adozona.hu
AVI 2004.9.104
AVI 2004.9.104
A vízgazdálkodási társulat áfa-adóalanyisága a közfeladatként végzendő tevékenysége körében nem állapítható meg (1992. évi LXXIV. tv. 4. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1999. II-III-IV. negyedévekre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként hozott jogerős másodfokú határozatokban a felperes terhére összesen 12 924 000 Ft jogosulatlan adó-visszaigénylést állapított meg, amelynek kiutalását megtagadta. Kötelezte a felperest a vizsgált időszakokra vonatkozóan összesen 4 503 000 Ft adóbírság megfizetésére is. Az alperes mindhárom határozatában az adókülönb...
AVI 2004.9.104 A vízgazdálkodási társulat áfa-adóalanyisága a közfeladatként végzendő tevékenysége körében nem állapítható meg (1992. évi LXXIV. tv. 4. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1999. II-III-IV. negyedévekre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként hozott jogerős másodfokú határozatokban a felperes terhére összesen 12 924 000 Ft jogosulatlan adó-visszaigénylést állapított meg, amelynek kiutalását megtagadta. Kötelezte a felperest a vizsgált időszakokra vonatkozóan összesen 4 503 000 Ft adóbírság megfizetésére is. Az alperes mindhárom határozatában az adókülönbözetet azért írta elő a felperes terhére, mivel jogi álláspontja szerint a felperes jogosulatlanul szerepeltette bevallásaiban a belvíz-védekezési költségekről, belvízcsatorna fejlesztési munkákról kiállított számlák áfa-tartalmát, azok nem helyezhetők levonásba. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdésében, 5. § (1) bekezdésében, 33. § (1) bekezdésének a) pontjában, az 1995. évi LVII. törvény (továbbiakban: Vg. tv.) 35. §-ában foglaltakra alapította. Döntéseit azzal indokolta, hogy a felperes a vízgazdálkodásról szóló jogszabályban meghatározott közfeladatait nem szolgáltatásnyújtást megalapozó megrendelés alapján, nem bevétel elérése érdekében végzi. E feladatainak ellátása nem minősül gazdasági tevékenységnek az Áfa. tv. szempontjából. Az adó-visszaigénylés nem alapítható arra a körülményre sem, hogy a felperes belvízkárok enyhítését szolgáló munkálatokhoz az állami támogatást nettó módon kapta meg.A felperes kereseteiben a határozatok hatályon kívül helyezését, az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta. A szokásos tevékenységi köre keretében szolgáltatást nyújt az érdekeltségi területén lévő tagok részére. Ez facere jellegű, figyelemmel arra, hogy ténylegesen műtárgy, csatorna, vízelvezető-rendszer karbantartásában és fejlesztésében testesül meg. Ennek a szolgáltatásnak az ellenértéke a tagok részéről az érdekeltségi hozzájárulás. Ez, valamint az állami támogatás képezi az árbevételét. Mivel az árbevétel a társulat által végzett szolgáltatás ellenértéke, így gazdálkodási tevékenységet végez. Az egyes időszakokat érintően törvény szerinti áfa-visszaigénylési árbevétel határa, álláspontja szerint megvalósult, mivel ezt az összeget az érdekeltségi hozzájárulások összege meghaladta, így visszaigénylését jogszerűen terjesztette elő. Hivatkozott arra is, hogy a védekezéshez, illetve fejlesztéshez nyújtott állami finanszírozás is nettó összeg volt. A jogalkotónak nem az volt a szándéka, hogy a vízitársulat az állami közfeladat ellátása keretében a tagok részére nyújtott szolgáltatás áfa-tartalmát forrás hiányában is viselje.
