adozona.hu
AVI 2004.11.135
AVI 2004.11.135
Az adásvételi szerződés érvényességét nem befolyásolja a tulajdonjog fenntartása, illetve a birtokba adásra vonatkozó döntés és a vételár részletekben történő kiegyenlítése sem. (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperesek az 1998. augusztus 7-én kelt illeték kiszabásra 1998. szeptember 30-án bemutatott adásvételi szerződéssel megszerezték a 4. hrsz. alatti ingatlant.
A Megyei Illetékhivatal a jogügylet után, az illetéken felül, 20%-os összesen 137 196 Ft mulasztási bírság megfizetésére is kötelezte a szerző feleket, az adásvételi szerződés késedelmes benyújtása miatt. A felperesek a fizetési meghagyások ellen benyújtott fellebbezéseikben azzal é...
AVI 2004.11.135 Az adásvételi szerződés érvényességét nem befolyásolja a tulajdonjog fenntartása, illetve a birtokba adásra vonatkozó döntés és a vételár részletekben történő kiegyenlítése sem. (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperesek az 1998. augusztus 7-én kelt illeték kiszabásra 1998. szeptember 30-án bemutatott adásvételi szerződéssel megszerezték a 4. hrsz. alatti ingatlant.A Megyei Illetékhivatal a jogügylet után, az illetéken felül, 20%-os összesen 137 196 Ft mulasztási bírság megfizetésére is kötelezte a szerző feleket, az adásvételi szerződés késedelmes benyújtása miatt. A felperesek a fizetési meghagyások ellen benyújtott fellebbezéseikben azzal érveltek, hogy az eladók a tulajdonjog átvezetéséhez, a birtokba adáshoz az 1998. szeptember 1. napján kelt nyilatkozattal járultak hozzá. Ehhez képest 30 napon belül a szerződést a földhivatalhoz bemutatták, így mulasztást nem követtek el, ezért kérték a mulasztási bírság hatályon kívül helyezését. Az alperes határozatában a fellebbezéseket elutasította, a fizetési meghagyásokat helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 91. § (1) bekezdésében, a 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 73. § (1) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 74. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az adásvételi szerződést annak keltétől számított 30 napon belül kell bemutatni az illeték kiszabása céljából az illetékes földhivatalnak. Az a körülmény, hogy az eladók a tulajdonjog átvezetéséhez, a birtokba adáshoz csak külön nyilatkozattal járultak hozzá, nem ad felmentést a törvényben előírt határidő alól, ezért a mulasztásra figyelemmel a bírság előírására jogszerűen került sor.
A felperesek keresetükben, az alperesi határozat mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezését kérték, a fizetési meghagyásokra is kiterjedően.
Az 1972. évi 31. számú tvr. (a továbbiakban: Iny. tvr.) 7. § (1) bekezdés 1) pontjára, az Itv. 3. § (3) bekezdésére alapítottan azzal érveltek, hogy az ingatlan adásvételi szerződés tulajdonjog fenntartással kötött megállapodás, ezért felfüggesztő feltételtől függő szerződés volt. A tulajdon átszállás 1998. szeptember 1-jén következett be, amikor az eladók a vételár teljes kifizetésére figyelemmel külön nyilatkozatban engedélyezték a tulajdonjog átszállását. Ezért az 1998. szeptember 30-ai szerződés benyújtással bejelentési kötelezettségüknek határidőben eleget tettek.
Az alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását kérte, a határozatában foglaltakat fenntartotta. Azzal érvelt, hogy a szerződés megkötésekor érvényesen létrejött, nem függött felfüggesztő feltételtől.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperesek keresetét elutasította.
