adozona.hu
BH+ 2008.10.468
BH+ 2008.10.468
A rendőrség hivatásos állományú tagjai szolgálati idejének kedvezményes számítására vonatkozó feltételek [Hszt. 329. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek valamennyien az alperes hivatásos állományú tagjai, szolgálati helyük a "J" Bevetési Alosztály. Az I. r. felperes beosztása főelőadó, majd 2003. június 1-jétől alosztályvezető, a II. r. felperes beosztása felszámoló, járőrvezető, 2006. január 1-jétől szolgálatparancsnok, a III. r. felperes beosztása pedig felszámoló, járőrvezető (bevetési) szolgálatparancsnok, illetve 2006. január 1-jétől nyomozó.
A felperesek részére az alperes 1996. szeptember 1-jétől 2001. május 31-éig a Hszt...
A felperesek részére az alperes 1996. szeptember 1-jétől 2001. május 31-éig a Hszt. 92. § (1) bekezdés b) pontja alapján évi 14 nap pótszabadságot biztosított, a Hszt. 329. § (1) bekezdés a) pontjában és (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel pedig a szolgálati idejüket kétszeresen számította.
A felperesek 2005 nyarán szolgálati panaszt terjesztettek elő, amelyben a felsorolt kedvezmények megadását 1996. szeptember 1-jét megelőző időszakra, és a 2001. június 1-jét követő időszakra is kérték. A szolgálati panaszokat a megyei rendőrfőkapitány és az országos rendőrfőkapitány egyaránt elutasította.
A felperesek ezt követően keresetet terjesztettek elő, amelyben az alosztálynál eltöltött teljes szolgálati idejük kétszeres számítását és az alperesnek a ki nem adott pótszabadság pénzbeni megváltására és a felmerült perköltségük megfizetésére kötelezését kérték.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. felperes 1992. december 1-jétől, a II. r. felperes 2001. június 1-jétől, a III. r. felperes pedig 1994. március 1-jétől 2005. december 31-éig jogosult a szolgálati idő kétszeres számítására. Kötelezte az alperest, hogy a felperesek részére 2002-től, a III. r. felperesnek 2005. évvel bezárólag évente 14 munkanap pótszabadságot adjon ki. Ezt meghaladóan a kereseteket elutasította.
A munkaügyi bíróság a felperesek munkaköri leírásaiban foglaltak, és a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a 21/1992. ORFK intézkedéssel létrehozott beavatkozó alosztályok a Terrorelhárító Szolgálat (TESZ) helyszínre érkezéséig ellátnak egyes terrorellenes feladatokat, a szolgálatukat rendkívüli vagy különösen veszélyes körülmények között végzik, ezért a szolgálati idő kétszeres számítására és az évi 14 munkanap pótszabadságra is jogosultak, azzal, hogy a pótszabadság kiadásának, nem pedig pénzbeni megváltásának van helye.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy I. r. felperes 2001. június 1-jétől, a III. r. felperes 2001. június 1-től jogosult a szolgálati idő kétszeres számítására, a II. r. felperes szolgálati idejére vonatkozó ítéleti rendelkezést helybenhagyta. A felpereseknek a pótszabadság iránti kereseti kérelmét elutasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság osztotta az alperesnek a fellebbezésben kifejtett azt az érvelését, hogy a Hszt. 1996. szeptember 1-jei hatálybalépését megelőző időszakra e törvény alapján semmilyen jogosultságot nem lehet megállapítani, ezért az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes döntése téves. Ugyanakkor az elsőfokú bírósággal egyezően a Hszt. 329. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat úgy értelmezte, hogy a törvény nem kizárólag a terrorelhárítókat kívánja a szolgálati idő kedvezményes számításában részesíteni, hanem a rendkívüli vagy különösen veszélyes körülmények között szolgálatot teljesítőket is. Az alperes a felpereseknek különleges bevetési pótlékot fizet, amellyel elismerte azt, hogy a felperesek különlegesen veszélyes szolgálati feladatokat látnak el, és ennek érdekében folyamatos intenzív felkészülés terheli őket. Mivel nincs olyan jogszabály, amely kizárná az egyes kedvezmények egymás melletti alkalmazhatóságát, erre, és a bevetési alosztályok feladatára tekintettel a felpereseket a szolgálati idő kedvezményes számítása a Hszt. hatálybalépése utáni szolgálati idő tartamára megilleti.
A másodfokú bíróság a felperesek igényét a Hszt. 92. § (1) bekezdés b) pontja alapján járó pótszabadság tekintetében nem találta megalapozottnak. 2001. július 1. napjától ugyanis a 11/1997. (II. 18.) BM rendelet kifejezetten tartalmazza a készenléti rendőrség állományán belül a terrorelhárító beosztást, a felperesek azonban nem ilyen beosztásban teljesítenek szolgálatot.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását, és a szolgálati idő kétszeres számítására vonatkozó kereseti kérelem teljes elutasítását, a felpereseknek a perköltségben való marasztalását kérte. A Hszt. 329. § (1) bekezdés a) pontjának téves értelmezésére hivatkozott, mivel a külföldön háborús, rendkívüli vagy különösen veszélyes körülmények között szolgálatot teljesítőket illeti meg a kedvezményes számítás, amelyből a másodfokú bíróság helytelen értelmezéssel a rendkívüli vagy különösen veszélyes körülmények között szolgálatot teljesítők szövegrészt indokolatlanul ragadta ki.
