adozona.hu
BH 2008.10.278
BH 2008.10.278
A munkáltató tulajdonát képező dolognak a munkáltató rendelkezése alóli kivonása (termék elhelyezése a munkavállaló által vezetett járműben) a rendkívüli felmondás jogszerű indokának minősül [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezése mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, így az 2005. április 25-én szűnik meg. Kötelezte az alperest munkabér-különbözet, felmentési időre járó bér, végkielégítés és kéthavi "végkielégítés", valamint perköltség me...
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, így az 2005. április 25-én szűnik meg. Kötelezte az alperest munkabér-különbözet, felmentési időre járó bér, végkielégítés és kéthavi "végkielégítés", valamint perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2000. április 25-étől állt az alperes alkalmazásában traktorosként. Munkaviszonyát 2005. április 7-én az alperes rendkívüli felmondással megszüntetette azon indokolással, hogy az rt. elnöke az előző napon az általa vezetett traktor fülkéjében elrejtve két zsák vetőburgonyát talált. A burgonya eltulajdonításával - mivel azt az rt. rendelkezése alól már kivonta - munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan és súlyosan megszegte. A felperes vitatta a munkáltató megállapításait arra hivatkozással, hogy a jármű kulcsai eltűntek, azt éjszakára nem tudta lezárni, ekkor tehette ismeretlen személy a burgonyát az általa vezetett traktorba.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes magatartásával - a kulcs elvesztése - közrehatott a cselekmény bekövetkeztében, azonban a munkáltató feladata lett volna a munkagépek őrzését úgy megszervezni, hogy az biztonságos legyen. A munkáltató nem tudta bizonyítani, hogy a traktor kulcsát a felperesnek ténylegesen átadó könyvvel átadta, és a portai, valamint az őrszolgálatra figyelemmel nem volt jelentősége annak, miszerint a munkavállaló a traktort bezárta-e. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesnek a traktor indításakor mindenképpen észlelnie kellett a vetőburgonya ottlétét, és abból, hogy azt a megjelent K. G. igazgatónak nem jelezte, okszerűen következik, miszerint a termény járműben való elhelyezéséről tudomása volt. A cselekmény felfedezésének időpontjában az alperesnek a tulajdonjoga a vetőburgonyán nem szűnt meg, azonban annak elhelyezéséből mindenképpen arra lehetett következtetni, hogy azt az eltulajdonítás szándékával rejtették el. A megyei bíróság a bizonyítékok egybevetése alapján bizonyítottnak találta a rendkívüli felmondási ok valóságát és okszerűségét, ezért a kereset elutasításáról döntött.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének - a csatlakozó fellebbezésben foglaltak szerinti - részbeni megváltoztatását, az alperes további tízhavi átlagkereset és 276 562 forint háztáji burgonya bevétel, mint évi rendszeres pénzbeli juttatás megfizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 89. §-ának (2) bekezdésében, illetve az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában, és (2) bekezdésében foglaltakat. Hivatkozása szerint a vetőburgonyát nem tulajdonította el, arra semmi oka nem volt, és az áru elszállítása részéről megvalósíthatatlan lett volna. Érvelése szerint az "ajtózárás" a munkáltatónál nem volt jelentős kérdés, munkaköri leírása sem tartalmazott erre való utalást, illetve azt a brigádvezetők soha nem ellenőrizték. Érthetetlennek találta, hogy az "öltönyös" elnök-vezérigazgató miért mászott fel a traktorra az ellenőrzés elvégzése céljából, és azt is, hogyha szabálytalanságot észlelt, miért engedte tovább dolgozni, ahelyett, hogy rendőrt hívott volna. A burgonyát nem vonta ki a felperes a munkáltató rendelkezése alól, ugyanis az a munkáltató termőföldjén, a raktártól pár méterre, a munkáltató tulajdonát képező traktorban volt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó ítéleti tényállás szerint - amelyet a felek maguk sem vitattak - a felperes által kizárólagosan működtetett traktor ülése alatt találta meg 2006. április 6-án reggel a munkáltatói jogkör gyakorlója a két zsák vetőburgonyát. A felperes saját nyilatkozata szerint is az alperesnél kialakult gyakorlat az volt, hogy a munka befejezését követően a telephelyre kellett beállni a traktorral, majd annak lezárását követően a kulcsot haza kellett vinni. A munkavállaló állította, de nem bizonyította, hogy a jármű beállását követően a kulcsot elveszítette (Pp. 164. §), erről a tényről saját előadása szerint sem számolt be senkinek.
Helytállóan fejtette ki a jogerős ítélet, hogy a munkakezdéskor a traktor beindításának kísérletekor a felperesnek mindenképpen észlelnie kellett a vetőburgonyát, ennek tényét azonban a jelenlevő elnök-vezérigazgatónak nem jelezte. Ebből pedig az következik, hogy a burgonya elhelyezéséről tudomása volt. Annak a körülménynek nincs jelentősége, hogy a munkáltató "öltönyös nyakkendős elnökének honnan jött az az elgondolása, hogy reggel a gépet ellenőrizze", azt a munkaköréből adódóan bármikor megtehette.
Megalapozottan jutott a másodfokú bíróság ítéletében arra a következtetésre is, hogy a cselekmény felfedezésének időpontjában a vetőburgonya még nem került ki az alperes tulajdonából, azonban annak elhelyezéséből joggal következtetett arra a munkáltató, hogy a felperest az eltulajdonítás szándéka vezette.
A felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy az iratokhoz csatolt fényképfelvételek nem a valós helyzetet tükrözik, a burgonya nem úgy volt elhelyezve, ahogy az a képen szerepel. A felperes cselekményének megítélése szempontjából annak van jelentősége, hogy a felperes engedély nélkül tartott két zsák burgonyát a járművében, nem pedig a dolgok elhelyezésének.
Alaptalan azon felperesi érvelés is, miszerint a vetőburgonyát nem volt oka ellopni, hiszen annak termesztésével évek óta nem foglalkozik, a két zsák termény pedig jelentéktelen területre lenne elegendő. A jogvita eldöntése során közömbös, hogy a felperes milyen okból tartotta magánál a vetőburgonyát, mivel arra nem volt engedélye. Ebben a körben ugyancsak nincs jelentősége azon felperesi érvelésnek sem, hogy a munkáltató miért nem hívott rendőrt, ha a felperes magatartását magára nézve sérelmesnek tartotta. A felperes tevékenységével megvalósította az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat, így a rendkívüli felmondás megalapozott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.286/2007.)