adozona.hu
AVI 2006.2.29
AVI 2006.2.29
Az Itv. 21. § (5) bekezdése nem rögzíti, hogy az értékkülönbözetnek pozitívnak kell lennie [1990. évi XCIII. tv. 21. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000. június 1-jén kelt szerződéssel eladta a k.-in lévő lakóingatlant, 11 millió Ft-ért. 2000. június 3-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a b.-i belterületén található lakásingatlant 7 millió Ft-ért. A szerződést illetékkiszabás céljából 2000. július 26-án került megküldésre a földhivatalnak.
A megyei illetékhivatal (továbbiakban: illetékhivatal) fizetési meghagyásban kötelezte a felperest 260 000 Ft visszterhes vagyonátruházási, 2000 Ft eljárási illetéknek, 52 000 Ft ...
AVI 2006.2.29 Az Itv. 21. § (5) bekezdése nem rögzíti, hogy az értékkülönbözetnek pozitívnak kell lennie [1990. évi XCIII. tv. 21. § (5) bek.]
A felperes 2000. június 1-jén kelt szerződéssel eladta a k.-in lévő lakóingatlant, 11 millió Ft-ért. 2000. június 3-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a b.-i belterületén található lakásingatlant 7 millió Ft-ért. A szerződést illetékkiszabás céljából 2000. július 26-án került megküldésre a földhivatalnak.A megyei illetékhivatal (továbbiakban: illetékhivatal) fizetési meghagyásban kötelezte a felperest 260 000 Ft visszterhes vagyonátruházási, 2000 Ft eljárási illetéknek, 52 000 Ft mulasztási bírságnak a megfizetésére.
A felperes a fizetési meghagyás kézhezvételét követően kérte a vagyonszerzési illetéknek és a mulasztási bírságnak a törlését. Az illetékhivatal határozatában a kérelemnek részben helyt adott, a lakások terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének különbözetét, azaz 4 millió Ft-ot alapul véve, 2%-os illetékkulcs alkalmazásával 80 000 Ft vagyonszerzési, 2000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest, és a mulasztási bírság összegét 16 000 Ft-ra szállította le. Döntését az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 21. § (5) bekezdésében, 79. §-ában, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 74. §-ában foglaltakra alapította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte. Azzal érvelt, hogy visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az eladott és vásárolt lakás forgalmi értéke közötti értékkülönbözet ugyanis negatív.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát megváltoztatta, "mentesítette" a felperest a kiszabott visszterhes vagyonátruházási illetéknek és a mulasztási bírságnak a megfizetése alól. Az volt a jogi álláspontja, hogy csak a visszteher mellett vagyonszerzőt terheli a vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség. Az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése értelmében csak akkor keletkezik illetékfizetési kötelezettség, ha a vásárolt lakóingatlan forgalmi értéke nagyobb az eladott lakóingatlan forgalmi értékénél. Vagyonszerzés csak a vásárolt és az eladott lakóingatlan forgalmi értékének különbözetére áll fenn. Ha az eladott lakóingatlan forgalmi értéke meghaladja a vásárolt lakóingatlan forgalmi értékét, akkor ebben az esetben "a speciális kedvezményre is figyelemmel vagyonszerzésről nem" lehet szó. Ezért a felperesnek a kisebb értékű lakóingatlan megszerzése kapcsán visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az alperes tehát jogszabálysértően kötelezte a felperest a vagyonátruházási illetéknek és a mulasztási bírságnak a megfizetésére is. Mulasztási bírságot ugyanis csak illetékfizetésre kötelezett terhére lehet megállapítani késedelem esetén.
