adozona.hu
BH+ 2008.10.470
BH+ 2008.10.470
A munkavédelmi szabályszegéssel okozati összefüggésben bekövetkezett balesettel felmerült egészségügyi ellátások megtérítése iránti felelősség a büntetőjogi felelősségtől függetlenül is fennállhat [1997. évi LXXXIII. tv. 67. §, 1993. évi CXIII. tv. 2., 40. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a pékség tulajdonosa, vezetője volt. A pékségben két kemence üzemelt, melyet az udvaron található 5 m3-es propán-bután föld feletti tartályból működtettek.
1999. január 4. napján a felperes bekapcsolta a hőlégfúvót, hogy a légteret a dagasztáshoz szükséges hőmérsékletre előmelegítse, de úgy ítélte meg, hogy a készülékhez csatlakoztatott - 1997. augusztus 12. napjáig nyomáspróba-idővel rendelkező, 23 kg-os - propán-bután gázpalackban található gáz már kevés a fűtéshez, ezért a hőlé...
BH+ 2008.10.470 A munkavédelmi szabályszegéssel okozati összefüggésben bekövetkezett balesettel felmerült egészségügyi ellátások megtérítése iránti felelősség a büntetőjogi felelősségtől függetlenül is fennállhat [1997. évi LXXXIII. tv. 67. §, 1993. évi CXIII. tv. 2., 40. §]
A felperes a pékség tulajdonosa, vezetője volt. A pékségben két kemence üzemelt, melyet az udvaron található 5 m3-es propán-bután föld feletti tartályból működtettek.1999. január 4. napján a felperes bekapcsolta a hőlégfúvót, hogy a légteret a dagasztáshoz szükséges hőmérsékletre előmelegítse, de úgy ítélte meg, hogy a készülékhez csatlakoztatott - 1997. augusztus 12. napjáig nyomáspróba-idővel rendelkező, 23 kg-os - propán-bután gázpalackban található gáz már kevés a fűtéshez, ezért a hőlégbefúvó mellé bekészített egy 23 kg-os tartalék propán-bután gázpalackot, amelynek nyomáspróba-ideje 1998. március 22. napjáig tartott.
1999. január 5. napján, hajnali 2 óra körüli időpontban, a Matador kemence alsó részén elhelyezett kapcsolótábla, és lenyitható fedél által határolt zárt térben robbanás következett be és láng vágott ki, majd újabb robbanás történt.
A robbanás következtében H. Z., O. G., G. Á. és B. I. munkavállalók égési sérüléseket szenvedtek.
G. Á. felperesi alkalmazott ezen balesettel okozati összefüggésben 1999. január 5. napjától 1999. március 21. napjáig terjedő időben keresőképtelen állományban volt, amely időre az alperes összesen 372 976 Ft összegű baleseti ellátást teljesített táppénz, gyógyszerköltség, mentőszállítás, valamint egészségügyi ellátás címén.
Az alperes a 2003. december 9. napján kelt fizetési meghagyásával ezen összegnek, valamint a fizetési meghagyás kibocsátásáig felmerült 434 331 Ft összegű kamatnak a megfizetésére kötelezte a felperest, arra hivatkozva, hogy a felperes megszegte a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 2. § (2) bekezdésében, 40. § (1) bekezdésében, 54. § (3) bekezdés b) és c) pontjában foglaltakat.
A felperes keresetében a fizetési meghagyás felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a városi bíróság előtt folyamatban levő perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény szerint a gázpalack hibájára vezethető vissza a baleset bekövetkezése.
A megyei munkaügyi bíróság a per tárgyalását a városi bíróság előtt folyamatban levő per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
Ezt követően a felperes változatlanul fenntartotta a kereseti kérelemben foglaltakat, hivatkozva arra, hogy a megyei bíróság - mint másodfokú bíróság - jogerős ítéletével felmentette az ellene maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alól.
A megyei munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 67. §-ára, valamint az Mvt. 2. §-ára, 40. § (1) bekezdésére és 54. § (3) bekezdés b) és c) pontjára hivatkozott.
Kifejtette, hogy a városi bíróság a büntetőügyben 79. sorszám alatt hozott elsőfokú ítélete megállapította, hogy a felperes bűnös maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében. Az ítélet indokolása rögzítette, hogy a Gáz- és Olajipari Műszaki Biztonsági Szabályzat (a továbbiakban: GOMBSZ), és a hőbefúvó gépkönyve szerint a hőlégfúvó helyiségben 2 db 23 kg-os pb-gázpalackot nem lehetett volna tárolni.
