adozona.hu
AVI 2004.12.144
AVI 2004.12.144
A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség nemcsak a szerződés megkötése napján, hanem a törvényben írt más időpontokban is keletkezhet (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperesek 2000. március 15-én kelt adásvételi szerződéssel megszerezték a 2309. hrsz alatti ingatlan-nyilvántartásban hétvégi ház és udvar megjelöléssel feltüntetett házas ingatlant. B. község jegyzője a 2000. június 16-án jogerőre emelkedett határozatában, N. P. és N. Z. eladók kérelmének helyt adva, az adásvétel tárgyát képező ingatlanon lévő üdülőépületet lakóházzá minősítette át. A felperesek az adásvételi szerződést a földhivatalhoz ...
AVI 2004.12.144 A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség nemcsak a szerződés megkötése napján, hanem a törvényben írt más időpontokban is keletkezhet (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperesek 2000. március 15-én kelt adásvételi szerződéssel megszerezték a 2309. hrsz alatti ingatlan-nyilvántartásban hétvégi ház és udvar megjelöléssel feltüntetett házas ingatlant. B. község jegyzője a 2000. június 16-án jogerőre emelkedett határozatában, N. P. és N. Z. eladók kérelmének helyt adva, az adásvétel tárgyát képező ingatlanon lévő üdülőépületet lakóházzá minősítette át. A felperesek az adásvételi szerződést a földhivatalhoz 2000. június 30-án nyújtották be.A Megyei Illetékhivatal a 310544-01-2000 számú fizetési meghagyásában a felpereseket kötelezte 915 000 Ft visszterhes vagyonátruházási, 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéknek, 100 000 Ft mulasztási bírságnak a megfizetésére. Az első fokon eljárt közigazgatási szerv - a felperesek fellebbezésének saját hatáskörben részben helyt adva - a mulasztási bírság törlését rendelte el határozatában. Az alkalmazott 10%-os mértékű illetékkulcs elleni fellebbezést pedig a másodfokú közigazgatási szervhez terjesztette fel elbírálásra. Az alperes 1618. határozatában a 600664. számú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdés f) pontjában, (3) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a földhivatal az ingatlant hétvégi ház és udvar megjelöléssel tartottan nyilván. A vagyontárgy minősítése tekintetében pedig az illetékkötelezettség keletkezésekor fennálló állapot az irányadó. A felek a szerződést 2000. március 15-én kötötték meg, az építésügyi hatóság határozata pedig ezt követően 2000. május 30-án kelt.
A felperesek keresetükben az alperes határozatának megváltoztatását, a visszterhes vagyonátruházási illetéknek az Itv. 21. § (1) bekezdése szerinti módon történő előírását kérték. Azzal érveltek, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor az ingatlanra az OTP s.-i járási fiókja javára elidegenítési és terheli tilalom volt bejegyezve, ezért az adásvételi szerződést az elidegenítési és terhelési tilalom törlésére vonatkozó banki engedéllyel egyidejűleg küldték meg a földhivatalnak 2000. június 28-án. Ezen időpontig sor került az ingatlan lakóházzá történő átminősítésére. Az ingatlan lakóházzá történő átminősítése nem az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel, hanem a hatósági határozattal válik érvényessé. Ezért az illetékkiszabás során a közigazgatási szervnek a lakóingatlanra vonatkozó szabályok szerint kellett volna eljárnia, nem róható terhükre, hogy a földhivatal a hozzá benyújtott ingatlan átminősítő határozat tekintetében nem döntött.
