adozona.hu
AVI 2004.12.141
AVI 2004.12.141
A felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség olyan jogcímen való igényérvényesítésre, amely az ezt megelőző eljárásnak nem volt tárgya (Pp. 270., 275. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1995. június 14-én kelt tartozásátvállalási okirattal az 1995. szeptember 9-én kelt megállapodásban foglaltak szerint átvállalta a J. Kft. 10 500 000 Ft összegű, az M. Kft. felé tartozását. Az átvállalt tartozásból 1996. évben 8 938 000 Ft-ot a jogosultnak megfizetett.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett, az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest társasági adónemben 2 056 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 1 028 000 Ft adób...
AVI 2004.12.141 A felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség olyan jogcímen való igényérvényesítésre, amely az ezt megelőző eljárásnak nem volt tárgya (Pp. 270., 275. §).
A felperes az 1995. június 14-én kelt tartozásátvállalási okirattal az 1995. szeptember 9-én kelt megállapodásban foglaltak szerint átvállalta a J. Kft. 10 500 000 Ft összegű, az M. Kft. felé tartozását. Az átvállalt tartozásból 1996. évben 8 938 000 Ft-ot a jogosultnak megfizetett.Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett, az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest társasági adónemben 2 056 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 1 028 000 Ft adóbírságnak, 2 111 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatban az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, a Ptk. 332. §-ában, az 1991. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Ta. tv.) 9. § (1) bekezdésének b) pontjában, (2) bekezdésében, (3) bekezdés b) pontjában foglaltakra alapította. Döntését azzal indokolta, hogy a J. Kft. és a P. Bt. között létrejött tartozásátvállalás ingyenes volt, ezért az átvállalt tartozás kifizetését véglegesen átadott pénzeszköznek kell minősíteni, ami után a felperesnek 23%-os kiegészítő adót kellett volna fizetnie, ezt azonban elmulasztotta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta az adóhatóságnak azt az álláspontját, amely a jogügyletet tartozásátvállalásnak, ajándékozásnak, illetve végleges pénzeszköz átadásnak minősítette. Azzal érvelt, hogy a J. Kft. fizetésképtelen helyzetbe került, felszámolási eljárása befejeződött. Hiteligény bejelentésére azért nem került sor, mivel a J. Kft. a felszámoláskor nem rendelkezett olyan vagyonnal, ami alapot szolgáltatott volna az igény teljesítésére. Az adóhatóság nem vizsgálta meg, hogy a P. Bt. milyen forrásból tudta teljesíteni a tartozást. A betéti társaság a tartozásátvállalással kizárólag egy jó üzleti kapcsolatot kívánt továbbra is fenntartani. A per során hivatkozott arra is, hogy az általa csatolt részvényleltárból megállapíthatóan 23 050 000 Ft papír alapú részvényt a J. Kft. felszámolója fedezetként elkülönített a M. Kft. tartozására. A részvénycsomagra vételi joga volt, ami a tartozásátvállalás ingyenességét kizárja.
Az alperes ellenkérelmében - határozatában foglaltakat fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. A perben lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy a tartozásátvállalás ingyenes volt, azért a felperes semmilyen ellenszolgáltatásban nem részesült, az ellenszolgáltatást a perben bizonyítani nem tudta. Azt pedig nem vitatta, hogy 1996. évben 8 988 000 Ft-ot a J. Kft. helyett fizetett meg a M. Kft.-nek. Ezért a felperes által J. Kft. helyett megfizetett tartozás a J. Kft. részére nyújtott olyan ingyenes pénzeszköz átadásnak minősül, ami után a Ta. tv. 9. § (1) bekezdése b) és (3) bekezdésének b) pontja értelmében a felperesnek 1996. évre kiegészítő adófizetési kötelezettsége állt fenn, így az alperes határozata nem sértett jogszabályt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (7) bekezdésében és a Ta. tv. 9. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Az alperes és a bíróság ugyanis olyan tények alapján hozta meg döntését, amelyek 1999-ben és 2000-ben következtek be, így azok 1996. év vonatkozásában nem lehetnek relevánsak. Hivatkozott e körben arra, hogy óvadékkal biztosított tartozásátvállalási megállapodást kötött, ezért a tartozásátvállalást nem lehet végleges pénzeszköz átadásnak minősíteni. Kizárólag egy gazdasági társaság további működését segítette elő, jóhiszeműen járt el, haszna nem keletkezett. Ezért az adóhiány előírása és a jogkövetkezmények alkalmazása jogszabálysértő.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállással kapcsolatban jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha a tényállás iratellenes, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó. Rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, értékelésének, felülmérlegelésnek. (Pp. 275. §) Iratellenességre a felperes nem hivatkozott. A jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Utal azokra a körülményekre, tényekre, adatokra, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, és amelyek miatt a felperes által elő-adottakat nem találta bizonyítottnak (jogerős ítélet 4. oldaltól 6. oldal első és második bekezdése). A felperes felülvizsgálati kérelmében az óvadékra, ellenszolgáltatásra való hivatkozásának el nem fogadását vitatta ez által a bizonyítékok ismételt egybevetését, a jogerős ítéletben rögzítettektől eltérő felülmérlegelését kérte. Ezt azonban a törvény kizárja. A jogerős ítélet nem tartalmaz okszerűtlen, logika szabályaival ellentétes megállapításokat. A kifejtettekből következően a jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán jogszabálysértés nem állapítható meg. Ebből pedig okszerűen következik az, hogy a felperesnek a Ta. tv. 9. § (1) bekezdésének b) pontja, (2) bekezdése, valamint (3) bekezdésének b) pontja értelmében 23%-os kiegészítő adót kellett volna fizetnie a végleges pénzeszköz átadásnak minősülő ingyenes tartozásátvállalásra figyelemmel, ezért a perben felülvizsgálni kért határozatok jogszerűek.
Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség olyan jogcímen való igényérvényesítésre, ami az ezt megelőző eljárásnak nem volt tárgya. [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése, BH 2002. 447., 283. sz. jogeset]. A felperes pedig keresetében csak a határozatok jogalapját vitatta, az adóbírság tekintetében jogszabálysértésre, kivételes méltánylást érdemlő körülményre nem hivatkozott. Ennél fogva a felülvizsgálati eljárásban az adóbírság kapcsán előadott érveit a Legfelsőbb Bíróság nem vonhatta értékelési körébe.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.033/2001.)