adozona.hu
BH+ 2008.10.462
BH+ 2008.10.462
A többségi tulajdonos nem jogosult az adós nevében kifogás benyújtására [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 6. § (4) bek., 51. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A bíróság az 1997. április 3-án jogerőre emelkedett végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását elrendelte. A végzés Cégközlönyben történő közzétételére 1997. július 17-én került sor. Az eljárásra ezért a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) rendelkezései az irányadók.
E. G. (az adós korábban megbízott vezérigazgatója) és K. I. (az adós ...
E. G. (az adós korábban megbízott vezérigazgatója) és K. I. (az adós többségi tulajdonosa) 2005. április 13-án a bírósághoz benyújtott beadványukban az adós felszámolójának felmentését kérték arra hivatkozással, hogy az adósnak jelentős kárt okozott, az adós ügyeivel nem foglalkozott és az adós tulajdonában álló ingatlant ellenérték nélkül átadta a B. gyárnak, továbbá indokolatlan költségigényt terjesztett elő. A beadvány melléklete volt az adós 2004. június 1-jén megtartott közgyűlésének jegyzőkönyve, amelyben a közgyűlés egyhangúan, 100%-os szavazati arányban megszavazta, hogy az adóst E. G. képviselje az egyezségi tárgyalások lefolytatása és a hitelezőkkel történő egyezség megkötése során.
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós képviselőjeként, E.G. és a részvényesek meghatalmazott képviselőjeként, K. I. által előterjesztett, a felszámoló felmentése iránti kérelmeket elutasította.
A végzés ellen K. I. - a jogi képviselőnek adott - meghatalmazás szerint, mint az adós többségi tulajdonosa nyújtott be fellebbezést.
A K. I. fellebbezése folytán eljáró ítélőtábla végzésével a fellebbezést hivatalból elutasította, a végzés egy kiadmányát megküldeni rendelte az elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes állami adóhatóság részére, a fellebbező által illetékbélyegben lerótt 7000 Ft fellebbezési eljárási illetéknek a fél külön kérelmére történő visszatérítése végett. Megállapította, hogy a fellebbezéssel felmerült költségeit a fellebbező maga viseli.
Az ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezést K. I. saját nevében, mint az adós többségi tulajdonosa nyújtotta be. Az adós gazdálkodó szervezet tagja azonban a Cstv. 6. §-ának (4) bekezdése szerint a felszámolási eljárásban nem minősül félnek, így a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 233. §-ának (1) bekezdése értelmében nem jogosult fellebbezést előterjeszteni. Fellebbezés benyújtására azon az alapon sincs joga, hogy a bíróság határozata reá nézve rendelkezést tartalmaz, mert az elsőfokú bíróság támadott határozata nem tartalmaz rendelkezést az adós gazdálkodó szervezet részvényeseire vonatkozóan. Az elsőfokú bíróság döntése tehát a részvényesek fellebbezési jogosultságát nem alapozza meg, akkor sem, ha a felszámolási eljárás a tagok anyagi viszonyaira kihatással van.
Az ítélőtábla megjegyezte azt is, hogy E. G. sem bizonyította képviseleti jogosultságát, mert a csatolt közgyűlési határozat őt csupán az egyezségi tárgyalások lefolytatására és az egyezség megkötésére hatalmazta fel, egyéb kérelmek benyújtására azonban nem. A felszámoló felmentésére irányuló kifogást ezért már a elsőfokú bíróságnak is hivatalból el kellett volna utasítania.
Az ítélőtábla végzése ellen K. I. fellebbezést terjesztett elő, melyben a támadott határozat hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az ítélőtábla helyesen hivatkozott a Cstv. 6. §-ának (4) bekezdésére, de figyelmen kívül hagyta a Cstv. 51. §-át, amely szerint a sérelmet szenvedett fél kifogással élhet, így álláspontja szerint kifogást terjeszthet elő minden sérelmet szenvedett személy, a többségi tulajdonos és annak megbízottja is. Érvelése szerint a Cstv. a tulajdonost nem zárja ki a felek köréből, ellenkezőleg, lehetőséget ad neki, hogy egyezségi ajánlatot tegyen a hitelezőknek, velük szemben jogokat gyakoroljon és kötelezettségeket vállaljon. Fél tehát az is, aki az eljárásban jogilag-vagyonilag érdekelt, ily módon a tulajdonos is.