A tartalékpalackot G. P. helyezte el, ezzel ő szegte meg a GOMBSZ VII. fejezet 60. § (5) bekezdése előírásait. Ezen szabályszegés közvetlen okozati összefüggésben állt a robbanás bekövetkezésével, hiszen a szabálytalanul elhelyezett palack felhasadása indította el a robbanáshoz vezető ok-folyamatot. A megyei bíróság - mint másodfokú bíróság - a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, és G. P. vádlottat az ellene maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
A másodfokú ítélet indokolása szerint az elsőfokú ítélet tényállása a másodfokú eljárásban is irányadó. Rögzítette az ítélet, hogy nem kétséges, miszerint a tartalékpalack szabályellenes elhelyezése és a bekövetkezett sérülések között okozati kapcsolat állapítható meg.
Az ítélet indokolása szerint a materiális bűncselekmények esetén az okozati összefüggés nem jelenti feltétlenül azt, hogy az eredményokozás büntetőjogilag is felróható. Ehhez azt kell tisztázni, hogy a ténylegesen tanúsított magatartás szabályszegő voltának figyelmen kívül hagyása esetén - amennyiben kizárólag az az egy palack lett volna elhelyezve, amely tartalékpalackként szolgál - elmaradt volna-e az eredmény. A robbanást a tartalékként elhelyezett palack túlnyomás következtében előálló felhasadása eredményezte, és ez akkor is bekövetkezett volna, ha kizárólag ez az egy palack lett volna a vádbeli időszakban a kérdéses helyen elhelyezve. Így - a másodfokú büntető bíróság álláspontja szerint - a vádlotti cselekvőség és a bekövetkezett eredmény között a büntetőjogi oksági kapcsolat nem állapítható meg.
Mivel nem a második palack elhelyezése, és az ezzel kapcsolatos szabályszegés eredményezte a végső káros következményt, hanem az a tény, hogy a két ott lévő palack egyike túlnyomás következtében, meg nem felelő műszaki állapota miatt, felhasadt.
Leszögezte a megyei munkaügyi bíróság, hogy a felperes megtérítési kötelezettségének megállapítása tekintetében nem a büntetőjogi felelősségre vonás az irányadó, hanem azon tény, hogy a felperes megszegte az Mvt. hivatkozott szabályait, melyre az alperes a fizetési meghagyását alapította.
Hivatkozott arra is a megyei munkaügyi bíróság, hogy a jogerős ítélet megállapította, miszerint a gázpalackok időszakos felülvizsgálatának elvégzése nem felhasználói feladat, mivel az a töltőt terheli. Ugyanakkor a GOMBSZ 60. § (5) bekezdésének megszegése megállapítható a felperes részéről, mivel a büntető eljárás anyaga is rögzítette, hogy a felperes helyezte el ezen rendelkezéssel ellentétesen az ipari gázfogyasztó berendezéssel egy helyiségbe az előírt 1 db gázpalack mellett a tartalék másik gázpalackot szabálytalanul. A jogerős büntető ítélet is megállapította, hogy a felperes - mint a pékséget működtető munkáltató - megszegte ezen GOMBSZ VII. fejezet 60. § (5) bekezdésében foglalt előírást, melyet - mint munkáltatónak, és mint a hőlégfúvó üzemeltetőjének - a hőlégfúvó használati utasítása alapján is ismernie kellett volna. Ezen jogszabályi előírás alapján az Mvt. 11. §-ában foglaltak szerint ezen kötelezettségszegéssel összefüggésben az Mvt. 40. § (1) bekezdése és 2. § (2) bekezdése rendelkezéseit is megsértette a felperes.
Mivel a jogerős büntető ítélet szerint is a felperes által elkövetett szabályszegés közvetlen okozati összefüggésben állt a robbanás bekövetkeztével - hiszen a szabálytalanul elhelyezett palack felhasadása indította el a robbanáshoz vezető ok-folyamatot - a felperest, mint munkáltatót felelősség terheli a munkabaleset bekövetkezéséért, mely munkabaleset bekövetkezése igazolja a négy munkavállaló közvetlen és súlyos veszélyeztetését is.
Tekintettel arra, hogy a felperes megszegte az Mvt. 2. § (2) bekezdésében és 40. § (1) bekezdésében foglaltakat, felelős a fizetési meghagyásban kirótt baleseti ellátásért, mint kárért, és köteles azt megtéríteni; az alperes tehát jogszerűen járt el a fizetési meghagyás kibocsátásakor.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte, és a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Kifejtette, hogy a munkaügyi bíróság - annak ellenére, hogy a büntetőbíróság jogerősen felmentette a felperest, és a munkavédelmi eljárásban sem került sor felelőssége megállapítására, vele szemben joghátrány alkalmazására - mégis úgy döntött, hogy a munkáltatói felelősség mindazok ellenére fennáll, hogy az oki folyamatot a megszakítatlan logikai láncon nem a felperes, hanem az eljáráson kívül eső gázszolgáltató cég olyan jellegű mulasztása idézte elő, amely a sérült lejárt szavatosságú gázpalack töltésében és forgalomba helyezésében mutatkozott meg. A felperes tehát, amikor kiskereskedelmi forgalomban megvásárolta a gázpalackot, nem tudta - nem tudhatta -, hogy az hibás; ennek ellenére a bíróság az Mvt. 2. § (2) bekezdés és 40. § (1) bekezdésében foglaltak megszegése miatt megállapította felelősségét a fizetési meghagyásban kirótt baleseti ellátásért.
