adozona.hu
AVI 2004.12.145
AVI 2004.12.145
A fél a másik lakástulajdona eladását az adásvételi szerződés másolata mellett "más megfelelő módon" is igazolhatja (1990. évi XCIII. tv. 21. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperesnek és házastársának, D. Ágnesnek a házasságát a bíróság a 2001. február 5. napján jogerőre emelkedett ítéletében felbontotta. A bontóper során a felek megállapodást csatoltak arra vonatkozóan, hogy ingóságaikat megosztották, illetve, hogy az S., Ó. u. 8. szám alatti ingatlan értékesítéséből 8 millió Ft-ot D. Ágnes, 8 millió Ft-ot pedig a felperes kap készhez azzal, hogy vállalja a még fennálló 2,5 millió Ft tartozás megfizetését. ...
AVI 2004.12.145 A fél a másik lakástulajdona eladását az adásvételi szerződés másolata mellett "más megfelelő módon" is igazolhatja (1990. évi XCIII. tv. 21. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperesnek és házastársának, D. Ágnesnek a házasságát a bíróság a 2001. február 5. napján jogerőre emelkedett ítéletében felbontotta. A bontóper során a felek megállapodást csatoltak arra vonatkozóan, hogy ingóságaikat megosztották, illetve, hogy az S., Ó. u. 8. szám alatti ingatlan értékesítéséből 8 millió Ft-ot D. Ágnes, 8 millió Ft-ot pedig a felperes kap készhez azzal, hogy vállalja a még fennálló 2,5 millió Ft tartozás megfizetését. A megállapodásban rögzítésre került az is, hogy a ház értékesítéséből származó teljes vételárból D. Ágnes és a felperes lakást kíván vásárolni. A felperesnek és volt házastársának vagyonmegosztásra bíróság végzésében jóváhagyta. E nyilatkoztak arra vonatkozóan, lakóhelyüket képező ingatlant vételárat megosztották, így egymással szemben további követelésük nincs.vonatkozó egyezségét a szerint a felek egyezően hogy az utolsó közös már értékesítették, a Az ingatlan-nyilvántartásban a soproni 5144. hrsz. alatti, természetben S., Ó. u. 8. szám alatti lakóház tulajdonosaként 1/1-ed arányban D. Ágnes szerepelt. A 2000. szeptember 1-jén kelt adásvételi szerződés értelmében D. Á. a kizárólagos tulajdonát képező ingatlant 16 millió Ft vételárért értékesítette.
A 2000. október 10-én adásvételi szerződés értelmében a felperes megvásárolta az ingatlan 37/5274-d tulajdoni hányadát 5 800 000 Ft vételárért.
Az illetékhivatal, a bejelentett forgalmi értéket elfogadva, a fizetési meghagyásában a felperest 180 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéknek a megfizetésére kötelezte. A felperes a fizetési meghagyás elleni fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a S., Ó. u. 8. szám alatti családi ház 12 évi házasság utáni, feleségével közös szerzeménye. Annak eladási árából, illetve a rá jutó részből vásárolta lakását. Csatolta az adásvételi szerződést és a bírósághoz benyújtott közös megegyezésen alapuló vagyonmegosztási okiratot. Kérte, hogy az illetékhivatal az általa vásárolt lakás tekintetében az illetékkiszabás alapjául a két ingatlan forgalmi értékének különbözetét vegye figyelembe. Az alperes a 2001. január 15. napján hozott határozatában a fellebbezést elutasította, a fizetési meghagyást helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 21. § (5) és (7) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes az Ó. u. 8. szám alatti ingatlan értékesítését igazolni nem tudta, mivel az általa csatolt adásvételi szerződésben eladóként és az ingatlan kizárólagos tulajdonosaként D. Á. szerepel, és az ingatlan-nyilvántartás szerint is ő a kizárólagos tulajdonos. Az illeték alapjának meghatározásánál az Itv. 21. § (5) bekezdése szerinti rendelkezést csak akkor lehetett volna alkalmazni, ha a felperes eladóként szerepel az adásvételi szerződésben, vagy más megfelelő módon igazolja lakástulajdona eladását. Ezért az illetékhivatal jogszerűen járt el az illeték kiszabásakor.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte akként, hogy az eladott és a vásárolt ingatlan forgalmi értékének különbözete alapján kerüljön előírásra az általa fizetendő illeték összege. Csatolta a házasságot felbontó ítéletet, az egyezséget jóváhagyó végzést, tanúként kérte meghallgatni volt házastársát és annak édesapját.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatában foglaltakat fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a felperes által csatolt dokumentumok nem a lakástulajdon eladásának tényét, hanem a vételár megosztását igazolják.
Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy a S., Ó. u. 8. szám alatti ingatlan a felperes és volt házastársának osztatlan közös tulajdonát képezte annak ellenére, hogy az ingatlan-nyilvántartásban csak a volt házastárs kizárólagos tulajdonjoga került bejegyzésre. Utalt arra is, hogy a közös tulajdon törvényi vélelme a családjogi törvény (Csjt.) 27. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésen alapul; illetve, hogy a Ptk. 195. §-a értelmében a bíróság által felvett jegyzőkönyv közokirat, a felek jegyzőkönyvbe foglalt megállapodását pedig közokiratba foglalt szerződésnek kell tekinteni. A bíróság egyezséget jóváhagyó végzése is azt igazolja, hogy a S., Ó. u. 8. szám alatti ingatlan a felperesnek és volt házastársának közös tulajdonában állt. A volt házastársat eladóként feltüntető adásvételi szerződés a lakástulajdon eladásának tényét igazolja, éppúgy, mint a vételár egyenlő arányú megosztása. Ezért az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes által csatolt dokumentumok a volt házastárs által kötött adásvételi szerződéssel együtt az Itv. 21. § (7) bekezdése szerinti más megfelelő módon igazolják a felperes tekintetében is egy korábbi lakástulajdon eladását. Ebből következően a felperest az Itv. 21. § (1) és (5) bekezdése alapján, 2%-os mértékű adókulcs figyelembevételével csupán 44 000 Ft illeték megfizetésére kellett volna kötelezni. Ezért az alperes határozatát a fizetési meghagyásra is kiterjedően akként változtatta meg, hogy a felperes 44 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére köteles, törölte egyben a különbözetként mutatkozó 144 000 Ft-ot.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, perköltségben történő marasztalását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, na bíróság által lefolytatott bizonyításnak nem lett volna helye". A közigazgatási eljárásban rendelkezésére bocsátott iratok, valamint az ingatlan-nyilvántartás kizárólag azt igazolta, hogy a felperes volt házastársa volt az Ó. u. 8. szám alatti ingatlan kizárólagos tulajdonosa. A bíróság a perben nem azt vizsgálta, hogy határozata a meghozatalkor jogszerű volt-e vagy sem, hanem illetékkedvezményre való jogosultság feltételeinek igazolására elfogadott az államigazgatási iratokkal ellentétes tartalmú új bizonyítékokat.
A felperes az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás tekintetében iratellenességet, ebből következően jogszabálysértést a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt. Az alperes felülvizsgálati kérelmében konkrétan nem is jelölte meg, hogy melyek lennének azok a jogerős ítéleti megállapítások, amelyek iratellenességről tanúskodnának.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az Itv. 21. §-ának (7) bekezdése lehetőséget ad az ügyfélnek arra, hogy másik lakástulajdona eladását ne csak a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére alkalmas adásvételi szerződés másolatával, hanem "más megfelelő módon" is igazolhassa. A felperes pedig már a közigazgatási eljárás során bejelentett fellebbezésében is hivatkozott arra, hogy a S., Ó. u. 8. szám alatt ingatlannak ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosa volt, ennek alátámasztásaként csatolta azt a megállapodást, amit később a bíróság a bontóperben jóváhagyott. A perben a bizonyítás a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva a felperest terhelte. A bíróságnak a Pp. 163. § (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett a bizonyítást el kellett rendelnie. A megyei bíróság nem kizárólag tanúvallomásokra, hanem a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti törvényi vélelemre, a Pp. 195. §-ának megfelelő okiratba foglalt adatokra, a vételár egyenlő arányú megosztására alapította azt a megállapítását, hogy a felperes a S., Ó. u. 8. szám alatt ingatlannak ingatlan-nyilvántartáson kívüli 1/2-ed arányú tulajdonosa volt. Helyes jogértelmezéssel rögzítette azt, hogy ezek, valamint a volt házastárs által kötött adásvételi szerződés együttesen alkalmasak "más megfelelő módon" igazolni azt, hogy a felperes jogosult az Itv. 21. § (5) bekezdése szerinti kedvezményre. Az alperes előadásával szemben a felperes nem a közigazgatási eljárás során becsatolt iratokkal ellentétes, új bizonyítékot csatolt, hanem a határozathozatalkor is fennálló tények tekintetében kérte a jogi álláspontját alátámasztó bizonyítás felvételét, illetve az alperes által figyelmen kívül hagyott bizonyítékok értékelését. A jogerős ítélet ezért megfelel a közigazgatási perekben is irányadó Pp. XX. fejezetében, a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A megállapított tényállásból levont ténybeli és jogkövetkeztetés pedig okszerű, logikai ellentmondástól mentes; a jogvita eldöntésére irányadó törvényi rendelkezéseknek megfelelő jogi álláspontot tükröz.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.132/2001.)