adozona.hu
AVI 2006.1.4
AVI 2006.1.4
Az adóhatóság a szerződések minősítése során célszerűségi, gazdaságossági szempontokat nem mérlegelhet [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1997-1998. évekre társasági adó és általános forgalmi adónemre kiterjedő ellenőrzést végzett.
Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére összesen 52 996 000 Ft adókülönbözetet állapított meg.
Kötelezte továbbá 15 062 000 Ft bírság, 15 123 000 Ft késedelmi pótlék és 10 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A perben is vitatott határozati kötelezés a következők miatt történt.
A felperes 1997-ben szerződést kötött a H. Sport Eg...
AVI 2006.1.4 Az adóhatóság a szerződések minősítése során célszerűségi, gazdaságossági szempontokat nem mérlegelhet [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1997-1998. évekre társasági adó és általános forgalmi adónemre kiterjedő ellenőrzést végzett.Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére összesen 52 996 000 Ft adókülönbözetet állapított meg.
Kötelezte továbbá 15 062 000 Ft bírság, 15 123 000 Ft késedelmi pótlék és 10 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A perben is vitatott határozati kötelezés a következők miatt történt.
A felperes 1997-ben szerződést kötött a H. Sport Egyesülettel meghatározott időtartamra, amely szerint a sportegyesület különböző versenyzőket indít a Magyar Köztársaság I. osztályú rally bajnokságán, illetőleg külföldi versenyeken és ezeken a versenyeken a sportegyesület vállalta, hogy gépkocsijain illetve kiszolgáló szervizautókon, szállítóbuszokon a felperes reklám feliratát elhelyezi. Ugyancsak megjelenteti a felperes nevét a szórólapjain, továbbá az írott és elektronikus médiában megjelenő hírekben, riportokban mint támogatót. A reklámtevékenység ellenértékét 18 000 000 Ft + áfa összegben határozták meg.
A felperes ugyancsak a H. SE.-vel 1997-ben újabb szerződést kötött 5 800 000 Ft + áfa értékben, továbbá 1997. december 3-án megbízási szerződést kötött az St. P. Befektető Bt.-vel, amellyel a társaságot reklámszerződések megkötésével bízta meg. E reklámszerződések alapján a felperes a H. SE. által kibocsátott számlákra 40 400 000 Ft + áfa, míg az St. P. Bt. által kibocsátott számlákra 1997-ben 7 200 000 Ft + áfa, 1998. évben pedig 74 400 000 Ft + áfa összeget fizetett ki.
Az adóhatóság a felperes által kötött szerződéseket nem fogadta el reklámszerződéseknek. Álláspontja szerint ezek a szerződések valódi tartalmuk szerint rally-sport szponzorálásnak, támogatásnak minősülnek.
A fellebbezés folytán eljáró alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatában azt hangsúlyozta, hogy a reklámhordozókon, a gépkocsikon megjelent feliratok nem voltak alkalmasak a reklám céljának betöltésére, nem jelölték meg ugyanis a cég nevét, a cég tevékenységi körét és a Székesfehérvár megjelölésen kívül a telephelyet sem. Hivatkozott arra is, hogy az 1997. évi LVIII. törvény álláspontja szerint a perbeli versenyautókon megjelentetett feliratok nem feleltek meg a reklám ismérveinek.
A felperes keresetében e határozatok bírósági felülvizsgálatát kérte, és a vitatott szerződésekből eredő adójogi következtetések hatályon kívül helyezését.
A felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy az általa kötött szerződések reklámtevékenységre vonatkoztak, és megvalósultak. A forgalom növekedése és a reklámtevékenység közötti szoros kapcsolat a valóságban soha nem kimutatható. A reklámtevékenység eredményessége általában a cég vagyoni helyzetének stabilizálásával és javulásával mérhető.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozati álláspontját.
Felperes a peres eljárás során álláspontja alátámasztására csatolta M. Lajosné igazságügyi könyvszakértő, valamint dr. F. Ildikó főiskolai docens reklámra vonatkozó véleményét.
A megyei bíróság 13. számú ítéletével a keresetnek helyt adott, az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A bíróság ítéletében az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján megállapította, kétségtelen hogy az adóhatóságnak a perbeli szerződéseket is joga volt minősíteni és abból az adójogi jogkövetkezményeket levonni. A bíróság azonban a perbeli szerződések a teljesítésre vonatkozó iratok, valamint fényképfelvételek és a becsatolt szakvélemények alapján azt állapította meg, hogy az alperes által vitatott reklámköltségek összefüggnek a felperes bevételszerző tevékenységével, ekképp költségként elszámolhatók voltak. A perbeli számlákon szereplő gazdasági események a valóságban teljesültek, így a szerződések nem színleltek. Az adóhatóság helytelenül alkalmazta az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltakat.