A Munka Törvénykönyvének 174. és 175. §-ára hivatkozással kifejtette a felperes, hogy jelen esetben a munkáltató vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felelne a kárért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Mivel a perbeli esetben mindössze öt főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély munkáltató a felperes minősültsége, ezért kártérítési felelőssége nem objektív, hanem csak vétkessége esetén felel. A bizonyítási teher megfordul, tehát elegendő annak bizonyítása, hogy a kár bekövetkeztében vétkesség nem terheli.
A felperes álláspontja szerint a Pp. 4. § (1) és (2) bekezdése értelmében a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése, illetőleg a tényállás nem köti, és bár e törvényhely negatívan fogalmazza meg a felperesi felelősségre irányadó szabályt, amikor úgy rendelkezik, hogy jogerősen elbírált bűncselekmény polgári jogi felelőssége elbírálásakor a bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt, de ez fordítva is igaz; mert ha jogerősen felmentő ítélet birtokában mégis megállapítja, hogy a felperest vétkesség vagy felelősség terheli, akkor a polgári, vagy munkaügyi bíróság hatáskörén túl terjeszkedik, és eljárása már kifejezetten sérti az alkotmányos rendelkezéseket - az Alkotmány 57. § (1), (2), (4) és (5) bekezdését -, hiszen mégis azt állapítja meg, hogy a felperes bűncselekményt követett el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei munkaügyi bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le.
Az alperes a perben felülvizsgált fizetési meghagyását az Ebtv. 67. §-ára alapozta.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 25. számú állásfoglalása értelmében e törvényi rendelkezés objektív felelősséget határoz meg. A munkavédelmi szabályszegés vagy mulasztás objektív jellegű, megvalósul, ha a munkáltató vagy megbízottja a balesetelhárító, vagy egészségvédő óvórendszabályt nem tartotta meg, vagy az óvóintézkedést elmulasztotta. Ha ennek folytán - ezzel okozati összefüggésben - baleset történt, nincs jelentősége a munkáltató megtérítési kötelezettsége szempontjából annak, hogy esetlegesen maga a sérült is közrehatott a baleset bekövetkeztében.
Az állásfoglalás kimondja, hogy a társadalombiztosítási szerv a munkáltatóval szemben nem léphet fel megtérítési igénnyel, ha a balesetelhárító, vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el.
A perben megállapított tényállás szerint a baleset bekövetkeztében a sérült részéről semmiféle közrehatás nem merült fel.
A Pp. 341. §-a folytán irányadó Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében közigazgatási perben a határozat jogszerűsége vizsgálható felül.
A határozat jogszabálysértő voltának bizonyítása - a Pp. 164. § (1) bekezdésének megfelelően - a felperest terhelte. Ilyen - a felperesi kereset megalapozottságát alátámasztó - bizonyítás azonban a perben nem történt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy a baleset akként következett be, hogy a helyiségben szabálytalanul tárolt, lejárt nyomáspróbájú gázpalack felhasadt, és az abból kiáramló gáz berobbant.
Logikus és okszerű a bíróság jogi következtetése is, mely szerint a baleset annak a következménye, hogy a felperes a GOMBSZ megszegésével megsértette az Mvt. 2. § (2) bekezdésében, valamint 40. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Rámutat arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megyei munkaügyi bíróság jogerős ítéletében nem állapított meg olyan - felperes által hivatkozott - tényt, hogy a felperes bűncselekményt követett volna el.
A munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy a bekövetkezett balesettel okozati összefüggésben állt a felperes munkavédelmi szabályszegése, így az Ebtv. 67. §-ában meghatározott megtérítési felelőssége fennáll.
Az Ebtv. 70. § (2) bekezdése szerint a 66-68. §-okon alapuló követelés a felvett ellátás kifizetésétől, illetőleg az egészségügyi, vagy baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételétől számított 5 éven belül érvényesíthető.
Alaptalan volt tehát a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben a követelés elévülésére vonatkozó kifogása is, tekintettel arra, hogy a fizetési meghagyás kibocsátására az 1999-ben bekövetkezett balesettől számított 5 éven belül - 2003. évben - került sor.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. MfvK.IV.10.660/2006.)