A felperesek a csatlakozó felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint a fennálló szolgálati jogviszony tekintetében a kedvezményekre való jogosultság nem korlátozható a törvény hatálybalépését követő időszakra. Sérelmesnek tartották, hogy a másodfokú bíróság a pótszabadságra való jogosultság elbírálásánál a szolgálati idő kedvezményes számításánál kifejtett álláspontjával szemben kizárólag a beosztás elnevezését vette figyelembe. Az egyes kedvezményekre való jogosultság között azonban ilyen különbségtétel nem tehető, a pótszabadság is a szolgálatteljesítés ellátásának körülményei alapján jár.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, a felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperesek a szolgálati idő kedvezményes számítására vonatkozó igényüket a Hszt. 329. § (1) bekezdés a) pontja alapján azzal az indokolással kérték, hogy bár a 21/1992. ORFK intézkedést hatályon kívül helyező 18/2001. (V. 21.) ORFK intézkedés a bevetési alegységek feladataiból kivette a TESZ hatáskörébe utalt eseteket, érdemi változást az intézkedés a szolgálat ellátása tekintetében nem eredményezett. A Magyar Köztársaság Rendőrségének Csapatszolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 11/1998. (IV. 23.) ORFK utasítás 147. pontjában foglaltak szerint a bevetési alegységnek továbbra is feladata az erőszakos bűncselekmények megelőzése, megszakítása és a fegyveres bűnözők elfogása. Mivel a feladataik a terrorelhárító beosztás feladataival részben azonosíthatók, jogosultak a Hszt. 92. § (1) bekezdés b) pontja alapján részükre a terrorelhárító beosztás után járó évi 14 munkanap pótszabadságra is.
A másodfokú bíróság a tényállásban helytállóan rögzítette, hogy 2001. június 1. napjával lényeges szervezeti és szabályozásbeli változás következett be. Eszerint a 7/2001. (V. 21.) ORFK utasítás rendelkezett a Készenléti Rendőrség Különleges Szolgálatok Parancsnoksága Terrorelhárító Szolgálatának (TESZ) bevetési rendjéről, és kizárólag a TESZ hatáskörébe utalta a terrorcselekmény, a légijármű hatalomba kerítése és az emberrablás bűncselekmények elkövetésének megszakítását, a súlyos veszélyhelyzet kialakulása esetén a fegyveres vagy felfegyverzett ön- és közveszélyes személyek megfékezését. Ezzel egyidejűleg a Rendőrség Szerveinél Bevetési Egységek létrehozásáról, feladataikról és működtetésük rendjéről szóló 18/2001. (V. 21.) ORFK intézkedés hatályon kívül helyezte a megyei rendőr-főkapitányságok beavatkozó alosztályainak létrehozásáról szóló 21/1992. ORFK intézkedést. Módosult a 11/1997. (II. 18.) BM rendelet, és a belügyminiszter irányítása alá tartozó fegyveres szerveknél rendszeresített hivatásos státuszok munkaköri jegyzéke 2001. július 1. napjától felszámoló (terrorelhárító) beosztással bővült. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperesnél terrorelhárító beosztás rendszeresítve nem volt, a felperesek nem terrorelhárító beosztásban teljesítettek szolgálatot, és ennek ellenkezőjét a felperesek a perben nem is állították.
A Hszt. 92. § (1) bekezdés b) pontja az évi 14 munkanap pótszabadságot a terrorelhárító beosztáshoz köti, ilyen beosztás hiányában a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperesek a pótszabadságra alanyi jogosultságot nem szereztek.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság téves jogszabály-értelmezéssel minősítette a felperesek 2001. június 1-jét követő szolgálati idejét kedvezményes számításra jogosító időnek. A Hszt. 329. § (1) bekezdés - perbeli időben hatályos - a) pontja szerint a szolgálati viszonyban eltöltött idő kétszeres számítására jogosultak
- a hangsebesség feletti repülőgépek hajózó állománya,
- a külföldön háborús, rendkívüli vagy különösen veszélyes körülmények között szolgálatot teljesítők, valamint
- a terrorelhárítók.
Az előbbi felsorolásban másodikként szereplő jogosultak körét a törvény több együttes feltétellel határozza meg, ezért ezek közül egy feltétel (a különösen veszélyes körülmény) kiemelésével, csupán arra tekintettel a felperesek ezen kedvezményre való jogosultságát a jogerős ítélet jogszabálysértően állapította meg.
Jogalap hiányában a felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmében foglaltak vizsgálata szükségtelenné vált.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felpereseknek a szolgálati idő kedvezményes számítására vonatkozó keresetét teljes egészében elutasította, abban a részében, amelyben a felperesek pótszabadság iránti kereseti kérelmet elutasította, hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.238/2007.)