bemutatásának elmulasztásának kimentésére a Vtv. és a Vhr. nem fogalmazza meg kimentési okként a rablást.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete sem utalt egyetlen olyan jogszabályhelyre, amely alapján megállapította volna az alperesi határozat jogszerűtlenségét.
A felperes által hivatkozott PM rendelet 38/A. § (3) bekezdésében megfogalmazott vis maior pedig nem a végső elszámolás elmulasztásának kimentésére ad lehetőséget, hanem az ideiglenes behozatali határidőn belüli, eseti 60 nap elmulasztásának kimentésére vonatkozik. A felperes nem ezt a 60 napos határidőt, hanem a vámáru végső határidőben történő bemutatási kötelezettségét mulasztotta el.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf, Bír. Kfv. I. 35.044/2004.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2007.38 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