Az alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az illetékügyben eljárt hatóságok jogszabálysértés nélkül alkalmazták a 10%-os mértékű illetékkulcsot. A felperesek ugyanis nem vitatták, hogy a szerződéskötés időpontjában a perben vitatott ingatlan nem lakóház vagy lakás megnevezéssel, hanem hétvégi ház és udvar megjelöléssel volt nyilvántartva. Ezért az illetékkötelezettség keletkezése után történt átminősítés az illetékkiszabásnál nem vehető figyelembe.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Az Itv. 3. § (3) bekezdésének a) pontjában, 102. § (1) bekezdésének f) pontjában foglaltakra alapítottan azzal érveltek, hogy adásvételi szerződés csak "az elidegenítési és terhelési tilalom törlésekor lépett életbe". Az elidegenítési és terhelési tilalom törlése iránti kérelmet a bank az ingatlan lakássá történő átminősítése után terjesztette elő a földhivatalhoz. "A szerződés érvényességének feltétele az elidegenítési és terhelési tilalom törlése volt, így az illetékkötelezettség csak ennek megtörténte után... keletkezhetett". Ezt az alperes és a bíróság is figyelmen kívül hagyta annak ellenére, hogy a mulasztási bírság törlésével a közigazgatási szerv elismerte, hogy a szerződés bemutatásával nem esett késedelembe.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy ingatlan adásvételi szerződés akkor érvényes, ha az okiratból a szerződő felek, az adásvétel tárgya, a vételár és a tulajdonjog átruházása és annak megszerzésére irányuló szándék kitűnik (XXV. számú polgári elvi döntés). Ingatlan adásvételi szerződésnek, mint okiratnak az 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban: Iny. tv.) 32. § (3) bekezdése értelmében közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglaltnak kell lennie ahhoz, hogy a bejegyzés alapjául szolgálhasson. Valamely dolog forgalomképességét korlátozhatja az elidegenítési és terhelési tilalom. Meghatározott feltételtől, pl. az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának engedélyétől, hozzájárulásától függő dolgot forgalomképtelennek tekinthetjük. Az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek be, a szerződésen alapuló további jogokat csak a tilalom jogosultjának hozzájárulásával lehet bejegyezni [109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (továbbiakban: Vhr.) 28. § (3) bekezdése]. Az elidegenítési és terhelési tilalom az Iny. tv. 17. § (1) bekezdésének n) pontja alapján ingatlan-nyilvántartásba feljegyezhető ténynek minősül. Az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezését; módosulását, illetve megszűnését kérelemre kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni. Ezt a kérelmet a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés keltétől számított 30 napon belül kell a földhivatalhoz benyújtani. Ha a szerződés létrejöttéhez harmadik beleegyezése, vagy hatósági jóváhagyás szükséges, a kérelmet a beleegyezéstől, illetve a jóváhagyástól számított 30 napon belül kell a földhivatalhoz benyújtani. A bejegyzés iránti kérelem benyújtására meghatározott határidő elmulasztása esetén az Itv. szerinti mulasztási bírságot kell fizetni. Az Iny. tv. és a Vhr. tartalmaz szabályokat arra vonatkozóan is, hogy mi a követendő eljárás az ingatlan adataiban bekövetkezett változások, illetőleg azok átvezetése esetén.
Az Itv. 91. § (1) bekezdése értelmében az ingatlan tulajdonjogának ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak a megszerzését, megszűnését a földhivatalhoz kell bejelenteni illetékkiszabásra az azt tartalmazó szerződés benyújtásával. Az illetékkiszabás célját szolgáló bejelentést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kell teljesíteni. Ha az illetékfizetésre kötelezett a kérelmet a külön jogszabályban (Iny. tv.-ben) meghatározott 30 napon túl nyújtja be, illetve bejelentési kötelezettségét elmulasztja vagy hiányosan teljesíti, az Itv. 82. §-ában meghatározott mulasztási bírság megfizetésére kötelezhető.
Az előzőekben említett jogszabályi rendelkezésekkel összhangban az Itv. szabályozza az illetékkötelezettség keletkezését a 3. § (1)-(6) bekezdésében. E törvényhelyek szerinti szabályozásból következően a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség nemcsak a szerződés megkötése napján, hanem az (5) és (6) bekezdésekben meghatározott időpontokban is keletkezhet, amennyiben az ott meghatározott törvényi feltételek fennállnak. Rámutat továbbá a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az Itv. 102. § (1) bekezdésének f) pontja értelmében lakástulajdonnak nemcsak a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként feltüntetett ingatlan minősül, hanem az ilyenként feltüntetésre váró ingatlan is a hozzá tartozó földrészlettel.
A jogerős ítéletből nem állapítható meg, hogy a bíróság érdemben megvizsgálta volna a felperesek azon érvelését, mely szerint illetékkötelezettségük nem a szerződés megkötése napján, hanem attól eltérő időben keletkezett. A jogerős ítélet nem adja indokát annak, hogy az e körben előadott felperesi érveléseket mely okoknál fogva nem fogadja el. Ezért érdemi felülbírálatra nem alkalmas, a felperesek helytállóan hivatkoztak arra, hogy a jogerős ítéletet hozó bíróság a kereseti kérelmük alátámasztásaként előadott indokaikat nem értékelte, figyelmen kívül hagyta, azok tárgyában nem hozott döntést.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a kereseti kérelem és ellenkérelem keretei között a felek által elé tárt bizonyítékok alapján döntenie kell arról, hogy az adásvételi szerződés érvényesen mikor jött létre, a felek által megkötött adásvételi szerződés hatálya mikor állt be, függött-e vagy sem jóváhagyástól, beleegyezéstől és arról is, hogy helytállóak-e a felperes által előadottak az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozóan vagy sem. Ennek függvényében kell megvizsgálnia, hogy a perben vitatott ingatlan minősíthető-e vagy sem lakóingatlannak az illetékkötelezettség keletkezésekor. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.071/2001.)