A bíróság elfogadta azt az álláspontot, hogy a versenyautókon a reklámfeliratok beazonosíthatóak voltak, ezért alkalmasak voltak arra, hogy a felperest illetve tevékenységét reklámozzák. A felperes könyvvitelében rögzített adatok a valóságban megtalálhatók, fellelhetők és teljes körűek voltak, így a felperes a bejövő számlákat a számviteli törvény előírásainak megfelelően könyvelte.
A felperes helyesen járt el akkor, amikor a reklámszerződések teljesítése alapján bejövő reklámszámlákat egyéb költségként számolta el.
Az elsőfokú bíróság az új eljárásra azt írta elő, hogy a valós szerződéseknek megfelelően kell az adójogi következményeket levonni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes fenntartotta korábbi álláspontját és vitatta hogy a becsatolt "szakértői véleményekre alapította a bíróság döntését". Az alperes hangsúlyozta hogy a szerződésekhez kapcsolódó reklámeszközök nem voltak alkalmasak a felperes fő tevékenységi köre épülettisztítás, takarítás, tisztítás és ezzel összefüggő gépek kölcsönzésére szolgáló tevékenység reklámozására. Ezt az álláspontjukat az sem gyengítette, hogy esetenként a felperes nevét tartalmazó felirat a "KARCHER" felirat közelében helyezkedett el, amelyből a külső szemlélőnek határozottan következtetnie kellett volna arra, hogy a felperesi társaság takarítással, illetve ilyen gépek karbantartásával, kölcsönzésével foglalkozik.
Az alperes beadványában részletezte, hogy amennyiben a felperesi társaság reklámcélokra kíván költeni, akkor ennél célszerűbb módszereket is alkalmazhatott volna.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.829/2002/2. számú végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 13. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A nem vitás tényállás szerint a felperes szerződéseket kötött sportegyesülettel, illetve ahhoz kötődő társasággal annak érdekében, hogy a cég nevét illetve tevékenységét a rally motorsport rendezvényeken keresztül népszerűsítse. A felperes a megállapodások alapján fizetett összegeket, reklámköltségként számolta el, és ennek megfelelően teljesítette az ehhez fűződő adókötelezettséget. Az adóhatóság ellenőrzésekor a felperes minősítését nem fogadta el. Elemezve a szerződések kikötéseit illetve a felperesi tevékenység reklámozásra választott eszközeit arra a következtetésre jutott, hogy ezek a megállapodások nem reklámszerződések, hanem ellentételezés nélküli sporttámogatási, szponzorálási megállapodások voltak.
Az adóhatóság ezt a megállapítását az Art. 1. § (7) bekezdése alapján hozta meg.
Nem vitás tény, hogy az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az adóhatóság jogosult az ellenőrzött felek (adóalanyok) által kötött megállapodásokat vizsgálni valódi tartalmuk szerint minősíteni. Az alperes lényegében nem vitatta azt, hogy a felperes szerződő partnerei a vállalt kötelezettségüknek eleget tettek, a rally versenyeken induló autókon elhelyezték a felperesi cég nevét és azt a közismert cég nevet a "KARCHER"-t, - amely a felperes takarítócég által használt gépek márkaneve, - mely utalt a tevékenység jellegére. Az alperes kizárólag azt vitatta, hogy ez a módszer megfelel-e a kívánt cél elérésére. Az alperes részletesen elemezte, hogy mivel a módszer elvileg sem alkalmas a reklámozási cél megvalósítására, így az e címen felszámított költség sem fogadható el adójogi szempontból reklámköltségnek.
Az elsőfokú bíróság eljárása során figyelembe vette a becsatolt fényképfelvételek és szerződések mellett a felperes által csatolt főiskolai docens és egy könyvszakértő véleményét.
A bíróság valamennyi bizonyíték mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által kötött szerződések valóban reklámszerződésnek tekinthetők és az így elszámolt költségek számviteli elszámolása is megfelelt az előírásoknak.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy ez a bírói mérlegelés helyes és okszerű volt, az abból levont jogi következtetések pedig a jogszabályoknak megfeleltek.
Az adóhatóság a szerződések, megállapodások minősítésénél célszerűségi gazdaságossági szempontokat nem mérlegelhet.
A perbeli szerződések a valóságban megtörténtek, a megállapodások elméletileg és gyakorlatilag is megfeleltek a reklámszerződés elemelnek. Az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján arra nem jogosult, hogy a szerződés hatékonysága, célra vezethetősége eredményessége elemzését mérlegelve minősítse át utóbb a felek közötti megállapodásokat. Kétségtelenül nehéz az adóhatósági jogosultság határainak kijelölése a szerződések minősítésének körében. Ez nyilvánvalóan mindig az adott ügyben eldöntendő kérdés. A perbeli esetben a bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével jutott következtetéseire, ezzel szemben az adóhatóság olyan szempontokat is figyelembe kívánt venni, amelynek értékelésére a hatásköre nem terjedt ki.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.829/2002.)