Az alperes ellenkérelmében - határozataiba foglalt jogi álláspontját fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes valamennyi határozat ellen benyújtott keresetét - amit egyesített ügyben bírált el - elutasította. Az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, a Vg. tv. 34. § (3) bekezdése, 35. § (1) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, 8. § (1) bekezdése, 41. § (1) bekezdése, 34. § (5) bekezdése szerinti rendelkezésre figyelemmel az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes helyesen állapította meg, hogy az érdekeltségi hozzájárulás nem tekinthető ellenértéknek. A társulat ezt az összeget nem meghatározott feladathoz kapta, hanem alaptevékenysége ellátásához. Utalt arra, hogy a felperes sem ellenértékként kezelte az érdekeltségi hozzájárulás összegét, ugyanis áfa-bevallásaiban azt bevételként nem szerepeltette, adót ez után az összeg után nem vallott és nem fizetett be. A felperesnek bevallása szerint csak 1999. I. félévében nem volt áfa-köteles bevétele, csupán a IV. negyedévi és a IV. negyedévi vállalkozási tevékenysége alapozta meg áfa-alanyiságát. Ezért az e tevékenységből származó bevételét áfa-fizetési kötelezettség terhelte, és e tevékenység erejéig az alperes el is ismerte a felperes áfa-levonási jogosultságát. Azt rögzítette, hogy a 217/1998. (XII. 30.) Kormányrendelet 91. §-ának (1) bekezdése sem alapozza meg a felperes adólevonási jogosultságát, csupán az adólevonási jog megléte vagy hiánya esetére rendelkezik az igénybe vehető támogatás összegéről. Az alperes helytállóan állapította meg, hogy a felperesnek az által, hogy közfeladata tekintetében nem minősül áfa-adóalanynak, adófizetési kötelezettsége e vonatkozásban nincs, így az adólevonás joga sem illeti meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdésében, 4. § (1) bekezdésében, 5. § (1) bekezdésében, 13. § (1) bekezdésében, 16. § (1) bekezdésében, a Ptk. 198. §-ában, 201. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy tagjai részére szolgáltatást nyújtott, a tagok ennek ellenértékét fizették meg az érdekeltségi hozzájárulással, a bíróság figyelmen kívül hagyta a Vg. tv. speciális rendelkezéseit, amelyek alkalmazását az Áfa. tv. sem tiltja.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 13. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállást a felperes nem vitatta, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak kizárólag jogkérdésben kellett döntenie. E jogkérdés pedig olyan jogkérdés, amely tárgyában az 1/2001. számon Közigazgatási Jogegységi határozat született 2002. január 10. napján. E határozat azt rögzíti, hogy "a vízgazdálkodási társulat közfeladatként végzendő tevékenységét nem bevétel elérése érdekében végzi, ezért a tevékenysége az Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése értelmében az áfa szempontjából nem gazdasági tevékenység. Mivel gazdasági tevékenységet nem végez, az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdésében meghatározott adóalany fogalmának nem felel meg, a vízgazdálkodási társulat áfaadóalanyisága a közfeladatként végzendő tevékenysége körében nem állapítható meg". Az érdekeltségi hozzájárulást nem egy konkrét feladat elvégzése érdekében fizetik be. Az önkormányzat, illetve állami támogatás sem egy konkrét feladat elvégzésére kapja a társulat, hanem általában a közfeladatként elvégzendő tevékenység ellátásához.
Azt az alperes nem vitatta, hogy a felperes bevétel elérése érdekében is folytathat tevékenységet. Határozataiban döntését csupán arra alapította, hogy a vitatott számlák szerinti tevékenység nem ebbe a körbe tartozott. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja megfelel a jogvita eldöntésére irányadó ítéletben és teljes körűen felsorolt jogszabályi rendelkezéseknek. Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra is, hogy a felperes sem kezelte ellenértékként, illetve bevételként az érdekeltségi hozzájárulást, illetve az esetleges költségvetési támogatás összegét 1999. évi áfa-bevallásaiban csak vállalkozási tevékenységéből eredő adóköteles bevételt szerepeltette, adót csak ez után fizetett. Ezekkel kapcsolatos adóvisszaigénylést az adóhatóság teljesítette. A felperes azonban általa sem vitatottan közcélú feladatainak ellátásával kapcsolatban adót nem vallott, nem fizetett, csupán visszaigénylést nyújtott be.
Az 1/2001. számú Közigazgatási Jogegységi határozat részletes ismertetését a Legfelsőbb Bíróság mellőzi. Csupán utal arra, hogy ennek alapján a felperes jogi érvelésének téves volta állapítható meg, illetve, hogy az kitér mindazon jogszabályhelyek értelmezésére is, amelyek a felülvizsgálati kérelemben nevesítésre kerültek.
A felülvizsgálati bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, a Jogegységi határozatban foglaltaknak. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.714/2001.)