Utalt a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy ha a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét érinti, ez a személy a kifogás elbírálása során félnek minősül. Ez a személy nemcsak a tulajdonos, hanem bárki lehet, így E. G., az egyezség megkötésével megbízott személy is akkor, ha a felszámoló intézkedései az egyezség létrejöttét akadályozzák. Emiatt a jelen ügyben benyújtott kifogásokat érdemben kell elbírálni. Hivatkozott arra is, hogy a kifogást elutasító végzés ellen a kifogást benyújtó fellebbezhet.
Az adós a fellebbezésre tett észrevételében - korábbi álláspontjának fenntartása mellett - a támadott végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos az alábbi indokok miatt.
A Cstv. jelen eljárásra irányadó 6. §-ának (4) bekezdése szerint az e törvényben szabályozott eljárásokban az adóst és a hitelező(ke)t kell félnek tekinteni.
A Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek vagy más személy jogos érdekét sértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
A fentiekből az következik, hogy a Cstv. jelen eljárásra alkalmazandó szabályai két esetben teremtenek lehetőséget a kifogás benyújtására: kifogást nyújthatnak be egyrészt a felek alanyi jogon, másrészt bármely olyan személy, akinek jogos érdekét sérti a felszámoló intézkedése vagy mulasztása. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jelen ügy az előbbi kategóriába tartozik, tekintettel arra, hogy a kifogás benyújtására az adós nevében került sor, és a kifogás az adósra sérelmes helyzet elhárítására irányult. Nincs szó tehát arról, hogy a felszámoló valamely konkrét intézkedése vagy mulasztása egy - a felszámolási eljárásban félnek nem minősülő - személy jogos érdekét sértené.
A fellebbezés előterjesztője alaptalanul állítja, hogy a többségi tulajdonos fél lehet a felszámolási eljárásban vagyoni-jogi érdekeltségére figyelemmel. A törvény egyértelműen meghatározza a felek körét, ezek az adós és a hitelező. Miután a többségi tulajdonos nem hitelező, az adós nevében csak abban az esetben lenne jogosult a kifogás benyújtására, illetve a felszámoló felmentésének kezdeményezésére, ha erre az adós legfőbb szerve felhatalmazta volna. Az azonban a Cstv. előírása nélkül is nyilvánvaló, hogy az adós gazdasági társaság a tagtól elkülönült, önálló jogalanyisággal rendelkező jogi személy, s a tag (tulajdonos) eljárása nem azonosítható a gazdálkodó szervezet, illetve gazdasági társaság eljárásával, továbbá a tag kifogás benyújtására, illetve a felszámoló felmentésének kezdeményezésére irányuló döntése nem pótolja az adós erre irányuló felhatalmazását, még akkor sem, ha a tag többségi tulajdonos. Ebben az esetben a kifogás ugyanis nem az adós, hanem tag eljárási cselekménye, amelyet azonban a Cstv. a jelen ügyben - fent kifejtettek szerint, konkrét, személyhez kötődő sérelem hiányában - nem tesz lehetővé.
Mindezek alapján, ahogy arra az ítélőtábla helyesen rámutatott, a többségi tulajdonos, de az egyezség megkötésére meghatalmazott sem volt jogosult kifogás benyújtására, és a kifogást már az elsőfokú bíróságnak hivatalból el kellett volna utasítania. Ez a hiányosság a fellebbezési eljárásban nem orvosolható, de a kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezés benyújtása a fellebbezés hivatalbóli elutasítását eredményezi. A Legfelsőbb Bíróság az előzőekben kifejtettek alapján a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint a Fővárosi Ítélőtábla érdemben helytálló döntését helybenhagyta. (Legf.Bír. Fpk.XI.30.137/2008.)