adozona.hu
AVI 2004.8.100
AVI 2004.8.100
A vámhivatal jogosult az áruból a vámkezelést kérővel ellenszolgáltatás nélkül mintát vetetni [1995. évi C. tv. 46. § (9) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997. október 17-én 5 vagon 233 350 kg D. PR fantázianéven megjelölt vámáru vámkezelését kérte a vámhivatalnál. Vámtarifaszámként 381720 00 00 számot jelölt meg mint alkilnaftalin keveréket. A felperes vámkezelési kérelméhez csatolta a feladó által kiállított analízis bizonyítványt, az M. Rt. szakvéleményét, valamint az EUR 1 származási igazolást, és a számlát.
A vámhatóság a kért vámkezelést elvégezte, ugyanakkor azonban árumintát vett a vámáruból, mely mintát az ÁMEI, valamint a...
AVI 2004.8.100 A vámhivatal jogosult az áruból a vámkezelést kérővel ellenszolgáltatás nélkül mintát vetetni [1995. évi C. tv. 46. § (9) bek.].
A felperes 1997. október 17-én 5 vagon 233 350 kg D. PR fantázianéven megjelölt vámáru vámkezelését kérte a vámhivatalnál. Vámtarifaszámként 381720 00 00 számot jelölt meg mint alkilnaftalin keveréket. A felperes vámkezelési kérelméhez csatolta a feladó által kiállított analízis bizonyítványt, az M. Rt. szakvéleményét, valamint az EUR 1 származási igazolást, és a számlát.A vámhatóság a kért vámkezelést elvégezte, ugyanakkor azonban árumintát vett a vámáruból, mely mintát az ÁMEI, valamint a Vámlabor által megvizsgáltatta. Mindkét vizsgálati eredmény szerint a vámárut a 2710 00 6603 vtsz. alá tartozó gázolajnak minősítették, amely jövedéki termék.
A vámhatóság ezt követően 1997. december 4-én kelt határozatával a korábbi határozat visszavonásával egyidejűleg, - mely szerint a jövedéki termék vámkezelésére nem volt hatásköre, - a felperest 15 888 837 Ft fogyasztási adó, valamint 6 773 099 Ft általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 1998. január 30-án kelt határozatával helybenhagyta a vámkezelés tárgyában hozott határozat visszavonásáról rendelkező határozatot, valamint a vámteher kiszabás tárgyában hozott határozatot is az indokolás kiegészítésével. E kiegészítésben törölte azt a megállapítást, hogy a vámhivatal nem illetékes a vámkezelés elvégzésére, tekintettel arra ugyanis, hogy a felperes jövedéki engedély nélkül importálta a jövedéki terméknek minősülő vámárut, ez a vámtörvény előírásai szerint jogellenes belföldi forgalomba hozatalnak minősül.
A mért paraméterek alapján a vámtarifa 27-es számú csoportjához tartozó a termék. Utalt az alperes arra is, hogy számára a vámlaboratórium megállapítása kötelező.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja az volt, hogy valamennyi okiratot csatolt a vámkezeléshez, az M. Rt. szakvéleménye mindenben megerősítette a feladó által kiállított analízis bizonyítványt. Így megállapíthatóvá vált, hogy a vámkezelni kért anyag nem esik a jövedéki törvény hatálya alá. A szakvélemény ITJ besorolást is tartalmazott, amennyiben a vámhatóság ezzel nem értett egyet, úgy a KSH-t kellett volna a besorolásra megkeresnie. A Vámlaboratórium szakvéleménye a felperes szerint azért sem volt elfogadható, mivel a vámlaboratóriumnak nincs akkreditálási jogosultsága. Az akkreditálási joggal rendelkező arra kijelölt szerv az M. Rt. volt, aki az ügyben adott szakértői véleményt.
A felperes kérte az M. Rt. ismételt megkeresését, valamint azt az álláspontját is kifej tette, hogy a vámhivatal eljárási jogszabályt sértett amikor az ÁMEI számára olyan instrukciót adott, hogy a gázolajra vonatkozó vizsgálati módszereket alkalmazva végezze el a termék vizsgálatát. Az eltérő vizsgálati módszerek miatt volt a eredmény is eltérő.
A felperes jelezte, hogy a birtokában már nincsen minta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság a felek kérelmére tanúként hallgatta meg V. Lászlónét az M.-ben vizsgálatot végző analitikust, a Vámlaboratórium képviseletében megjelent R. Antal századost, továbbá az ÁMEI részéről szakértő tanúként megjelent Ó. Zoltánt.
A bizonyítási eljárás lefolytatását követően a megyei bíróság 17. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A bíróság ismertette a lefolytatott bizonyítási eljárás adatait, továbbá a vámjogról a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 46. § (9) bekezdése alapján megállapította, hogy a vámhivatal jogosult az áruból a vámkezelést kérővel ellenszolgáltatás nélkül mintát vetetni és azt a Vámlaboratóriummal megvizsgáltatni amennyiben ez az áru jellegének vámtarifa számának megállapításához szükséges.
A Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 68. § (3) bekezdése szerint a Vámlaboratórium által kiadott szakvéleményt a vámhivatal köteles figyelembe venni. A 64/1995. (XI. 24.) IKM-PM együttes rendelet által kihirdetett harmonizált rendszer és az Európai Közösség által alkalmazott koordinált nomenklatúrán alapuló kereskedelmi vámtarifa
27-es Árucsoport kiegészítő megjegyzések 1/e) pontjában foglaltak, valamint 1/f) pontjában foglaltak és a 2710 vtsz.-hez tartozó magyarázat alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes a keresettel támadott határozat hozatalakor sem anyagi sem eljárásjogi jogszabálysértést nem követett el. Az eljárás során igénybevett mindhárom szakértő szervezet meghatározta a perbeli termék sűrűségét, lobbanáspontot, a viszkozitását és a desztillációs paramétereket. A Vámlaboratórium és az ÁMEI valamennyi mintára külön-külön az M. Rt. az öt mintából vett úgynevezett átlagminta alapján adta meg adatait. A mért adatok a szakvéleményekben nagy hasonlóságot mutatnak, csaknem azonosak.
A bíróság megállapította, ismertetve az egyes szakvélemények főbb adatait, hogy a felperes által importált és vámkezelni kért vámáru tarifális besorolása a vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény és a kapcsolódó jogszabályok helyes alkalmazásával megalapozottan történt a 2710 00 6703 vtsz. alá.
Az a körülmény, hogy egyes adatok, így például a lobbanáspont és kéntartalom tekintetében eltérést mutatnak azt jelenti, hogy a termék gázolaj szabvány minden kritériumának nem felel meg, tehát a termék nem szabványos gázolaj.
Az elsőfokú bíróság a felek által kért bizonyítási eljárás lefolytatásával meggyőződött arról, hogy az alperes indokoltan és kellő alappal mellőzte a további szakértői bizonyítást az ügyben. A bíróság osztotta az alperes álláspontját, mely szerint az ÁMEI szakvéleménye aggálytalanul alátámasztotta a Vámlaboratórium szakvéleményét, a tarifális besorolás szempontjából releváns adatok helyességét pedig az M. Rt. Vizsgálatai eredményei sem cáfolták, sőt azt alátámasztották.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását és a keresete szerinti ítélet meghozatalát.
A felperes arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt az igen lényeges szempontot, mely szerint különbség van az akkreditációval rendelkező és azzal nem rendelkező laboratóriumok között. A felperes elismerte, hogy a Vámlaboratórium kizárólagosnak számító véleményével szemben elvileg helyesnek bizonyulhatott az ÁMEI Rt. felkérése, tekintettel azonban arra, hogy az ÁMEI Rt. számára feltett kérdések irányítottak voltak, ezért az általuk adott véleményt sem lehetett volna figyelembe venni.
A minden szempontból megkérdőjelezhetetlen eljárás az lett volna, ha az ÁMEI Rt. az M. Rt. besorolási javaslata szerint vizsgálta volna az anyagot.
Sérelmezte a felperes azt is, hogy a besorolásra a Központi Statisztikai Hivatal jogosult, ezért az alperesnek az ő állásfoglalását is be kellett volna kérnie.
Az alperes fellebbezési észrevételében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogi következtetése is.
A perbeli esetben az eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes által importált és vámkezelni kért áru mely vámtarifaszám alá tartozik. E kérdés eldöntéséhez az alperes a törvényi előírásnak megfelelően a Vámlaboratórium szakértői véleményét szerezte be. Ezen túl azonban megbízta az ÁMEI Rt.-t is, mint akkreditációval rendelkező laboratóriumot szakértői vélemény adására a levett minták megvizsgálása alapján. A Vámlaboratórium és az ÁMEI Rt. a vizsgálatot elvégezte és lényegében a szakértői véleményében értékelt összetevők, paraméterek alapján megfelelő módon besorolta a vámtarifa 27-es árucsoport megfelelő vámtarifa szám alá a felperes által behozott árut.
A felperes e besorolással nem értett egyet és csatolta az általa véleményadásra felkért az M. Rt. vizsgálati eredményét.
Az elsőfokú bíróság a felperes által kért bizonyítási eljárást lefolytatta és valamennyi szakértői véleményt adó szerv képviselőjét meghallgatta, álláspontjukat ütköztette.
Ennek alapján állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy lényegében az adott vélemények nem voltak egymással ellentétesek és a lefolytatott vizsgálat főbb szükséges paraméterei is azonos adatokat tartalmaztak. Ennek megfelelően találta helyesnek a vámtarifa besorolást.
A felperes sem az elsőfokú eljárás során sem a fellebbezésében nem tudott olyan bizonyítékot előterjeszteni, amelyik az alperesi határozat jogszabálysértését alátámasztotta volna. A felperes az állítása bizonyítására igazságügyi szakértői bizonyítást nem indítványozott.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy a perbeli kérdés az áruosztályozás, termékeknek a Kereskedelmi Vámtarifa vámtarifaszámai alá történő besorolása kizárólag a vámhatóság feladatkörébe tartozik, erre vonatkozóan a Központi Statisztikai Hivatal jogosultsággal nem rendelkezik.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.239/2001.)