A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdés bb) pontjára alapítottan az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Itv. 21. § (5) bekezdésében foglaltaknak, az e tárgyban követett bírói gyakorlatnak és eltér a Legfelsőbb Bíróság által hozott határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett döntéstől is.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A lakástulajdonok közvetett cseréjére vonatkozó kedvezményes illetékrendelkezés, az Itv. 21. § (5) bekezdése kapcsán - minthogy jogviták gyakori forrása volt - már az Alkotmánybíróság is több határozatot hozott. [696/B/1994., 458/B/1991. AB 1993., 551-553. oldal, 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, 1136/B/1990., 83/B/ 1995. AB határozatok] Ebben rámutatott arra, hogy a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmány 70/E. §-ából eredő alapvető kötelezettsége, a kedvezményekre viszont senkinek sincs Alkotmányon alapuló alanyi joga. Az általános szabályoktól való kedvező irányú eltérés tehát csak akkor és abban az alanyi körben alkalmazható, amely tekintetében a törvényi feltételek fennállnak. "A tulajdonszerzéssel összefüggő illetékfizetési kötelezettség minden esetben tulajdonosszerzéseként keletkezik: mindig az új tulajdonszerzés ténye alapozza azt meg". Az Itv. 19. §-ában foglalt fő szabályhoz képest a 21. § rendelkezései "kivételes, kizárólag a lakásokkal összefüggő ingatlanforgalom könnyítését célzó kedvezményeket tartalmazó szabályok". Ilyen az Itv. 21. § (5) bekezdése szerinti rendelkezés is. A lakások cseréje és az egy éven belüli újabb lakásvásárlásra vonatkozóan az egyes ingatlanok illetékalapja az ingatlanok terhekkel nem csökkentett forgalmi értékkülönbözete, szemben azok forgalmi értékével. Ez az (5) bekezdésben körülírt ingatlanvásárlás esetében mindig arányos. A (6) bekezdés ugyanis arra az esetre, ha az értékkülönbözet nagyobb lenne, mint a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke, úgy rendelkezik, hogy a megszerzett ingatlan forgalmi értékét kell figyelembe venni. Az Itv. 21. §-ának (5) bekezdését az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek.
Az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése egyértelműen a Lakástulajdon eladása és vásárlása esetére biztosítja az általános szabálytól (a megszerzett ingatlan forgalmi értéke az illetékalap) az eltérő illetékalap (az eladott és a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékének különbözete) figyelembevételét. Az Itv. 21. § (5) bekezdése nem rögzíti, hogy az értékkülönbözetnek pozitívnak kell lennie. Az előzőekben ismertetett okokból következik, hogy nem fogadható el az az álláspont, mely szerint vagyonszerzésen vagyongyarapodást kell érteni, vagyis, hogy azt kellene vizsgálni, hogy a felperes vagyonában következett-e be gyarapodás, vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság a Kfv. II. 28.014/1997. számon, a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében 1999/2. számában 161. sz. alatt már közzétette a gyakorlat egységességének biztosítása érdekében az Itv. 21. § (5) bekezdését érintően elvi határozatát. Ebben is rögzítette, hogy az Itv. 19. §-a szerinti fő szabályhoz, az általános rendelkezéshez képest a 21. § (5) bekezdése kivételes, speciális, kedvezményes rendelkezést rögzít. Az illeték alapját nem a forgalmi értékben, hanem a vásárolt és az eladott lakástulajdon forgalmi értékének a különbözetében állapítja meg. Rögzítette azt is, hogy "arról azonban maga a törvény nem rendelkezik, hogy a forgalmi értékek különbözeténél a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékéből kell levonni az eladott lakástulajdon forgalmi értékét, vagy fordítva, tehát melyik szám a kivonandó és melyik a kivonó". Ebből következően nemcsak a pozitív, hanem a negatív forgalmi értékkülönbözet is az illeték alapjának minősül.
Az alperes perben felülvizsgálni kért határozata tehát megfelelt az Itv. 21. § (5) bekezdése szerinti rendelkezésnek, mivel a vásárolt és eladott lakástulajdon forgalmi értékének különbözetét tekintette a fizetendő illeték alapjának. Összhangban állt az e tárgyban követett következetes joggyakorlattal és a Legfelsőbb Bíróság által közzétett elvi határozatában foglaltakkal is. A jogerős ítéletben rögzített jogi álláspont pedig téves, jogszabálysértő. Tekintettel arra, hogy a felperes illetékfizetésre kötelezett személynek minősül és a vagyonszerzéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettségét késedelmesen teljesítette, vele szemben a mulasztási bírság kiszabására is jogszerűen került sor az Itv. 82. §-a értelmében.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az előterjesztő alappal hivatkozott a Pp. 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.039/2002.)