Azt állapította meg, hogy a felperesek az adásvételi szerződés megkötésekor a vételárban, a kiegyenlítés időpontjában írásban megállapodtak. 1998. szeptember 1. napjáig vállalták a vételár teljes kiegyenlítését, az eladók a tulajdonjogukat fenntartották. Az volt a jogi álláspontja, hogy a vételár fizetés módja, időtartama előre meghatározott volt, így annak elmaradása csak szerződésszegés jogkövetkezményeit vonhatja maga után. Az adásvételi szerződés érvényességét a tulajdonjog fenntartás nem érinti. A perben vitatott jogügylet kapcsán a felperesek által megkötött adásvételi szerződés esetében a vagyonszerzési illetékkötelezettség ezért a szerződés megkötésének napján keletkezett. Az alperes nem sértett jogszabályt azzal, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt a felpereseket mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérték annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát. Azzal érveltek, hogy a jogerős ítélet az ügy eldöntése szempontjából releváns tényállási elemeket nem teljes körűen tartalmazza, a mulasztási bírság jogalapja tekintetében pedig téves jogalkalmazáson alapul. A Ptk. 368. §-a, Iny. tvr. 7. § (1) bekezdés 1) pontja, Vhr. 30. §-ának (1) bekezdésének értelmében ugyanis a tulajdonjog fenntartással kötött szerződés esetében a vevő tulajdonjogának bejegyzésére nem kerülhet sor. A vevő csak a tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének ingatlan nyilvántartási bejegyzését kérheti, ami az elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó feljegyzés joghatásaival egyező tartalmú. Ezt pedig az Itv. nem minősíti vagyonátruházásnak, ennek kapcsán nem írja elő a bejelentési kötelezettséget sem. Ezért az illetékkiszabás szempontjából releváns határidő 1998. szeptember 1-jén kezdődött, így a bejelentésre határidőben került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 13. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperesek érvelésével szemben a jogerős ítélet tartalmazza az adásvételi szerződés keltét, a tulajdonjog fenntartás tényét, a vételár részletekben történő megfizetését, az 1998. szeptember 1-jén kelt tulajdonátszállást engedélyező, birtokba bocsátást tartalmazó okiratra is utal. Rögzíti egyben hogy az adásvételi szerződés 1998. szeptember 30-án került benyújtásra a földhivatalhoz, illeték kiszabás céljából. Ezért a tényállás tekintetében jogszabálysértés nem állapítható meg.
Az Itv. 91. §-ának (1) bekezdése értelmében az ingatlan tulajdonjogának, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni jognak a megszerzését tartalmazó szerződést a földhivatalhoz kell bejelenteni illetékkiszabásra. Az illetékkiszabás célját szolgáló bejelentést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kell teljesíteni. Ha az illetékfizetésre kötelezett a kérelmet a külön jogszabályban meghatározott 30 napon túl nyújtja be, vagy bejelentési kötelezettségét elmulasztja, az e törvénynek a 82. §-ában említett mulasztási bírság megfizetésére kötelezhető.
Az Itv. 3. § (3) bekezdésének a) pontja értelmében a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik.
Az Itv. 3. §-ának (5) és (6) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a hatósági jóváhagyástól függő vagyonszerzési jogügylettel kapcsolatban az illeték kötelezettség a jóváhagyás napján keletkezik. Ez irányadó akkor is, ha a szerződés érvényességéhez harmadik személy beleegyezése szükséges, a felfüggesztő vagy bontó feltételtől illetőleg kezdő határidő bekövetkezésétől függő szerződés esetén pedig a vagyonszerzési illeték kötelezettség a szerződés hatályának beálltakor keletkezik.
A megyei bíróság helyesen állapította meg, hogy a felek 1998. augusztus 7-én a Ptk. 365. § (3) bekezdésében meghatározott, a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú polgári elvi döntésében kifejtetteknek is megfelelő érvényes adásvételi szerződést kötöttek. Ennek az adásvételi szerződésnek az érvényességét nem befolyásolja a tulajdonjog fenntartása, illetve a birtokba adásra vonatkozó döntés, és a vételár részletekben történő kiegyenlítése sem. Ezek nem tekinthetők felfüggesztő feltételnek, a szerződés nem függött hatósági jóváhagyástól. Az adásvételi szerződés érvényességéhez harmadik személy beleegyezésére nem volt szükség. A tulajdonjog fenntartása az adásvételi szerződés érvényességét nem érinti. Ez csupán a tulajdonjog átszállását köti feltételhez. A tulajdonjog fenntartással történt eladás ténye bejegyezhető, a vételár kifizetését követően pedig a vevő tulajdonjoga a rangsor elvének megfelelően kerül bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. [Iny.tvr. 7. § (1) bekezdés; Vhr. 30. § (1) bekezdése.]
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Vhr. 73. § (1) bekezdése az Itv. 3. § (3) bekezdésében (5) és (6) bekezdésében foglaltakkal egyező tartalmú előírásokat
rögzít. Rögzíti egyben, hogy a perbelivel azonos ténybeli és jogi megítélésű ügyekben korábban ugyanilyen tartalmú döntéseket hozott (Kfv. I. 35.301/2000/6., Kfv. IV. 35.610/2000/4., Kfv. I. 28.683/1997/6. számú ítéletetek) Az 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogegységi eljárás kezdeményezésére a Legfelsőbb Bíróság e perben eljáró tanácsa nem látott okot.
A jogerős ítélet ugyanis megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, és az e tárgyban követett egységes jogalkalmazói gyakorlatnak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy felülvizsgálni kért határozat nem sért eljárási és anyagi jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.539/2001.)